Ha arról van szó, hogy határtalan közvetlenség, lelkesedés, sajátos elemekkel megkomponált ízléses stílus és előadásmód, akkor a Senso Magico-ról beszélünk.

A nyolc éve meglévő zenekar születésnapját az exkluzív Symbol Budapest Italian Fusion Restaurant és rendezvényközpontban ünnepelte, ahol a régi számaik mellett a legújabb albumról is eljátszottak jó néhányat, melyeket Rota Francesco frontember fel is konferált. A humorral is fűszerezett koncert alatt Magenta – Andrássy 57 – Showroom utalványok várták a nagyérdemű között ülő születésnaposokat, valamint Rossetti Bizsu nyereménysorsolásra is sor került.

A koncert után lehetőségem nyílt a soul/funk zenekar tagjaival, így Rota Francescoval frontemberrel, Szalóczy Miki dobossal, Tusor Péter basszusgitárossal és Harmati Máté billentyűssel interjút készíteni, melyből még inkább arra következtettem, szeretik, amit csinálnak.

Hogyan jött a Senso Magico név?

Francesco:

„Ujvári Péter barátommal közös albérletben laktunk a 2000-es évek elején. Mivel mindketten zenész családból származunk, hoztuk a hangszereinket, erősítőket és esténként zenélgettünk. Később már dalokat fabrikáltunk, majd mikor elkészült egy csokorra való és Pityorka megnősült 2007-ben, színpadra állítottuk a legénybúcsúján. Ezt tekintjük a Senso megalakulásának. Természetesen kellett egy név. Olaszosat akartunk az én identitásom alapján s mivel nekem a Senso szó tetszett, Neki a Magico, hát összeraktuk és egy új kifejezést kaptunk, amit már Te is megismertél a Popstrandon!”

(Azaz, hogy a Senso Magico egyet jelent a feel alright, érezd jól magad, másik értelmezésben boszorkányszem kifejezéssel.)

Miért pont a soul/funky stílusra esett a választás?

Francesco:

„Ez kezdetben nem így volt! Én mindig is ezt szerettem volna, de Pityorka a Rock-ot, sőt Hard Rock-ot preferálja, ami miatt kezdetben öszvér dalok születtek, amolyan Funk/Rock stílusban. Tiszta dallamos Rock számaink is voltak, amik az én hangszínemnek nem feküdtek, így sokszor megkaptam, olyan, mintha Delhusa Gjon-i énekelne Metallica-t... Háát Gjon-i nem énekelt Metallica-t, de énekelt Soul-t a 70'-es években idehaza, így nálunk is kenyértörésre került sor... Pityorka, majd később a többi alapító is kiszállt én pedig újjáépítettem a Senso Magico-t végre úgy, ahogy mindig is megálmodtam! Ujvári Péter természetesen azóta is velünk van, hisz a design háttérmunkák az Ő keze munkái.”

Milyen érzéssel töltött el titeket a legelső fellépésetek és hol volt az?

Francesco:

„Erre ugye csak én tudok válaszolni, hisz az említett legénybúcsú volt az, ami akkor nagy élményt nyújtott, életre keltek a dalok! „

8 éve létezik a Senso Magico. Milyen viccesebb illetve kiemelkedőbb emlékeitek vannak?

Miki:

„Azt hiszem mindegyikünk egyik legkiemelkedőbb emléke egy orosházi koncerthétvége. Ilyenkor nem csak a zene dob fel bennünket, hanem a közös utazás és az együtt töltött idő is, amiből sajnos nincs sok.”

Francesco:

„Erről a hétvégéről azt kell tudni, hogy nekem a ’középsulim’, a Táncsics Mihály Gimnázium Orosháza 80 éves lett és ennek apropóján meghívták a művészi pályára került diákokat. Anno én voltam a BMB ’gimis’ zenekar frontembere és Blahó igazgató úr kérésére suli himnuszt komponáltam, amit akkor az egész 4.-es évfolyam - mintegy Gospel kórus - énekelt a '95-ös Diákgálán. Ezt az igazgató úr szerette volna leporolni, de a BMB-ből már csak a dobost lehetett felkérni, így a Senso-val kiegészülve régi és új diákok kórusában 18 év után újra felcsendült a dal. Ez aztán felkerült a harmadik nagylemezünkre, illetve két Senso koncertet is adtunk a hétvégén, ahol fantasztikus bánásmódban részesültünk! Ezúton is köszönjük a Gimi vezetésének! "...Mindenfelé így kísér szívemben, a Táncsics Orosháza...")”

Általában bárokban léptek fel. Milyen élménnyel gazdagodtatok nyáron, az agárdi Popstrandon?

„Valóban sokat játszunk klubokban, de természetesen szeretjük a nagyszínpadot, ahol alapvetően más élmény játszani. A Popstrand a kivételes múltja és rangja miatt elsősorban megtiszteltetés, de hozott e mellé számtalan élményt: jó közönséget, jó technikát, látványt, hangulatot, és persze külön élmény volt a "behind-the-scenes" bepillantás abba, ahogyan a Magna dolgozik.”

Agárdi Popstrandon 

Miből merítetek energiát? Hiszen a lelkesedésetek és a közönséggel való közvetlenségetek határtalan.

Máté:

„Úgy gondolom, hogy az energiát természetesen az együtt zenélésből merítjük. Legtöbbször ez akkor tud igazán jól működni, ha emberileg is jól kijönnek egymással a zenekar tagjai. Ebben a zenekarban ez még párosul azzal, hogy szakmailag is eléggé képzettek a csapat tagjai, így ha valaki jól figyel egy Senso koncerten, akkor észreveheti, hogy folyton egymással kommunikálunk, reagálunk egymásra a zene nyelvén. Ez a fajta szabadság még több élettel tölti meg a zenét és ez az, amit a közönség érez, miközben hallgat bennünket. Az pedig, hogy a közönséggel mindig és nagyon hamar kialakul egy közvetlen kapcsolat, Francesonak köszönhető első sorban, akinek erre különlegesen jó képessége van.”

Zenészek vagytok. Feltételezem nem ez a fő hivatásotok. Megosztanátok, hogy mivel foglalkoztok?

Máté:

„Az én fő tevékenységeim mindegyike zenével kapcsolatos. Magántanárként zenét oktatok az egészen kicsiktől kezdve az idősekig és a klasszikustól a jazzig. Emellett zenét szerzek általában filmekhez, reklámokhoz, előadásokhoz. A harmadik tevékenységi forma pedig a koncertezés, például a Senso Magico-val.”

Észrevételem alapján meglehetősen specifikus a zenei ritmusotok, kevés a hozzátok hasonló. Mesélnétek erről picit?

Máté:

„Kevesen játszanak ma soul zenét, mivel a soul zenéből kialakult funky és a disco stílusok érthetőbbek a mai ember fülének. Ahhoz, hogy valóban soul-os legyen a zene, kicsit vissza kell menni a stílus gyökereihez, a blueshoz, a gospelhez és nem utolsó sorban hűnek maradni ahhoz, amiről a soul szól, azaz a lélekkel való zenéléshez.”

Francesco kiegészítésként elárulta, hogy van egy Soul zenei rádióműsora, Soul History néven, a TREND FM-en érhető el hétfőn és péntek délelőtt 11 órától 13 óráig. Online a következő linken hallgatható:

http://www.popularis.hu/radio/gazdasagi/

A korábbi adásokat szintén visszakeresheted erre a linkre kattintva:

https://www.mixcloud.com/Rota_Francesco/

Mező Misi (Magna Cum Laude) és a Senso Magico Agárdon, a Popstrandon

Ivanits Annamária 

A JapánCuccok cég a Magyar-Japán Baráti Társaság segítségével és támogatásával immáron hatodik éve rendezte meg a színvonalas Japán Napokat. 2015. november 10-e és 12-e között, 3 napon keresztül várta a japán kultúra érdeklődőit a rendezvény, aminek a Vásárcsarnok adott helyet.

A JapánCuccok márka célja, hogy megismertesse az érdeklődőket a japán kultúra rejtelmeivel és szépségeivel, így a művészettel, kultúrával, gasztronómiai érdekességekkel és harcművészettel, valamint az általuk készített ruházati és egyéb termékekkel. Erről bővebben saját oldalukon is, http://japancuccok.com/hu -n olvashatunk.

Az apróbb jellegzetesebb japán szuvenírek, mint például japán legyező, kimonószerű ruhák, kulcstartók, pénztárcák, Maneki neko-k, különböző mintájú evőpálcikák mellett a keleti konyhával is találkoztunk. Ha megkívántad a sushit, esetleg a mochi édességet, elkészítették neked. Inkább japán sört vagy sake-t ittál volna? Csak kérned kellett.

Japán teaszertartás

A standoknál megállva érdemes felfigyelni a különböző prospektusokra. Az egyiknél ajánlották azt is, ha ellátogatunk a http://www.japanspecialista.hu/ weboldalra, megtudhatjuk, hogy minőségi és megbízható japán utakat szerveznek értékes programokkal, mint például a Sakura tavaszi Japán nagykörút, vagy utazás magyar idegenvezetővel az animék világába és Tokióba, valamint számos más utat. „A Japánspecialista több mint utazási iroda: egy találkozóhely Japán szerelmeseinek. Szeretnénk Önnel is megosztani Japán iránti szenvedélyünket és szakértelmünket! Fedezze fel Japánt, és kérje ajánlatunkat utazása tökéletes megszervezéséhez! Felejthetetlen élményekben gazdag utat kívánunk!” – olvasható oldalukon.

Hogy csak pár programot említsek: megismerkedhettünk a japán természetgyógyászattal, így a Reiki-vel, koncerteken vehettünk részt, mint például Imai Ayane japán szopránénekes előadásán. Holló Viktória bemutatója kapcsán láthattunk kimonos táncot, de hallhattunk érdekes előadásokat a kimonoról, ha épp nem egy japán teaceremónia bemutató közepébe csöppentünk vagy a harcművészeti bemutatóra.

Tudtad, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező japán teaceremónia eltarthat egy órahosszáig is? A ma kor embere legyinthet egyet, hogy őneki erre ugyan nincs ideje… pedig ez nem szimpla teaszürcsölgetésről szól, ami után ott felejted a koszos bögréket az asztal közepén. Sokkal többet rejt magában, mint megtudtuk.

Tisztelet, harmónia, csendesség, könnyed és mégis a hűvös méltóság az üzenet. Te észreveszed benne a szépséget?

A teázás helye egy külön erre a célra felépített fa, illetve bambuszház. A szertartás lépéseit szabályszerűen betartják, lépésről lépésre. Minden meghívott belépés előtt rátalál a lelki nyugalomra, majd miután felkészültek, üdvözölhetik a vezetőt.

A vendégek, amikor megérkeznek a „házigazdájukhoz”, tisztelettel köszöntik őt, amit a mély meghajlás kísér. A tisztálkodás után helyet foglalnak a földön a kimonóban. A vendéglátó a teázás kellékeit megtörölgetve átnyújtja az édességet a vendégeknek, hogy az előre összetört zöldtea (Maccha) kesernyés íze kevésbé legyen erős. Ezt a fajta sűrű, már-már csokoládémassza állagú Koicha teát 20-100 éves ültetvények fiatal leveleiből készítik.

A jelenlegi előadásban egy kevésbé sűrű, Usucha teát kevertek össze bambuszseprűvel, amit, amikor elfogyasztanak, 3 kortyból állhat és az utolsót fel kell szürcsölni. Miután a tea elfogyott, 180 fokkal finoman elfordítják a csészét és szemügyre veszik a pohár szélén található mintát, valamint értékelik alkotóját. A ceremónia befejeztével minden, a teázáshoz szükséges kelléket összepakol a vendéglátó, majd kiviszi, eltisztítja.

Természetesen a legtöbb XXI. századi japán embernek a teaiszogatási szokása eltér a fentebb leírtakról, sokaknak nincs saját teaházuk se órák hosszanti idejük, viszont tagjai teakluboknak, ahol visszacsöppenhetnek a régi hagyományokba.

Megesett, hogy lemaradtál a Japán Napokról? Esetleg még több japán környezetre és programra vágysz még ezen felül is? Szeretnél ismét hasonló közegben, közös érdeklődésű emberekkel megismerkedni? Akkor látogass el 2015. november 28-án és 29-én a Pesti Vigadóba, ahol két napon át kiállítások, bemutatók, színpadi előadások, kimono, hímzés, origami hajtogatás, sushi készítés, sake kóstolás, a koto és mandolin zene, japán dob és még sok más érdekesség mellett a teaszertartás is újra vár Rád!

Ivanits Annamária

Ezúttal egy újabb igaz történetet dolgoztak fel és készítettek belőle egy nagyszerű filmet. A The Walk, magyar fordításban a Kötéltánc című film 2015. október 8-tól már látható a mozikban. A filmet a Forest Gump és a Vissza a jövőbe rendezője, Robert Zemeckis rendezte. Mellékesen itt megjegyzem, hogy a Vissza a jövőbe című film harmincadik évfordulója alkalmából újra vetítésre kerül a Back to the future. Budapesten a Corvin moziban, valamint országszerte 16 különböző filmszínházban.

Philippet alakító színész szerepében a filmben saját magát narráló Joseph Gordon Levittet láthatjuk. A zeneszerző Alan Silvestri, aki remekül eltalálta a filmzenét a cselekményeknél. Példaként említem, mikor „főhősünk” a semmi közepén egyensúlyozva lépked a tornyok között és minden újabb lépését a Für Elise kíséri.

Az 1949-ben született francia Philippe Petit már fiatalon megismerkedett a bűvészettel, zsonglőrködéssel, de a kötéltánchoz húzta leginkább a szíve. A Notre Dame két tornya közötti kötéltánca csak a kezdet volt, nem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy a létező legmagasabb ponton fog átkelni, így a fogorvosnál jött az ötlete egy újságot olvasva, hogy New Yorkba utazik és meghódítja az akkor még épülő ikertornyokat.

1974 augusztus 7-ére tehetjük az azóta is utánozhatatlan – hogy is lehetne utánozni, hiszen 2001 szeptember 11-én terrortámadásból kifolyólag „elpusztult” a Világkereskedelmi Központ – mutatványt, amikor is az északi és déli épület közé egy közel 200 kilogrammos acélkábelt függesztettek ki. Illegálisan bár, de barátai segítségével sikerült a lehetetlennek tűnő világszínvonalú mutatvány. Philippe többször is oda-vissza sétált a kötélen, amit végül az időjárás rekesztett be, valamint a rendőrök, akik bilincsbe verve vitték le 110 emelet magasból az emelt fővel távozó és szívében teljes szabadságot érző fiatalembert.

Rendezésileg itt-ott van egy-két baki, de összességében, - főleg az utolsó húsz perc – lélegezet elállítóan izgalmas. A film fűszerezve van humorral, értékes és elgondolkodtató gondolatokkal. Szépen felépíti és bemutatja a kezdetet, amikor még egyedül volt az évszázad húzásával, majd egyre több csatlóst és jó barátot gyűjt maga köré, akik nagy része a végsőkig támogatja. Bemutatja az örömteli lelkesedés útját, ami lassacskán a tébolyba csap át. Napról napra nagyobb a feszültség és a vágy, hogy minden rendben menjen. Feszegetve vannak az emberek tűréshatárai. Vajon minden pillanatban uralja a bizalom a félelmeket?

Az a néző, aki nem tériszonyos, még nála is előfordulhat, hogy összeszűkül a gyomra a látványvilágra. Ennek ellenére Philippenek olyan ez, mint a világ legtermészetesebb dolga. Amikor éppen nem sétál oda és vissza a kötélen, hanyatt fekszik rajta és onnan kémleli az eget. A könnyedség érzését váltja ki belőlünk a biztosító kötél nélküli francia ember, ahogy gondolatait kiürítve arra fókuszál, nincs más, csak ő és a kötél. Amikor megkérdezik tőle, hogy miért? Azt feleli, mert egyszerűen ezt szereti. Ez a szenvedélye.

Neked van egy célod? Ötleteid a megvalósításához? Teszel érte és küzdesz? Mindezekre bravúrosan sarkall a film. Philippe művésznek tartja magát. Életművésznek, a saját életét kockára téve. Egy igazán szenvedélyes ember. Vagy őrült? Ez a kérdés nyitott marad. Mindenesetre a mozi utolsó fél órájában kiürült a terem…

Mindenkinek megvannak a fura hobbijai. Philippe anno a kötéltáncot és annak szabadság életérzését választotta a felhőkarcolók között. A film végén egy belépőkártyát kapott a World Trade Center épületének tetejére, arra a célra, ha bármikor szívesen visszamenne meglátogatni a világszerte ismert mutatványának helyét. A kártyán az áll: „Forever”. Ezzel a zárójelenettel a kamera fókuszát az ikertornyokra viszik. Örökké? Szerintem ezzel a nyomatékosító szóval keltette fel bennünk, filmnézőkben a visszaemlékezést a 2001 szeptember 11-én levő eseményre, amikor is tudjuk mi történt…

Ivanits Annamária

Ha már Cloud9+, akkor rock és hip-hop ötvözete elektronikus drum and bass elemekkel, dubsteppel ötvözve. Ez a stílus kavalkád jellemzi a 2013-ban alakult öt fős bandát. Személy szerint egyáltalán nem sorolom magam a műfaj kedvelői közé, de ez az együttes azonnali pozitív hatást váltott ki.

A jegyek már elővételben elfogytak a koncert előtti nap, ebből is látszik, hogy elég hamar nagy érdeklődésre és rajongótáborra tettek szert. Egyedi stílusukkal immáron már fesztivál szintre nőtték ki magukat, számos helyen felléptek 2015 nyár folyamán, így többek között a Strand fesztiválon és FEZEN fesztiválon is.

A zenekarban két énekes, így Szivák Zsolt és Skeeny Boy énekel és rappel, amit Biksi Gábor és Tóth Bertalan kísér basszusgitárral, gitárral, illetve szintetizátorral, valamint Koller Márk a dobos.

A legismertebb magyar zenei kiadóval, a Magneotonnal szerződésben levő srácok korábban már a Supernova című számukkal debütáltak. Érdemes meghallgatni tőlük például a Heartache, Breathe in, Lights számokat, csak, hogy kiemeljek párat az összes közül.

A Supernova videoklipjüket saját maguk forgatták, amit a következő linken lehet elérni:

 https://www.youtube.com/watch?v=-fXdCCzqjLY

Amsterdam szám link:

https://www.youtube.com/watch?v=QmtEVh0OD6Q

Heartache számuk linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=hHIrrNwu_O4

Breathe in című számuk linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=37ftXSit7Mc

Lights számuk linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=VPMoIbcDQNI

Ezek a fiúk hatalmas bulit csinálnak élőben. Dinamikus, masszív és energikus banda. Észrevételem alapján bár sok stílust ötvöznek és kissé nehezebben emészthetőnek tűnik a kombinált műfaj, olyan nagyszerűen tálalják, tele lelkesedéssel, hogy már közel tizenötezer rajongója van.

Mivel az A38-as buli egy nagykoncert volt, maga a műsor is hosszabban tartott, külön díszlettel, fénytechnikával. Meglepetésként először hallhatta a közönség a legújabb számukat, amiben némivel több hip-hop elem hallható ki.

Két színpadról is húzták a húrokat

Lassan konferálták fel magukat az est folyamán, ezzel is csigázva a hangulatot. „Szeretnénk mindenkit mozogni látni!” – kiáltotta a frontember, amit szemmel láthatólag nem kellett kétszer mondani, hiszen másfél órát végig ugrált a rajongótábor. A hajót olykor-olykor lehetett érezni, ahogy beleremeg. A már amúgy is interaktív koncertet megfűszerezte a pogó áradat, amiből volt bőven, vagy épp a közös leguggolás, amit egy csoportos felugrás követett.

Jó hír a Cloud 9+nak, rossz hír a fanoknak, hogy nem tudtak CD-t venni az est folyamán, ugyanis az összes elfogyott. Esetleg még a boltokban található néhány.

Egyszóval igazi felhőtlen, ugrálós, bulizós este volt az A38 hajón, amit átvitt értelemben persze, de sikerült elsüllyesztenünk.

Ivanits A.

Ezúttal Szegeden jártam, a Tágas Tér Fesztiválon. A szeptember 25-27 között került megrendezésre a fesztivál az Erzsébet ligetben és környékén, oda várta az oda látogatókat, különböző programokkal. A főszínpad mellett további tizenhárom helyszínen voltak látnivaló programok.

Mint ahogy a programfüzetben is olvashattuk, a különféle helyszíneknek önálló üzeneteik voltak és minden program megvalósulásához több mint száz önkéntes járult hozzá, hogy sikerüljön is az.

Pénteken többek között Pál Ferenc atya gondolatébresztő előadása után az olasz Gen Verde kápráztatta el „üzenetével” a közönséget. Szombaton a ligetbe már jócskán érkeztek odalátogatók mindegyik korosztályból. A Londonból érkező keresztény Hillsong együttes nyitott, majd őket Ákos követte a színpadon. A vasárnap is különlegességet tartogatott. A főszínpadnál össznépi táncház volt a program, majd záróakkordként a Hála gála következett a legkedvesebb pillanatok felelevenítésével. Nem is beszélve a számos másik helyszínről, ahol párhuzamban folytak mindegyik nap az előadások és programok.

A nagyszerű Hillsong együttes Londonból

Meginterjúvoltam pár résztvevőt a programokkal kapcsolatban, amiről így nyilatkoztak:

Szia Niki! Hogy érezted magad a Tágas Tér Fesztiválon?

• Nagyon jól éreztem magam.

Kikkel látogattál el a rendezvényre?

• Barátaimmal voltam.

Máskor is szívesen beütemezed a közösség összehozó programot?

• Mindenképpen!

Geo és Niki A Tágas Tét fesztiválon

Geo, Székesfehérvárról utaztál Szegedre. Jól érezted magad? Mi volt a szombati nap folyamán a kedvenc eseményed?

• Nagyon jól éreztem magam, szuper nap volt! A Hillsong koncert.

A londoni Hillsong keresztény zenekar után feltettek egy kérdést: Csak egy koncert volt, vagy annál több? Mi a véleményed?

• Nem csak egy koncert volt, hanem sokkal több. Az egész Jézusról szól és nem rólunk. A csapat is Jézusnak énekelt, és nem magának. A kereszténység nem egy koncert, hanem egy életstílus.

Kaptál a nagyszerű Hillsong által pluszt?

• Igen kaptam, mindig jó belépni Isten jelenlétébe, és érezni azt, hogy Ő jelen van egy helyen.

Meg tudod mondani, hogy mi annak a számnak a címe, amivel visszadúdolta a színpadra a közönség a Hillsong zenekart?

• A With everything című számuk volt az.

Szia Imi, hogy érezted magad Szegeden?

• Szegeden nagyon jó volt. Volt egy kis városnézés is, nagyobb, mint Fehérvár. Szép a város. A koncertek meg nagyon nagy élmények voltak! Hanna és zenekaránál szuper dalok voltak. A Hillsong London-t meg újra hallani élőben azokkal a dalokkal fantasztikus élmény volt. Az az egység, ami nézőtéren is volt, egyszerűen leírhatatlan. Engem robbanásig feltöltött szinte. Ákosnál fantasztikusak voltak a fények, imádtam a lézer showt, és a hang is nagyon jól volt keverve.

Szervusz Ági! Hányadik Tágas Tér Fesztiválod ez? Hiszen szegedi vagy...

• A Tágas Tér Fesztivál azért is volt különös élmény, hiszen ez volt az első ilyen kezdeményezés itt Szegeden, 2015-ben, korábban nem tartottuk meg. A szegedi ökumenikus lelkészkörben született meg a gondolat, hogy szeretnék megmutatni a városban rejlő potenciált, továbbá szeretnének kapcsolatot teremteni egymás felekezetei között.

Ha jól tudom, aktívan részt vettél az egyik napon. Mi volt a feladatod?

• Igen, részemről a pénteki napra készültem teljes erőbedobással, hisz akkor lépett fel a Gen Verde nevű együttes, akiknek a koncertjét egyik társammal közösen tolmácsoltuk angolról magyarra a nézőközönségnek.

Mesélj pár szót a Gen Verdéről, a pénteki nap egyik fellépőjéről!

• A Gen Verde egy olyan együttes, amelyben 21 nő dolgozik együtt, 13 országból, mindannyian megjelenítve a saját kultúrájukat. Az együttes a Fokolare Mozgalom keretei között jöhetett létre, a tagok mind Istennek szentelt emberek.

Mi a céljuk?

• Koncertjükön keresztül a béke, a szeretet és a testvériség tapasztalatát megosszák hallgatóságukkal is, dalaik mind saját, hasonló élményeikből fakadnak. A koncert különlegessége volt, hogy a koncert előtti napokban egy szegedi szakközépiskola és egy gimnázium diákjaival közösen készültek fel ún. workshopokon keresztül. A diákok megtapasztalhatták a közös munka, a párbeszéd, az egymás iránti figyelem fontosságát és a Gen Verde életstílusát látva erőt kaphattak ahhoz, hogy ezeket az értékeket ők is közvetítsék. A fellépés után mindannyian nagyon szomorúak voltak, hogy el kell búcsúzniuk, már ki is találták, hogy jövő májusban meglátogatják a Gen Verdét Olaszországban, ahol ők laknak.

Van személyes tapasztalatod?

• Annak ellenére, hogy még nem is ismertük egymást, rögtön hatalmas szeretettel fogadtak, és tapasztalatlanságom ellenére nagy bizalmat szavaztak meg nekünk. A hét folyamán végig lelkesek tudtak maradni, és sugározni tudták azokat az értékeket, amelyekről a dalaikban is énekelnek. Sokat gyakoroltunk a koncert előtt, megadták nagyjából előre a szöveget- érdekes volt, hogy már sokszor hallottam a dalokról a próbák során, de a dalokat magukat csak a koncerten hallottam, hisz kettő új CD-jük legfrissebb számait adták elő nekünk. Nagyon pörgősek voltak a számok, már várom, hogy a CD-n is hallgathassam őket!

Mit takar a Fokolare?

• A Fokolare Mozgalom egy, a II. világháború alatt létrejött katolikus megújulási mozgalom, melynek célja, hogy az egyetemes testvériség terjedését segítse az egész világon.

Szeged gyakran ilyen élettel teli város?

• Szeged a Napsütötte dél-magyar Jamaica', ahogy az egyik szegedi banda, a Skatch is énekli. Nagyon pörög az élet, mindig túl sok jó program közül kell választani. Persze ebben az is benne van, hogy rengeteg középiskola, és az ország második legnagyobb egyeteme is itt található. Mindenki megtalálja a maga programját, a Tisza parton való hűsöléstől kezdve a REÖK-palotában, a Móra Múzeumban való művészeti kiállításokon való részvételen keresztül egyaránt. De említhetem még a most felújított Dómot (Fogadalmi Templomot), a szegedi papucsot, a PICK szalámit, a malacfát, a Dugonics téri zenélő szökőkutat, vagy az Anna-fürdőt is.

        Ide tényleg csak több napra érdemes jönni.

Ivanits Annamária 

Vannak, akik mindig csak tervezgetik, hogy majd élni készülnek. Sokan várnak valamilyen változásra, hogy történjen.
Elmennek edzeni, amikor nem fáradtak. Kinyitják a szájukat egy jó ötletet javasolva, amennyiben előre léptették már őket. Segítséget adnak, amennyiben már segítséget kaptak előtte...

Valóban nagy eseménynek kell történnie ahhoz, hogy elkezdjünk végre élni?
Egyszerre nem tudod megvalósítani az álmaidat, de megteheted, hogy már ma elkezdesz érte tenni. Szép apránként, lépésről lépésre.
A vacillálás késedelem, ami elvesztegetett értékes pillanatokkal jár. Természetesen egy jó döntéshez idő kell, bölcs megfontolás, hiszen ahol a jó döntés, ott a nyugodalmad is.

Amiről feltételezed, hogy megteheted, vágj bele!
"A bátorságban erő és zsenialitás van. Tehát ma, még mielőtt lemegy a nap, tégy meg valamit, ami közelebb visz álmod megvalósításához!"

2015. szeptember 11-én, ezúttal 15. alkalommal megnyílt az ARC kiállítás, ami szeptember 27-ig várja az odalátogatókat. A belépés díjtalan. A mindennapjaink politikáját kifigurázó és jókedvet csiholó plakátok mély tartalommal bírnak, amikről ezúttal jó pár képet mutatok. Magukról beszélnek.

Bár magamat egyáltalán nem sorolom a politika érdeklődői közé, nem is foglalkozom vele, a lényeget így is meg lehet érteni az alkotásokból. Ezért olyanoknak is javaslom, akik nem jártasak a politikában.

Javarészt napjaink legkérdésesebb helyzetéről, így a migráns problémával kapcsolatos gondokról tekinthetünk meg pár érdekes „rajzot”, de olyanokkal is találkozhatunk, mint a vasárnapi zárva tartás, pesszimista magyar beállítódás, segítségnyújtás, öregedő társadalom, olimpia, futball, stb.

Migráns problémát illető plakátok közül pár:

Tipikus magyar mentalitás és hozzáállás a közlekedést illetően:

Egy újabb memóriatörlő öltönyös? Mit szólnának a földönkívüliek Magyarországhoz?:

Reményvesztett álom? 2015 elején teljesen lebénította a forgalmat egy buszsofőr, aki úgy gondolta, meg tud fordulni a Margit hídon.

A fiatalok külföldön. A szülők küldik a jó magyar termékeket gyerekeiknek. Utóbbiak a pénzt felnevelőiknek. Mire megy el? Élni és kikapcsolódni? Dehogy! Olvasd el az utóiratot…

Szerintem az egyik legelgondolkodhatóbb és szarkasztikusan szórakoztató plakát. Gazdálkodj okosba!

További érdekes és sokat üzenő képek:

A politika mellett megbújt pár egyéb mondanivalójú kép, előbbi plakát címe: a barátnőm álma

Isten áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt! 

Érdemes ellátogatni és megnézni a plakátokat a saját szemeddel, hiszen csak egy részét osztottam most meg. Többek között a Te véleményedre is kíváncsiak. Ha van nálad egy toll, felírhatod vágyaidat a táblára, amin a következő kérdést teszik fel:

Ivanits Annamária 

16. alkalommal rendezték meg Budapesten 2015. szeptember 12-én a Városi Műjégpályán az Offline Sport Games extrémsport fesztiválját, amire ezúttal is szép számmal érkeztek érdeklődők, többnyire a fiatal korosztályból.

Gördeszka verseny

Az extrém sport kedvelői már a kora délelőtti órákban olyan programokon vehettek részt, mint a gördeszka verseny, BMX és FMX show, görkorcsolya, illetve a break tánc, vagy akit a beatbox érdekelt, valamint a freestyle párbaj, lehetősége nyílt részt venni rajta. Egész nap folyamán voltak nyereményjátékok, étel és italos sátrak, vagy épp a pólókat, matricákat, plakátokat dobálták a szemfülesebbeknek.

FMX – Freestyle Motorcross

Két színpad várta a lelkes hip-hop, rap zenei stílus rajongókat a különböző koncertekre, így például a már sok éve visszalátogató Hősökre, aminek egyik frontembere Baranyai Dániel ’Eckü’ ekképp nyilatkozott OSG-ről: „Kicsit az összetartás fellegvára vagyunk.” Hősök által felcsendült az OSG himnusza, de elhozták zenetárukból a Hip hop hatalom, Északon- Délen című számukat is. Ezt követően T-kyddel való közös produkciójukkal robbant a színpad, a közönség hömpölygő áradata pedig ezt végig kísérte. Ez évben is nagyszerű zárás volt részükről, hogy utolsó számként a pörgős Adogat szövegelést játszották el, amire a tömeg végig tombolt.

Hősök együttes

Hogy a színvonalra is kitérjünk egy kicsit, szerintem évről évre nehezebb összehozni a régi jó minőséget, amit nagyjából azok tapasztalnak, akik már a sokadik Offline Sport Games fesztiválúkon vannak. Évekkel ezelőtt a Westend tetőn rendezték az eseményt. 2008-ban voltam ott először, amikor a magyar versenyzők is igencsak képesek voltak egy épkézláb trükköt „bedobni” például a gördeszka sportág terén, és nem csak az idén profi meghívásos francia vendégük. Meginterjúvoltam pár – az extrém sport fesztiválon részt vett érdeklődőt, - akik közül kettő extrémsport kedvelőt, így Nórit és Rolandot emelem ki. Ők a következőket nyilatkozták:

Nóri:

Hányadik OSG-d ez, Nóri?

• Jelenleg ez a harmadik fesztiválom és nagyon jól érzem magam. Nyitás óta itt vagyok, egészen after végéig tervezem. Én nagyon régóta szeretem ezt a stílust, mind zenében, mind sportokban. Bár csak néző vagyok, nem űzök semmiféle extrém sportot.

Legközelebb is ellátogatsz a fesztiválra?

• Részemről a továbbiakban is lesz folytatása az OSG-nek mindenféleképpen.

Annak idején voltál a Westend tetején, amikor még ott rendezték meg az Offline Sport Gamest?

• Sajnos akkor még nem voltam ilyen szinten benne ebben a témában. Westend tetején nem voltam.

Szerinted milyen az idei színvonal?

• Nekem az első OSG-m volt a legnagyobb szám, akkor volt újdonság. 2013-ban. A sportfellépőket nézve kevésbé nyújtanak újdonságot, mint évekkel ezelőtt.

Roland:

Neked hányadik OSG-d ez?

• Nekem ez a harmadik OSG-m.

Szerinted idén is színvonalas a rendezvény?

• Megmondom az őszintét, nekem a 2012-es és 2014-es OSG sokkal jobban tetszett, mint az idei. Nekem ez már nem az igazi. Nekem zek a zenék nem az igazi rap zenék.

Te magad űzöl valamilyen extrém sportot?

• Nem, csak bokszoltam.

Nagyobb társasággal jöttél ki?

• 5-en, 6-an jöttünk ki a rendezvényre.

Mit vársz még ettől a rendezvénytől?

• Egy nagyon nagy bulit várok és persze az after partit.

Jössz legközelebb is?

• Én igazából majdnem minden évben, amikor tehetem, eljövök. Amikor nincs elég időm, csak akkor nem vagyok itt. Összességében jól érzem magam. Az OSG-vel annyi a bajom, hogy túlságosan kezd átmenni ebbe a mai világba.

A Westend tetőn szerinted mennyire volt más az OSG annak idején, mint itt a Városligetben?

• Sokkal nagyobb volt a hangulat, sokkal jobb volt ott a rendezés.

Break

Soraimat zárva Eckü mondatával élek: „Miattatok érdemes csinálni, drága közönség!” Nos, igen, hiába változott sok minden az évek során, a lazaság műfaját ugyanúgy felkeresik a fiatalok, hiszen ez az, „amire egész évben vártál.”

OSG 17 2017-ben is. Te ott leszel?

Ivanits Annamária

A mai nappal, 2015. szeptember 17-én kezdetét veszi a perzselő pusztaság, a csöbörből vödörbe való menekülés. Az Útvesztő csak a kezdet volt, a játékszabályok kegyetlenebbek lettek. A lényeg? Küzdeni és túlélni kell, ha életben akarsz maradni! Ezennel a Tűzpróba lép életbe, ahol már nem tudhatod ki a barát és ki az ellenség.

Bár a könyvhöz csak ezután lesz szerencsém, bátran merem állítani, hogy a 2015-ös filmek egyik legkiemelkedőbb műve Wes Ball által rendezett Tűzpróba. A film után a könyvet azonnal megvéve épp csak hazaértem a moziból, de máris úgy éreztem, egy rövidebb irományt érdemel. Ez az a jó film, amitől impulzust kapunk, és a hatása alá von. Nos, a nagyszerű filmzenék, akció dús, vagy épp szívszaggatóan érzelmes jelenetek igencsak igénybe veszik az ember szívműködését, amikor a jelen vesézett filmet nézi. James Dashner trilógiájának első része is nagy sikernek örvendett tavaly a mozikban, de szerintem a második rész még előbbinél is bravúrosabbra sikeredett.  

A poszt apokaliptikus sztori minden egyes pillanata tele van izgalommal, szinte mi magunk, nézők is átéljük a szereplők kínjait, ahogy mesterien lavíroznak az egyik anarchikus rendszerből a másikba, ahol túlélő túlélőt üldöz.

Thomasnak (Dylan O'Brien) és társainak sikerült megszökniük az Útvesztőből, ám a remény, hogy segítségre találtak, hamar szertefoszlott, a bizalom megszűnt és a Veszett szervezet miatt ismét üldözött vadakká váltak, miután sikerült megszökniük a látszólag biztonságos helyről. A kinti világban zombi szerű gyilkoló „gépek” portyáznak, nem kímélnek senkit és semmit, egyszóval teljes az anarchia. A Veszett fiatalokat használ fel arra, hogy rájöjjenek az emberiséget – már ami megmaradt belőle – fenyegető vírus ellenszerére, ezzel a nemes célt hangoztatva. Mégis… hol marad az őszinteség? A nyílt lapok? Vérfagyasztó jelenetek tömkelege várja a film által adrenalinnal túlfűtött nézőt, akinek a sztori végén még egy nem várt fordulatban is része lesz.

Amennyiben még nem olvastad a könyvet és nem láttad a filmet, a következő bekezdésem, javaslom: hagyd ki, spoiler veszély vár rád. A rendezést egyenesen szupernek tartom.

Egyes jelenetek igazán mély tartalommal bírnak. A kedvenc és egyben látványos, illetve szívszaggató jelenet Winston halála. A fiút a zombi szerű lények támadják meg, sebe elfertőződik, nem tudja tartani a lépést társaival, akiket megkér rá, hagyják őt magára egy pisztollyal. A csapat teljesíti utolsó kívánságát, majd menetelni kezdenek a sivatagos vidéken tovább. Hirtelen meghalljuk a pisztoly eldörrenését, amikor is az útvesztő túlélői mind megállnak ott, ahol vannak. Minden mozdulatlan, csak a Nap megy lejjebb a horizonton. A tisztelet társuk iránt változatlan.

Nem egy jelenet mesterien összekomponált filmzenével teszi próbára a filmnéző tűréshatárát. A rendező nagyszerűen él a plánok alkalmazásával, ahogyan totál plánból felvezeti a karaktert és premier plánban végződik az adott jelenet. Eleinte hagyja a nézőt szemlélődni, és felfogni az eseményeket, miszerint totális káosz uralkodik, majd a főszereplő Thomas arcára terelődik a hangsúly, ezzel bemutatva külső- és belső szenvedését, indulatait, gondolatait, ami kiül az arcára. Különböző képsíkok, különböző mondanivalót tartalmaznak. A zene megerősíti bennünk a látottakat, a fényvilága komor és nyomasztó.

Személy szerint nagyon egységesnek találom a filmet. A kiváló színészek, így például a Teresát alakító Kaya Scodelario, a sokak által a Trónok harca sorozatból ismert Thomas Brodie-Sangster, vagy épp a harcot soha fel nem adó Minho karakterét alakító Ki Hong Lee közreműködésével sikerült a hatás, ami már csak arra vár, hogy átéld. Összességében, ha egy világvége utáni, fantasy elemekkel megspékelt disztópiára vágysz, tele akció jelenetekkel, érdemes rá időt szánni. Melyik nap adsz neki esélyt?

Ivanits Annamária

Előre bocsátom, hogy írásom, a Dübörög a szív című filmet első körben nem filmművészeti szempontok alapján mutatja be, sokkal inkább a témára és annak tanulságára igyekszem rámutatni. A filmet A bárányok hallgatnak és a Philadelphia rendezője, Jonathan Demme készítette, főszerepben Meryl Streepet láthatjuk, akinek filmbéli lánya nem csak a vásznon a lánya. Mamie Gummer egy igazán őszinte, a válás szomorúságától megfáradt komikus karaktert testesít meg, egy-egy szarkasztikus hozzászólásával tovább görgeti a cselekményeket.

Meryl Streep és igazi lánya Mamie Gummer együtt szerepel

A 2015-ös film trailere bemutatja a lényeget. Meryl egy örök rocker nőt testesít meg, aki fiatalkorában a karriert, így a rock zenei pályát és koncertezést választotta, ezzel hátrahagyva családját, férjét és gyerekeit. Számításai ugyan nem jöttek be, hogy meggazdagodjon, hatalmas színpadok helyett kisebb bárokban kap reflektorfényt. Idővel a családi „tragédia” visszaszólítja őt a maga után hagyott életébe, ekkor döbben rá anyai kötelességeire. Vagy csak saját önzése készteti az útra? Úgy vélem eleinte biztosan, hiszen szemmel láthatólag nyűggel indul útnak és csak aztán csillan fel a szeme, mikor meglátja azt a luxus körülményt, ahol volt férje él. Mind e mellett az anya egyáltalán nem érzi lánya helyzetének súlyát, amit próbál elviccelődni. Talán pont ez a játékos felfogás segített hozzá ahhoz, hogy újra visszanyerje lánya szívét és bizalmát?

Meryl Streep nagyszerű karaktert nyújtott például a Mamma Mia! című musical filmben, ahol a feldolgozott ABBA számok tovább görgették az esemény szálakat, ellenben ezzel a filmmel, ahol személy szerint inkább az unalom irányába tendáltam egy-egy szám felcsendülése alatt. Említésre méltó Meryl Streep számos sikere, ugyanis a híres színésznő háromszoros Oscar-díj boldog tulajdonosa, amit joggal érdemelt ki. Az alakítással ezúttal is minden rendben volt, színesítette megjelenésével a filmet, ám maga a sztori sablonos, egyszer nézhető, egyszóval nem tartom egy sikerdarabnak.

Ha az ember egy zenés vígjátékra vágyik, némi drámával, ajánlom ezt a mozit esti kikapcsolódásként, de többet nem érdemes tőle várni. Megragad a felszínen és nem feszegeti a mélyebb témákat. Az idei évben hasonló sztorival már kiadták a Danny Collins című filmet, ami egyes értékelők szerint erősebbnek bizonyult és szórakoztatóbbnak, mint a jelen vesézett társa, ahol férfi főszereplővel zajlanak az események. Hogy dübörgött-e a szívem a film nézése alatt? Hogy mennyire mozgatta meg az érelmeimet és nyújtott mély elgondolást? Őszintén szólva, az utolsó 5 percben éreztem kicsit, hogy megindult egy csöppnyi energialöket, amikor Merylt alakító Ricki és bandája felcsendült a színpadon fia lagzijában, ahol már száz fős tömeget táncoltatott meg.

Ami átjött a filmből, hogy Ricki és Flash bandája szívvel-lélekkel zenél, még ha csak 1-2 embernek is nyújtanak vele örömöt egy kis klubban. A poénok szerintem erőltetettek voltak. Az egyetlen, amit fel tudok idézni, mikor az esküvőn megkérték Rickit, kapcsolja ki mobiltelefonját, amire a válasza: Kikapcsolnám én szívesen, de a szolgáltató már megtette helyettem. Ebből is látszik, hogy Ricki élete nem éppen tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Azt gondolom, hogy ha egy film hatással van ránk, legyen az pozitív vagy negatív inger, már megérte és jó, mert impulzust kapunk általa. Erről a filmről ezt csak kis mértékben lehet elmondani. Ezt azért írom, mert ha már egy zenés vígjátékról beszélünk, akkor ott legyenek a dalok jól megkomponáltak és kösse le az ember figyelmét az utolsó akkordig, ahol nem az ásításainkkal kell felvennünk a küzdelmet. Lady Gaga Bad romance című számát kifejezetten nem is értettem, mi szükség volt vele megspékelni a filmet.

Az örök rockert alakító Meryl Streep

Amiben viszont elgondolkodtató volt, hogy üzenetet hordozott magával, amit épp csak megmutatott, majd a mélyebbre ásó részét a nagyérdeműre hagyták. A mai világban a fogyasztói társadalom és a túlhajszolt emberek korát éljük, amikor mindenki rohan és a nők is kiharcolták ugyebár maguknak az emancipációt, így már nem csak a háztartásban és családösszetartásban van szerepük, de a munkahelyen is helyt kell állni. Valaki a karriert választja a család helyett. Így volt ez a filmben is. Megéri? Természetesen itt is két igazság van. A vígjáték arra próbál rámutatni, hogy az élet értelme mégis csak a család, szeretet, törődés és összetartás és a bajban egymás segítése egy jó szóval, támogató cselekedetekkel vagy egy szimpla öleléssel, ami „arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.".

Jonathan Demme mostani műve és Meryl Streep jelenlegi alkotását lehet kulisszahasogató ripacskodásnak tekinteni, de ugyanúgy nézhetjük más szemszögből is a dolgokat. Ergo, ha épp egy zenés filmre van kedved beülni a moziba, nyugodt szívvel ajánlom. 

Ivanits A.