Nucu's articles

2019\03\18

Hova tűntél rockdisco?

 

Eltűnt rockdiscós lehetőségek, belvárosi rock szórakozási opciók hiánya, újra felpezsdítésre váró Rocktogon Budapesten és egész Magyarországon. Több esélyt a dolognak!

 

Jelenleg témám egy bizonyos réteghez szól, legalábbis egy adott réteget érint a problémának ugyan nem nevezendő, de mégis, szomorú megállapítás, melyben a marketingesek sokat tudnának segíteni, így tehát őket is meg szeretném szólítani ezzel. Az írásommal arra hívom fel a figyelmet, hogy igenis, a rock/metál közösségnek is van igénye a koncertek utáni táncolásra. Pláne jó pár sör után a hangulat is oldottabb lesz, a férfiak bátrabban „kérnek fel” egy nőt, amiből máris következik a közös kommunikáció, ismerkedés és éjjelig tartó kikapcsolódás, barátok szerzése, párkapcsolat-teremtés.

A rock/heavy metal rajongótábor szórakozási lehetőségei legtöbb esetben a városközpontokon kívülre esik, ha egyáltalán van ilyen. Ugyanis legtöbb esetben nem is beszélünk konkrét rock és metál szórakozóhelyről, hanem csak olyan klubokról, ahol néha-néha tartanak zúzósabb esteket. Miért van ez? A keményebb zenét kedvelők tábora jelentősen csökkent volna a 70-es, 80-as évekhez képest? A mostani modern klubok már nem a nagy rock and roll slágereket nyomatják, hanem átnyergeltek az elektronikus és a pop vonalra. Végül is ez az a stílus, amire a legtöbben el tudnak táncikálni hajnalig.

No, de ez arra is érvényes volna, mikor az ember elmegy egy Rammstein tribute koncertre headbangelni és amint lelép a zenekar a színpadról máris muszáj benyomni a tuc-tuc és nyálgép zenéket?!  Egész pontos példa erre a 2019. március 14-i, Fogasházban tartott esemény, ahol a Rammsturmé volt a pálya.

Aki még nem járt a helyen, érdemes tudni, hogy egy elég nagy szórakozóhelyről beszélünk, ami rendelkezik óriási földszinti táncterekkel, emelettel, és ahol még egy labirintus-szerű pincerendszer is található telis-tele termekkel, ahol mindenki megtalálhatja a számára kedvező stílusú zenét, amire táncolhat. Mondjuk jobban belegondolva végig sétálva a helyet, mindenhol két féle zene szólt. Populáris mai és hiphop-rap. Hol marad a rockdisco? Pontosabban, visszakanyarodva az elejére, miért nem kezdtek el rockzenéket játszani abban a teremben, ahol előtte a tematikájában megegyező együttes tombolt? Talán mondanom sem kell, hogy tele volt a terem rockerekkel, akik a kemény zene miatt jöttek és egészen biztos maradtak volna tovább pár régi klasszikusra, ellenben, mikor a koncert véget ért és helyét átvette a populáris hisztéria, kiürült a terem, amit felváltott egy teljesen új közönség, a „tömeg”.

Újra és újra végig sétálva a helyen a legeldugottabb részben, a legkisebb teremben egy ideig szólt (szólt?!) üvöltött a metáldisco. Na, most…ebben az esetben sem rockdiscoról beszélünk, ahol az ismertebb nótákra táncra perdíthet egy fiú egy lányt, hanem az igazán keménymagról, ahol már a saját hangodat sem hallod, csak a hallásod károsodik. Nem is tartott sokáig, elnémult ez a „műsor is”, majd jó idő elteltével újra folytatták, néhol egy-egy lágyabb finomsággal, de a terem kongott az ürességtől hajnali fél kettőkor is.

Szóval, miért is kell az egész épületet megkerülni ahhoz, hogy egy metál zenekar után metál rockzenékre szórakozhassunk tovább egy totálisan más teremben…?

Ha jobban belegondolunk a belvárosban nincs is konkrét rock tematikájú szórakozóhely. Rocktogon volt, ahol a hétvége egyik napján rock buli volt, a másik nap metál. Sajnos csak múlt időben beszélhetünk róla. Bármikor látogatunk el a helyre, csak lézengenek az emberek.

Mi lett veled, Rocktogon? Itt jönne a szerepe a marketingnek. Igenis, vissza kéne hozni az „élők sorába” a helyet! Miért nincs rendszeres tribute zenekar meghívás, amit aztán egy rockbuli követ? Miért nem térnek vissza a régi oda járó törzsvendégek? Nem szükséges elkönyvelni a helyet egy lezárt történetnek. Még nem csukta be kapuit! Arra vár, hogy a szubkultúrába tartozók visszataláljanak hétről hétre!

A Dürer kert ugyan kijjebb esik a centrumtól, és nem is kifejezetten rock/metál szórakozóhely, de ha már egyszer metál előadók lépnek fel, akkor ott aznap éjjel a táncteret a metálosok lepik el és táncolnak a jobbnál jobb rock-és metál zenékre hajnalig. Igen. Keményebb zenékre. Nem pop dívák nyávogásaira. 

Egy szó, mint száz, teret kérünk a rockzenének a szó szoros értelmében is.

 

Ivanits Annamária

 

2018\09\01

Az Állatkertek (R)É(M)jszakája

 

Tömegnyomor, élvezhetetlenség, megannyi program, aminek a felét látni sem láthattad. Ha nem jutottál el az Állatkertek éjszakájára, ne bánkódj, nem maradtál le semmiről sem!

Cikkeim általában hálát fejeznek ki, megannyi remek programot ölelnek fel, ám ez az élmény nem éppen a pozitív lecsengéséről ad képet. Mint ahogyan a 2018. március 15-én, Balaton felé induló fullon telített Bzmot vonatok (mégis milyen megfontolással döntött úgy a MÁV vezetősége, hogy a forradalom és a szabadságharc emléknapján két vagonos Bzmottal szállítja le a háromszor annyi utasait a magyar tengerhez…??), ugyanúgy az állatkertek éjszakája sem lóghatott ki a sorból, ha már az embertömegnél tartunk.

Alapjáraton egy remek ötlettel készült a Fővárosi Állat-és Növénykert, miszerint a megszokottól tovább tartott nyitva és különleges programokkal várta a „közönséget”. 2018. augusztus 31-én, ha úgy vesszük az utolsó nyári estén 19 órától éjfélig várta az állatokban és növényekben érdekelt kíváncsiskodókat, vajon milyen lehet sötétben, elemlámpával világítva az ösvényeket végigjárni az éjszakai állatok után kutatva.

Megannyi programmal készültek a szervezők, számtalan dolgozó és önkéntes igyekezett azért, hogy mindenki jól érezze magát, ám ez sokak szájából hallva elmaradt. Inkább volt egy kín az előrehaladás, mint örömteljes családi program.

Élvezhetetlenül rengeteg érdeklődő gyűlt össze, megszámlálhatatlanul sok gyermek, akik már az „ágyba valók” voltak, nem csoda, ha minden második kiskorú sírt és nyűgös volt, hiszen az éjszakázás mégsem egy 10 év alatti kisembernek való. A sok ezer ember tömegnyomort eredményezett, a programokra képtelenség volt bejutni. Oh, bocsánat, nekünk sikerült, csak miután az egyik programkezdés előtt ¾ órával már ott ácsorogtunk a megnézendőnk előtt.

A fóka show egy csodálatos műsor lett volna, végül is, az is volt, már amennyit lehetett belőle látni. Egy rock koncerten nincsenek ennyien túlzsúfolva, túlfűtött állapotban, mint ahányan itt megjelentek.

Közben a hátam mögött egy anyuka megszólalt: Jövőre biztosan nem jövünk, a gyerek annak is örült volna, ha elmegyünk este a közeli játszótérre. Egy párocska a túloldalon hozzátette: ennyi pénzből vacsorázni is elmehettünk volna. A harmadik helyről is csak annyit hallok: nem látok semmit sem… Sajnos megértően nyugtáztam magamban a kijelentéseiket és mélységesen egyet is értettem velük.

Valóban megéri az, hogy limit nélkül betóduljanak az emberek? Valóban elutasítják az embert a panaszkönyv elkérése esetén?

Lényegében akárhova ment az „áradat”, állatot nem nagyon vélhettünk felfedezni, hacsak nem a szerencsétlenre rávilágítottak a telefonokkal. Máskor 4-5 óra alatt be lehet járni az állatkertet, most 5 óra alatt egy 3D vetítésre volt érkezésünk, később egy 4D vetítésre, ahol a szervezőség elfelejtett szemüveget adni (???) a „népnek”, illetve a fóka móka pár pillanatát sikerült elcsípnünk. Na, jó a Holnemvolt Várba is „elröppentünk”, de mire sikerült az átvergődés, az erőnk is tova szállt.

A kérdés már csak az, hogy éjfélkor sikerül-e kiterelni a tömeget úgy, hogy egy lélek sem maradjon bent, vagy lesznek olyan extrém arcok, akik kipróbálják, milyen lehet egy éjszakát eltölteni ezen a csodaszép, hatalmas helyen. (Akkor legalább már nem kéne több ezer embert kerülgetni…)

Egy szó, mint száz, köszönjük szépen a lehetőséget, legközelebb nem élünk vele.

 

Ivanits A.

2018\05\31

Elvis, a musial

Testközeli őrület a Tüskecsarnokban. A rock and roll ikon újra él és hangjával, csípőmozgásával felkavarta a nézőket. Sör és tánc, minden, ami csak anno lehetett. Olasz produkció Budapesten a Királyról.

Akár még most is élhetne, 83 éves lenne. Bár már negyven éve halott, még most is királynak tartjuk. Olyat adott, amit akkoriban még senki, és olyat nyújtott, amit anno senki. Ez is okozhatta a vesztét. Mindenki szerette, de közben senki.  Hiába ismerte a világ, hiába a hisztérikus őrjöngés iránta, senki nem szerette és ismerte olyan jól Elvist, mint az édesanyja, akinek meghatározó szerepe körbefogja az egész musicalt.

2018. május 26-án és 27-én a Tüskecsarnokban rendezték meg az Elvis Presley musicalt, amit meg kell hagyni, rendkívül színvonalas produkcióra sikeredett az olaszok részéről. Viccen kívül még az idősebb Elvist játszó színész választása is szuper, ugyanis mind megjelenése, mind hangja visszaidézte a Királyt, ami nem kis teljesítmény. Írásomban inkább a látottakra megyek rá, mint az élettörténet felidézésére, eszerint érdemes olvasni. A zenetörténet meghatározó alakjáról az audiovizuális élményt Maurizio Colombi rendezte. A szenvedélyes darabot tekintve a dalokon keresztül betekintést nyerünk Presley életébe, ami nem csak pompa és csillogás, hanem megannyiszor dráma és depresszió. Nagy áldozatokat megkövetelve él még ma is a Király, amit a több, ezúttal ezzel a két órás darabbal mutatnak be a kezdetektől a 70-es évekig. Külön megjegyzem, hogy mivel angol nyelven beszéltek a színdarabban, feliratozták, hogy mindenki értse. Ez plusz pont a rendezésszempontból. Akkor sem ijedtek meg, mikor útközben „meghalt” a projektor, a darab nagyszerűen ment tovább nélküle. Ez is csak annak a szemnek tűnik fel, aki ért hozzá, egyébként meg teljességgel észrevehetetlen. Volt elég hatás így is. Addig viszont régi, eredeti felvételeket mutattak, beleépítve a darabba.

Öt perc késéssel, időben kezdődött a Legenda bemutatása. Ekkor azt az eredeti filmet játszották be, mikor Elvis a jól ismert fehér ruhájában bevonul. A nézőközönség reflektorfényben úszott, ugyanúgy, mint a vetített filmben, a csarnokban is megjelent Elvis, hátulról előretört, felugrott a színpadra és belevágott a show-ba. Részese voltunk a darabnak és a hatásvadász belépőnek.

Mint köztudott, alig aludt egy-két órát, voltak napok, mikor 24 óra alatt három koncerthelyszínen nyújtott magas szintű teljesítményt, így sem családjára, sem feleségére nem volt ideje. Szervezete idővel felmondta a szolgálatot a sok pörgés miatt is. Ezt nehéz lehet annak elképzelnie, aki nem látja vagy éli át. Ebből a „pörgésből” mi nézők kaptunk egy kis ízelítőt. Amikor az idősebb Elvis Presleyt játszó színész (Joe Ontario) már az ötödik számot énekelte, annak befejeztével lehetett látni rajta a verejtéket, a levegővétel kapkodását és a készülő fáradtságot. Itt mutatkozott meg az a tény, hogy mi energia befektetés ez és nem csoda, ha Elvis szervezete belefáradt.

Hogy egy kis pozitívumra tereljem a szót, kifogásolhatatlanul fel volt építve a darab. Beleláthattunk a gyerekkorába, részt vehettünk az első tehetségkutatóján, megfigyelhettük, ahogy felnő és szerződtetik, csodálhattuk, ahogy egyre sikeresebb lesz, önmagából egyre többet adva, míg végül ő lesz Amerika legtöbbet kereső embere, aki körül hatalmas a felhajtás más országokban is, és aki idővel nyugovóra tér, de nem kel fel időben, így soha többé.

Ötletesen elgondolkodtatóan volt megoldva az a szál, amikor egyszerre állt a színpadon a fiatalkori Elvis (Michel Orlando), aki még bírja a hajtást, és az idős Elvis. Utóbbi arra kéri fiatalkori önmagát, hogy hagyjon fel a pörgéssel és a szerek fogyasztásával, mert gond lesz.

Teljes értékű musicalt kaptunk tehát, ahol felcsendültek a régi, ismert Elvis nóták, a mi lábunk pedig nem győzött nyugton maradni a székek alatt. De igazából nem is volt a nyugalomra szükség, elvégre egy rock and roll koncerten voltunk, nem is musicalen. Hogy ezt mégis miként értem? Mind a musical elején, mind a végén bevonták a közönséget a show-ba. A színpad átalakult egy koncerthelyszínné, háttérben a dobossal, gitárossal, bőgőssel, háttérvokállal, mi pedig úgy érezhettük magunkat, mint annak idején, ahogy volt. A Király magával ragadt mindenkit, mi pedig csak élveztük. A táncosok leugrottak a magaslatról, és akit értek, felkérték táncolni. Így alakult ki végül az, hogy egy egész csarnoknyi ember felállt, rockyzott, vagy tapsolt. A Johhny be good című számnál, ami Joe Ontario színész kedvence, szabályosan előre csörtetettek a színpad elejéhez, amennyien csak tudtak. Az Elvist játszó színész többször lehajolt és megfogta az éljenző nézők kezét, ám a műsorszám végén akadt, aki ennyivel nem telt be, felmászott a színpadra és „Elvis Presley” nyakába ugrott, ami hatására a színész is nagyot nézett. Meg kell hagyni, mindezt az első sorból nézve igazán hatásos volt.

Hogy miért nevezhetik joggal szenzációs és emlékezetes darabnak ezt az olasz produkciót? Mert maximálisan átadta az akkori Elvis hangulatot, a dicsfényt és a hanyatlás részét is. Joe Ontario többször elköszönt: „Kezét csókolom!”, majd a közönség nehezen, de elengedte a nagyszabású musicalt a reflektorfényből, kifelé menet pedig mindenki száját nagyfokú elégedettség hagyta el, aminek sorába jómagam is beállok.

 

Ivanits Annamária

2018\03\11

Jó párkapcsolat, vagy jópár kapcsolat? A kérdésre Dr. Hevesi Krisztina pszichológusnő felel

Érdekel, hogy mi a titok nyitja egy minőségi időben eltelt, boldog és tartós párkapcsolatnak? Valóban befolyásolja az interneten korlátlanul elérhető felnőtt filmek a pár életét? Manapság mennyire más egy randi, mint régen? Mi is a szerelem és miért jó, ha elmúlik? Többek között ezeket a kérdésköröket járta körbe az ELTE tanára.

Dr. Hevesi Krisztina pszichológus

2018. március 8-án, nőnapon Dr. Hevesi Krisztina pszichológusnő, közgazdász, újságíró és az ELTE tanára tartott színvonalas előadást a Kossuth Klubban. Bár fél óra csúszással kezdődött a párkapcsolatokról szóló beszéd, megérte kivárni. Miután felkonferálták, a pszichológusnő megemlítette a nőnapot, majd felvezette az előadása tartalmát, amiről majd beszélni fog. Külön kiemelem Kriszta humorát, amivel végig fűszerezte az estét. Mindig sikerült belecsempészni az érdekességek közé jópár mosolycsalogató szóviccet, amivel szintén végig fenntartotta a figyelmet. Dr. Hevesi Krisztina „tollából” olyan könyveket olvashatunk, mint a Szex, a psziché labirintusában vagy a Szextrém, perverziók, szexfüggőség és ártalmatlan különcségek. E könyveit dedikálta is előadása végén.

Talán az első fontosabb fogalom, amivel Kriszta az előadását kezdte és ami végigvonult egész előadásán, az a Coolidge-effect, azaz a Coolidge-hatás. Calvin Coolidge egykori amerikai elnökről kapta a nevét, aki feleségével együtt egy csirkefarmra látogatott, ahol megkérdezte a farm tulajdonosát arról, hogy a kakas mindig csak egy tyúkhoz ragaszkodik-e. Erre a farm vezetője azt felelte, hogy nem. A kakas mindig más tyúk után koslat, mindig más tojót „kerget” meg. Coolidge csak ennyit reagált: akkor ezt mesélje el a feleségemnek is! A lényeg, hogy természetünknél fogva olyanok vagyunk, hogy ha régóta vagyunk egy párkapcsolatban, akkor ha szembe jön velünk egy rendkívül elegáns férfi vagy a munkahelyünkre kerül egy nagyon vonzó nő, megnő a libidónk, és ha nem elég erős az a kapcsolat, akkor félrekacsinthatunk. Pont ezért van szükség a hosszú távú kapcsolatokban az újdonság varázserejére, a meglepetésekre, a váratlan különlegességekre, amikkel fellendíthetjük a szürke hétköznapokat.

Dr. Hevesei Krisztina kitért arra, miszerint az internet összezavarhatja az emberi jellemvonásokat. Azzal a példával élt, hogy ha egy marslakó lejönne Magyarországra és megnézné az ismert közösségi oldalakat, a facebookot vagy az instagramot, akkor hamis képet kapna. Azt látná, hogy mindig szórakozni vagyunk, hogy mindenki drága éttermekbe jár és, hogy kis országunk egy gond nélküli csilli-villi ország. Pedig az igazság az, hogy a közösségi oldalakon mindenki a legszebb arcát mutatja, a hétköznapokban pedig legtöbbször visszatér a szürkeség és gondterheltség, egy nyúzott arc tekint vissza a tükörből. Ez főleg a serdülőkre tekintve veszélyes.

Kriszta is felnyitotta a szemünket arra a tényre, amit valószínűleg a legtöbben tapasztalnak hétköznapjaikban, hogy az okostelefonjaikkal kelnek és fekszenek és, hogy annak nyomogatása helyett jobban tennék, ha a párok egymást „nyomogatnák”. J Itt visszakanyarodunk a coolidge-effektusra. Ha például a férfiak sokat nézegetik a felnőtt tartalmú videókat, annál inkább kialszik a szerelem szikrája a párja iránt, szürkébbnek látja őt, bezzeg azt a nem létező elérhetetlen nőt az interneten pedig nagyon vonzónak. Krisztina egyértelműen kijelentette, hogy nem hat jól az emberekre a felnőtt filmek (rendszeres) nézegetése, mert azt sugallja, hogy az igazán jó és vad szex a párkapcsolatokon kívül van. Elfelejtjük, hogy ezek csak forgatások, ahol nem mellesleg számtalan sérülés is előfordul. Ezek közül hármat felsorolt a pszichológusnő: gátszakadás, pénisztörés, priapizmus (szűnni nem akaró erekció). Ezeket a felnőtt tartalmakat fiatal lányok, nők is nézegetik. Milyen kép alakul ki bennük? Kriszta kitért arra, hogy amikor gyerekekről van szó, és a két nem a bugyijába nyúl, azt kétféleképpen kezelik a szülők. Ha a kisfiú igazgatja a nadrágjába valót, akkor az az apukát büszkeséggel tölti el, az anyuka pedig rámondja: „ez is csak egy pasi” – ezzel a kifejezéssel élt Kriszta. Ha viszont egy kislány teszi ugyanezt, meg van róva, ami által egy szégyenérzet alakul ki benne. Ez nem jó nevelési technika. Itt lép be a következő kérdés: hogyan élik meg a nemek a szexuális éretté válást? Ez is a férfiaknál a kellemesebb, mivel itt magömlésről beszélünk, míg a kislányoknak megjön az első menstruáció a fájdalmakkal kiegészülve, nem is beszélve, hogy a kislányokat „ijesztgetik” a szülők azzal is, hogy a szüzesség elvesztése nem egy kellemes dolog, illetve nem kívánt terhes lehet, ha nem védekezik, nem is beszélve az AIDS-ről. Mindezeket tekintve a továbbiakban, ha egy fiatal lány vagy nő pornót néz, mit lát: a forgatáson lévő nők extrémebbnél extrémebb helyzeteket produkálnak, és azt mutatják, hogy élvezik.

Dr. Hevesi Krisztina elmondása szerint arra keressük a pornó nézegetésekkor a választ, hogy hogyan válhatunk jó szeretővé. Na, most, ha úgy vesszük, akkor a második viktoriánus korszakot éljük, amikor a pornót imitálják a párkapcsolatokban lévő nők. Megpróbálják élvezni a szexet és színlelni az orgazmust, de közben nem boldogok. Ez veszélyes játszma, amiből senki sem jön ki jól. Fontos az őszinte kommunikáció és az egymásra figyelés, az empátia. Sok a félreértés a hüvelyi orgazmus körül is, annak ugyanis a fő funkciója, hogy szülőcsatorna, ezért nem csoda, ha csupán a nők 15-20%-a képes így örömélményt átélni. Fontos továbbá a megfelelő előjáték is, hogy kialakuljon az úgynevezett „sátor-jelenség”, a méh megemelkedése, mivel helyet kell csinálni az erektilis pénisznek – tette hozzá a pszichológusnő. Ha nincs kellő idő szentelve az előjátékra, akkor emiatt is, nem csupán a kellő nedvesedés hiányában lesz fájdalmas a szeretkezés a nőnek. Attól pedig ne tartsunk, hogy van rajtunk pár felesleges kiló, ugyanis „nem testzsír-kalkulátorral vezet be párunk az ágyba” – viccelődött Kriszta.

Milyenek a randik ma és 60 évvel ezelőtt? Kriszta is megragadta az alkalmat, és elmondta, hogy egy felgyorsult világban élünk, mindent azonnal és gyorsan szeretnénk, így vagyunk a randikkal is. Manapság hova hívják meg a férfiak a nőt? Egy kávézóba. Gyorsan le van tudva a „dolog”. Nehogy már a levesnél kiderüljön, hogy nem illenek össze, és akkor még ki kéne várni a főételt, ne adj Isten a desszertet egy olyan ember társaságában, akitől már legszívesebben menekülnénk. Előfordul korunk technikai fejlettsége miatt, hogy az internetnek köszönhetően jutunk el egy randira. Itt fennáll annak a veszélye, hogy az illető teljesen máshogy néz ki, mint ahogy a képen, illetve máris jönnek részünkről a bírálások. „Azt hittem, magasabb, azt hittem, humorosabb… olyan dolgokat képzelünk végül bele, ami nem is igaz, így meg sem adjuk az esélyét neki, hogy ebből kialakulhat valami jó. Egy idő után bele lehet ebbe sokallni, és feladjuk a párkeresést – tette hozzá Kriszta. Régen viszont ebédre vagy vacsorára hívták meg a kiszemeltet. Időt szántak rá.

A szerelem tudattalan dolog. A szenvedélyes szerelemnek sem kell elmúlnia, csak a mániákusságnak. Első randi? Remegés, izgatottsággal jár. Gondoljunk csak bele… ha már összeköltözünk és egy életet le szeretnénk élni együtt, még jó, hogy elmúlik ez az érzés, ez természetes dolog. Ugyanis mi történne? Kriszta levezette, hogy ha folyamatosan ilyen felfokozott állapotban lennénk párunk jelenlétében, akkor összeomlana az idegrendszerünk. Szépen ki van ez találva. J

Ha szerelmes valaki, és megkérdezik tőle, hogy miért, valószínűleg nem tud rá választ adni. Ellenben mikor összevesznek, akkor már meg tudja fogalmazni, hogy miért nem kedveli éppen. Ez a szív és az ész harca. Kriszta folytatta azzal, hogy eljön az az időszak, amikor elkezd irritálni a másik, és lehet, hogy az a tulajdonsága, ami eleinte magával ragadott bennünket, az később idegesítő lesz, és akkor aztán mondhatjuk, hogy „pont olyan vagy, mint az anyád/apád”. Kérdés, hogy ezeken felül tudunk-e kerekedni.  A párkapcsolat olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent vagyunk benne. Dr. Hevesi Krisztina hangsúlyozta, hogy fontos, hogy tudjunk fejlődni, hogy merjünk új dolgokat kipróbálni, hogy tudjunk újra és újra szerelembe esni. Ne mondjunk le a saját dolgainkról, ne áldozzuk fel magunkat a másik miatt! Az is kiemelkedően fontos, hogy tudjuk egymás önértékelését növelni.

Mi a titok nyitja a szerelemben? Szükség van változásokra, szükség van arra, hogy jól „kirittyentsük” magunkat párunknak, mint a kapcsolatunk kezdetén, hogy újra izgalmat hozzunk egymás életébe. A szex a felnőttek játéka, amit meg kell tanulni ügyesen játszani. Fontos a bizalom és a figyelmesség a másik iránt és nem csak a párkapcsolatunk kezdetén. Dr. Hevesi Krisztina bedobott egy ötletet. Gasztro élmények… Arra jó, hogy egymásra figyeljünk, meglegyen az intimitás és a szenvedély, mert a kettő nem mindig jár együtt. Van, hogy por kerül a gépezetbe, folytatja a pszichológusnő, de az a kérdés, hogy meg tudunk-e bocsátani. Érdemes végigpörgetni az eddigi életünket a partnerünkkel. Valóban képesek lennénk eldobni? Kellenek a közös programok, az újdonságok és a kihívások, hogy újra és újra felcsillanhasson a szemünk párunk láttán, és újra és újra szerelembe eshessünk abba, akivel már régóta együtt élünk.

Itt szeretném megköszönni Dr. Hevesi Krisztinának az építő, humoros és érdekes előadását.

Ivanits Annamária

2018\03\11

Szabó Gergely gitárestje a Rock Burger Bárban

Könnyen megközelíthető környék, kellemes klasszikus rock hely, minőségi hamburgerek és Szabó Gergely akusztikus gitárestje egy könnyed hétköznapi esti programnak. Kell ennél több például egy baráti találkozóhoz?

2018. március 7-én, szerdán este 21 órától majdnem éjfélig Szabó Gergelyt hallgathatták és láthatták a Nagymező utcai Rock Burgerbe látogatók. Maga a hely különlegessége, hogy belépve találkozhatsz olyan nagy együttesekkel, mint a Rolling Stones, Deep Purple vagy a Beatles, de ha épp ahhoz van kedved, Janis Joplinnal is összefuthatsz. Na, jó, mielőtt még teljesen beleélnéd magad, vagy azt hinnéd, hogy elment az eszem, leírom, hogy a hely nevét nem csak a rock and roll zenék igazolják a falon levő „relikviákkal” vagy a fellépők régi koncertplakátjaival, hanem maguk a hamburgerek is.

Ezen a kis, kocsmaszerű családias bárban a hamburgereket a régi nagy együttesekről és előadókról nevezték el. Ha például egy marhahúspogácsás, házi hamburgerszószos, hagymás, paradicsomos, jégsalátás, csemegeuborkás hamburgert kívánnál, akkor egy Rolling Stonest kóstolj meg. Mi kipróbáltuk, megspékelve egy kis extra sajt feltéttel. Mennyei volt. Ajánljuk. Ha vega vagy, akkor Bob Marley a Te embered, akarom mondani a Te hamburgered. Mindezek mellé kapsz egy adag sült krumplit, illetve káposztasalátát (coleslaw). Amennyiben igazi kis édesszájúnak tartod magad, abban az esetben Máté és Zsigmond a Vad Fruttik burgert varázsolják az asztalodra. Ebben van nutella, pilótakeksz, barack is. Művész Urunk fellépése előtt egy Deep Purple-re nevezett be, váltott pár szót a hely vezetőivel, illetve a koncertre látogatókkal, majd belevágott Passenger-től Let her go-ba.

Rolling Stones burger 

Az este folyamán olyan számokat játszott, mint a Jazon Mraz: I’am yours, Red Hot Chili Peppers: under the bridge, Green Day: boulevard of broken dreams, The Passenger: save tonight, Fool’s Garden: lemon tree.

Szabó Gergelyről nem csak azt tudtuk meg, hogy a zene iránti tisztelettel és szeretettel játszik, hanem egyéb más információkat is adott egy mini interjú keretében.

Hány éve zenélsz, és hogy jött az ötlet? Akusztikus gitáron kívül máson is játszol?

Most, hogy így kérded, azért lassan már én is azt mondhatom, nem ma kezdtem. 27 éves vagyok, és édesapám otthon is gitározott, de 13 éves koromban kezdett el érdekelni igazán a gitározás, mert elkezdtem rockzenét hallgatni. Az iskolába is több srác hozta ezt a hangszert, ezért egyre jobban elkezdett vonzani. Természetesen játszok elektromos gitáron is, valamint basszusgitározom is.

Hogy jött az ötlet, hogy a Burgerben zenélj?

A hely két vezetőjével (Máté és Zsigmond) régebben egy zenekarban játszottunk, így adta magát már csak az ismeretség miatt is.

Milyen gyakran és hol lépsz fel?

Hetente négy-öt fellépésem van, az állandó helyek mellett mindig bejön egy-egy rendezvény, és alkalomszerűen más helyekre is járok. Legrégebb óta a Városliget Caféba járok, már öt éve. Ezenkívül már több éve játszom a Diageo bemutató bárjában is és mostanában gyakran a Prosit Buda Bistroban is.

Szabó Gergő gitárestje

Csak szólóban vagy zenekarban is játszol? Ha utóbbi, akkor melyikben?

Főként szólóban játszom, de azért most csináltam egy rockosabb, bulis triót is, illetve az Acoustic Project sem állt meg! (Az Acoustic Project nem egy állandó zenekar, ahol a meghívásos vendégelőadók a saját stílusukat viszik bele egy-egy produkcióba. A 2015 óta létező csapatról bővebben mesél Szabó Gergő és Buchwarth Domonkos az acousticproject.hu-n vagy a youtubon. – a szerk.)

Mi a következő programajánlás, hol láthatunk?

Március 22-én újra a Prosit Buda Bistróban lépek fel!

 

Elmaradhatatlan linkek, ahol követhetitek a Művész Urat :) :

https://www.facebook.com/szabogergelyofficial/

https://www.youtube.com/channel/UC_5GJr6bUKAHrG5_uRVivYg

https://www.instagram.com/gergelyszaboofficial/

 

Ivanits A.

 

 

 

 

 

2018\02\16

A már 25 éves FEHOVA Téged is vár!

A Hungexpo hat pavilonja ezúttal 25. éve telik meg az olyan hobbik, mint a fegyver, horgászat és vadászat szerelmeseivel, de azokat is várja, akik természetkedvelők, szakemberek, vagy csak egy kellemes programot szeretnének maguknak és családjuknak, illetve baráti társaságban eltölteni.

Az idelátogatók minden évben, így most is megtehetik, hogy forralt borozzanak, sörözzenek, de aki a pálinkát szereti, abban sem csalódik, mint ahogy a hurkákban, kolbászokban sem, amit szintén fogyaszthatunk a rendezvényen. Bátran mondhatom, így kipróbálás után, hogy ajánlom. :)

2018. február 15-18-ig tart a rendezvény, úgyhogy még két napig látogatható. Régebben több ezer ember, számtalan külföldivel is kiegészülve látogatta a színvonalas rendezvényt. Meglátásom szerint az elmúlt két napot nézve ez idén sem lesz másképp. Az A-pavilonban, - ami a legnagyobb – felfedezhetjük a vadászattal kapcsolatos érdekességeket.

Ismét megtekinthető Hidvégi Béla megannyi elejtett vadjának trófeája. Hidvégi úrról tudni érdemes, hogy nemcsak, Magyarország (egyik) legnagyobb vadásza, de nemzetközileg is elismert. Bátorkodva azzal a kifejezéssel élek, hogy Hidvégi egy második Széchenyi. A világ öt kontinensén vadászott már és több, mint kétszáz fajt elejtett. 2016-ban elnyerte a Pantheon díjat is, ami a legmagasabb szintű elismerés a hobbiban. Vele készített interjúm során megtudhatjuk tőle, hogy már öt éves kora óta gondolt arra, hogy vadász lesz, illetve, hogy az első „zsákmánya” egy veréb volt. A pályafutása alatt a pakisztáni Kashmi Markhor (pödrött szarvú kecske) elejtésére a legbüszkébb üzletember elárulta, hogy háromszor is érezte magát veszélyhelyzetben külhonban, de nem rettentette el semmi, amit ma már a legértékesebb vadászati díj is alátámaszt.

Hidvégi Bélával, mint „második Széchenyivel”

 

Az idén is készültek újdonságokkal. Többek között Windisch-Grätz herceg, Széchenyi Zsigmond jó barátja trófeagyűjteményének egy része is ki van állítva az A-pavilonban. Az alábbi képen ez látható:

Azonnal szembetűnő Románia standja, ahol úgyszintén díjnyertes trófeákat csodálhatunk meg, valamint kirándulási lehetőségekről informálódhatunk. Ugyanebben a pavilonban jelen van Ambrus Attila, akinek életéről nemrégiben Antal Nimród A Viszkis című filmet készítette. Standján megtalálható a kerámiái mellett a róla szóló könyv is. Ha a kisgyerekes családok gyerekeiknek szuvenírt szeretnének venni a FEHOVÁ-n, ajánlom figyelmükbe a plüss vadállatokat, amiket rendkívül jópofán és már-már élethűen készítettek el megszerezhető áron.

Ambrus Attila kerámiáival a FEHOVÁ-n

A horgászati részlegen, azaz a G-pavilonban az egyik fő „attrakció” a 60 kg-os harcsa, ami egy hatalmas akváriumban vonzza a tekinteteket számtalan „óriás” társával, így többek között a 10+ kg-os pontyokkal, csukákkal együtt.

                        

       Balról: Az óriás harcsa feje      Jobbról: pontyok, keszegek

 

További kedvcsináló: az előző évekhez képest most is tömérdek kiállító eljött, megszemlélhető az agancskiállítás, vadászkutya bemutató, vadászruha kollekció bemutatása modelleken, solymász bemutató, de a gasztronómia bemutató sem utólagos, kiváltképp a hal elkészítésének a praktikáiról. Az első nap az óriásakváriumtól nem messze már reggel óta főzték a halfinomságot, aminek illata csalogatta az arra járókat. Akik szeretik a szálkás „barátunkat” megenni, számukra a stand receptes füzeteket is ajánl, amik szabadon elvihetők. Azt is megtudtuk a kiállításon, hogy nemcsak Magyarországon, de egész Európában sereghajtók a magyarok a halfogyasztás szempontjából, pedig a hal elengedhetetlen telítetlen zsírsavakat, nyomelemeket és vitaminokat tartalmaz, amitől kisebb a szellemi leépülés veszélye, illetve a szív- és érrendszeri problémák kialakulása.

Végszóként javaslom, hogy látogass el a régió legnépszerűbb horgász- és vadászrendezvényére, ahol kellemes napot kívánok!

 

 

A  cikket gépelte: FEHOVÁ-s plüss vaddisznó figura és besegített:

Ivanits Annamária                                                                                               

2018\02\13

Az utolsó útvesztő

Egy év csúszással, de sokak örömére megérkezett a mozikba a Halálkúra. A film egy útvesztőhöz képest rendkívül egyértelmű, tele közhellyel és bármire is számítasz, azt fogod kapni, nem tévedsz el a sztori közepén, jó pár főszereplő kiiktatásával az élen. Ennek ellenére akció dús, jól felépített egészestés film kerekedett, amit érdemes megnézni.

 

Attól tartottam, hogy amilyen erősen kezdett a modernkori Legyek Ura, amit egy sablonosabb második rész követett, hogy a folytatást már csak egy „jól van, zárjuk le” hozzáállás követ majd, mint például a Beavatott sorozat befejező része, ami meg is bukott a mozikban. Alaptalan volt a félelmem…

Január 25-től megtekinthető a film a mozikban. Az Útvesztő trilógia befejező részét is Wes Ball készítette. Az alap sztori, hogy a VESZETT társaság elől menekülő Thomas és barátai mindent kockára téve elindulnak az Utolsó (megmaradt) városba, hogy bajtársukat, Minhot (Ki Hong Lee) megszabadítsák az emberkísérletektől. Mindeközben Thomas érzéseit befolyásolja a tudat, hogy Teresát is ott találja majd a központban, a nőt, akit szeret és a nőt, aki elárult mindenkit a gyilkos betegség ellenszerének létrehozása érdekében. A film végig azt az érzetet kelti, hogy hiába vannak megannyian szorult helyzetben Thomas és csapata csak a barátaikat igyekeznek menteni. Mondjuk ilyenkor főhősünk még mit sem sejt arról, hogy a vére a megoldás, a gyógyír a végleges pusztulás ellen.

Egy-egy, a fizika törvényeit meghazudtoló jelenetnél tátva maradhat a szánk. Látványos és összességében szórakoztató filmre számíthatunk. A „szórakoztató” szóval élnék akkor is, amikor filmes bakikat, vagy épp abszurd jeleneteket vélhetünk felfedezni. * pici SPOILER*

 

Például máris az első 5-10 percben Thomas egyik bajtársa átugrik az autóról a vonatra, amit úgy teljesít, hogy jó pár méteren keresztül a lábával a vasúti síneket „szántja”, mind e közben a vonat szélsebesen zakatol. Mondanom sem kell, a lábszára még csak porosnak sem mondható, pedig ebben az esetben az a minimum, hogy a száguldástól szétroncsolódik. Helyette inkább felpattan a vagon hátuljára.*SPOILER VÉGE*. Ha minden igaz, akkor viszont ez volt az az ominózus jelenet, mikor Dylan O’Brien színész valójában is megnehezítette a stáb dolgát, ugyanis hónapokra lesérült, emiatt késett majd’ egy évet a mozifilm.

A 142 perces filmben az operatőri munkákat ezúttal is Pados Gyula látta el, hogy egy kis magyar vonalat említsek. A filmzenét eltalálták, a cselekmény ugyan kiszámítható volt, de egyszer mindenképpen megnézős, még akkor is, ha totálisan kiszámítható, nem úgy, mint egy útvesztő.

 

Ivanits A.

2018\01\04

A béke eljött

Mit jelent a szó: béke? Gondolkodtál már rajta? Ahogy Demény Géza a Keresztény Közösség Egyesület pásztora fogalmaz: jólét. Mit jelent a béke Istennel, magammal és másokkal? Mindezen kérdések köré építették Tündöklés műsorukat idén.

2017. december 17-én Székesfehérváron, a felújított Petőfi moziban, a jelenlegi nevén Petőfi Kultúrtanszékben a Keresztény Közösség Egyesület, (KKE) megrendezte szokásos karácsonyi műsorát, a Tündöklést, aminek a témája ezúttal: a Béke eljött.

Bátran állítható, hogy egy manapság aktuális témáról van szó, ugyanis mit látunk? Karácsony előtt mindenki rohan, igyekszik mindent megvásárolni és szeretteinek mindenféle anyagi javat megadni. Ezt sokszor idegesen és rohanva tesszük, feladatként éljük meg, hiszen van, hogy az ajándékok megvétele, a fa kiválasztása, a lakás kitakarítása és a sütés-főzés az utolsó pillanatra marad. Hol marad a dolgok átélése? Hol marad a szeretet? Miért kerít annyira hatalmába az aggodalom? És hol marad a legfontosabb: Jézus Krisztus megszületésének ünneplése? Mi a világ, illetve Isten békéje közötti különbség? Mindezen kérdések és válaszok keretében egy szépen megszervezett zenés, énekes műsort kaptak a nézők.

Délután és este is készültek a szervezők, amit Demény Géza és felesége Demény Zsanett „vezényelt”. A körülbelül másfél órás előadás keretében az énekeket és a bibliai idézeteket felváltva hallhattunk. Utóbbiról mindig bővebben beszélt Géza vagy Zsanett. Ezek közül is kiemelem János evangéliuma 14. fejezetének 27. versét. Géza elmondta, ez a rész arról szól, hogy ne nyugtalankodjunk, amit Isten ad az más, mint egy gyógyszer, majd hozzátette, a világ csak egy olyan békét tud adni, ami a felszínt kezeli. Amikor Isten betölt, akkor az igazi béke ott lesz velünk, bennünk. Ez egy stabil béke, amit a tolvaj nem lop el és a rozsda nem emészt fel,- ahogy a Biblia írja.

Demény Géza kifejtette, hogy Isten három békét szeretne nekünk adni, amik közül az érzelmi békét fejtem ki hosszabban:

  • Szellemi béke- Istennel való kapcsolatunk.
  • Sokszor nem látjuk, de Isten összeteszi a puzzle darabokat az életünkben. Sokszor nem vesszük észre, hogy történik valami, de Isten ilyenkor is munkálkodik. Csak mélyen hinni kell benne. Demény Zoltán egyik régebbi előadásában az aggodalomról beszélt, miszerint ez az érzés ellopja a csodákat. Amikor aggódunk, annak semmi értelme, hiszen a sátán megölni nem tud minket, csak elkeseríteni és ilyenkor Isten ellen vétkezünk. Tehát a negatív hit helyett érdemes bízni.

 

  • Érzelmi béke- Saját magunkkal jóban lenni.
  • Nagyon sokszor aggodalmaskodunk ahelyett, hogy bíznánk. Van, hogy kívülről boldognak látszunk, viszont belülről felemészt a nyugtalanság. Minden egyes problémára van egy béke, amit Isten oda szeretne adni, de előtte nekünk kell békét kötnünk saját magunkkal. Demény Zsanett hangsúlyozta, hogy az igazi béke bennünk dől el és tudnunk kell rá reagálni. Nekünk, személyesen kell egy döntést hoznunk, hogy szeretnénk-e vele lenni. Isten tudja, hogy mire van szükségünk, és hogy mi által fogja megadni nekünk. Lépni fog, ha valóban hiszünk, csak legyünk alázatos szívűek.

 

  • Kapcsolati béke- Másokkal való jó kapcsolatunk.
  • Akkor tudunk igazán embertársainkkal is a legpozitívabban beszélgetni, minőségi időt tölteni, tisztelettel lenni feléjük, ha van egy mindennapos, szoros kapcsolatunk Istennel. Ha Istennel való kapcsolatunkat nem ápoljuk, akkor annak hiányait érezni fogjuk a mindennapokban, ugyanúgy ha sokáig nem keressük a barátaink társaságát, vagy mindig lemondunk egy programot, akkor ne csodálkozzunk, hogy elhidegülnek a kapcsolataink. Éppen ezért ápolnunk kell.

 

A műsor végén Demény Géza felhívta a figyelmet a programokra. Szilveszteri partit szervesznek a székesfehérvári Hiemer-házban 1500Ft-os belépővel. Január 7-én kezdik újra a KKE vasárnap, ahova szeretettel várnak mindenkit délután fél négytől. Részletesebb információkért érdemes felkeresni a KKE facebook oldalát. Demény Zsanett elénekelt egy csodálatos éneket, aminek egy szövegrészletével zárom soraimat: „még ha szemem nem is lát, bízom abban, amit szólsz, áradj rám békesség!”

 

Ivanits Annamária

  1. december 23.

 

 

2017\07\28

Badacsony és környéke programajánló

 

Ha egy igazán fenséges és káprázatos környezetre vágysz, akkor érdemes ellátogatnod a kedvenc magyar fennsíkunkhoz a Badacsonyhoz és környékéhez, ugyanis egész nyáron és még ősszel is különleges programokban vehetsz részt. Ezek egy részét mutatom most be röviden.

 

A number one: Badacsony túra

Talán nem meglepő, hogy első körben magával a „hegymászással” kezdem, hiszen óriási élmény a több órás gyalogolás, túra és friss levegő a magasban, ahol a tetőn meseszép panoráma nyílik a Balatonra. A közel 4 km-es tanösvényt érdemes a Kisfaludy-ház felől megközelíteni, ami felvezet egészen a 438 m magasra, a kilátóba, ahol a környező hegyeket, dombokat és a Tapolcai-medencét láthatjuk, amelyek nevéről a kilátóban levő rajzokról informálódhatunk is. Ha egy nagyobb kihívásra vágysz, neked találták ki a 464 lépcsőfokból álló Bujdosók lépcsőjét, ami a Badacsony nyugati oldalán található. A világjáró Ranolder János püspök egyik utazásából hazaérve egy majd’ 10 méteres kőkeresztet építtetett a hegy déli oldalára, amire a helyiek úgy gondolnak, hogy megvédi szőlőültetvényeiket a bajtól. A fennsíkról lefelé jövet számos borozóba betérhetünk. Egyetlen hátrányuk van a helyeknek: korán zárnak. Viszont van zsíros kenyér hagymával, egyszóval érdemes iparkodni. 

Plusz információként érdemes tudni, hogy aki szeretne felmenni a hegyre, illetve a Kisfaludy-házhoz, de valamilyen okból kifolyólag nehezére esik, a vásársoroknál igénybe veheti a hegyi taxit, ami a kanyargós útvonalon fel- és leszállítja a kedves vendégeket.

 

 

Hajótúrák és programok

Ha hajókázásra adnád a fejed, akkor most felsorolok pár lehetőséget, ami érvényes 2017. július 8. és augusztus 20. között.

1 órás sétahajózás indul a badacsonyi kikötőből minden nap 11 órakor és 16 órakor, illetve 19:30-kor hétfő kivételével.

Ha egy különlegességre vágysz és buli hangulatra, akkor 1,5 órás partyhajó indul ugyaninnen minden csütörtökön 21 órakor, de ha ez nem lenne elég, a buli hajó szombat este 9 órakor is elhagyja a mólót, ezúttal 2 órahosszára, hogy a lelkes mulatni vágyókat szórakoztassa régi és új slágerekkel.

Balatoni Minimax hajó címszó alatt a gyerekeknek kedveznek. 1,5 órára a Minimax gyerekcsatorna életre kel és a fedélzeten annak „sztárjai” várják koncertekkel, játékokkal, nyereményjátékokkal a gyerekeket és a szüleiket.

Működik az ún. vízitaxi Badacsony és Fonyód között. Ez egy 15 perces suhanás motorcsónakkal.

 

 

Folly Arborétum és Borászat

Ha úgy indulnál útnak, hogy biztosan a borászatra vannak kiélezve és az arborétum csak egy kis töltelék csalogató, ki kell ábrándítsalak. A helynek van egy megfoghatatlan varázsereje, amit már több generációra visszamenőlegesen gondoznak. A száz éves cédrusok és fenyők mellett könnyített és nehezített túraútvonalon felsétálhatunk egészen a kilátóig, ahonnan mesés panoráma terül elénk a Balatonra. Gyerekeknek számtalan játszási lehetőséget is kínál a park, amíg a felnőttek a két fenyő között kifüggesztett függőágyon pihenhetnek egy pohár fenyő- vagy levendula fröccsel, illetve egyéb igényes Folly borokkal a kezükben. 

 

 

Borhetek

Bár a borheteknek lassan vége, még július 30-ig megteheted, hogy ellátogatsz a hívogató Badacsonyba. Hogy mi vár ott rád? A Balaton és a meseszép zöldövezet mellett koncertek minden este. Július 27-én színpadra lép a Blahalousiana, 28-án Stahl Barbara és a Havai Gábor duó, akik akusztikus formában saját számokat és feldolgozásokat is játszanak. A borhetek utolsó előtti napján a Kerekes Band-et hallhatjuk és láthatjuk akár egy remek sajttál és különböző minőségi borok kíséretében, míg a borheteket a NÁGI zárja. A kiállító borászatok nyereményjátékkal is készültek, így ha minden kiállítónál megkóstolsz egy borfajtát, és összegyűjtöd a pecséteket, vár rád a díj, egy badacsonyi minőségi bor. Addig is szeretettel fogad mindenkit a Borbély Családi Pincészet, a Fata, Istvándy, Málik, Németh, Büttner, Folly, Laposa, NAIK, Sipos, Szent György, Varga, Váli és Szeremley pincészet az árusok mellett, ahol külön kiemelem Mikulka Ferencet, aki egyedi készítésű fülbevalói mellett egyéb ékszereket is készít.

 

 

Szüret

Ha esetleg lemaradtál a nyári borhetekről, őszre neked találták ki szeptember 8-10-ig a Badacsonyi szüreti fesztivált, ahol a színvonalas rendezvény keretében részt vehetsz a szüreti felvonuláson, ami Badacsonytomaj és Badacsony közötti 71-es számú úton történik majd. Lesz néptánc, lovas fogatok, zászlóforgatók, és a fúvószenekarok mellett fellép a Margaret Island és a Zaporozsec együttes is.

 

Badacsonyi buszjáratok

Ha az ember nem autóval jött, viszont szeretné bebarangolni a régiót, 10 településen keresztül járnak buszok augusztus végéig keddtől szombatig, amivel lehetőség nyílik felfedezni a környék borospincéit, múzeumokat, nevezetességeket.

Kombinált mix túrajegyek is léteznek, például ha valaki a Szigligeti várat szeretné megcsodálni, megteheti, de ez vonatkozik például az Ökoturisztikai Látogatóközpontra, a Folly Arborétumra, Egry József Emlékmúzeumra is.

 

Ivanits Annamária

2017\07\26

Badacsonyi borhetek

 

A Balaton, fenséges táj, minőségi borok, kultúra, koncertsorozatok várják az (egyik) kedvenc magyar fennsíkunkra látogatókat 2017. július 14-30-ig.

Egy teljes hét elteltével bátorkodva élek Ranolder püspök szavaival, miszerint „… ez a hely, ahol állunk a világ leggyönyörűbb vidéke…” Még ha sokan nem is értenek ezzel egyet, annyi biztos, hogy most, már ha megkérdeznék tőlem, hogy a Balatonnak melyik részét szeretem a legjobban, - bár látatlanban, mert nem voltam mindenhol- határozottan jelentem ki, hogy Badacsony és környéke. Ez az, amit megtapasztaltam, ez az, amibe beleszerettem, ez az, ami teljesen rabul ejtett.

Picit térjünk ki a borokra. Tudtad, hogy a késői érésű, legmagasabb kálium tartalommal rendelkező és élettani szempontból kiváltképp kedvező Kéknyelű fehérbor szőlőjét kizárólag csak a badacsonyi borvidéken termesztik? A Kovács pincészetben levő kiírást idézve „bora illatos, zamatos, tüzes, kemény, de rendkívül finom savval” rendelkező bor. Nevét onnan kapta, hogy levele kékes-vörös. Tisztán is pazar, de a legtöbb pincészetben fröccsként ajánlják. Talán többen tudjátok, hogy legnagyobb területen az Olaszrizlinget termesztik Magyarországon, ami körülbelül hatezer hektárt jelent és ebből hétszáz hektárt Badacsony tudhat magáénak. Az ásványi anyagokat jól begyűjtő, vulkanikus talajon remekül megélő szőlőfajta fehérbora fanyarkásabb. A két, a helyen talán legkeresettebb borfajták mellett felsorakozik például a Szürkebarát, Pinot Noir vagy Rózsakő, de még folytathatnám hosszasan a sort.

Egy finom sajttál mellett lehetőség nyílik a kiállító borászok verejtékes munkájának gyümölcsét megkóstolni. Így megtalálható Badacsony központjában a koncertsátorral szemben például az Istvándy Pincészet, Németh Pince, Szeremley Pincészet, Varga Pincészet vagy épp a Folly Arborétum és Borászat. A kedves látogató egy nyereményjátékban is részt vehet az ott kapott programajánló füzettel. Csak annyit kell tennie, hogy minden kiállító borászatnál megkóstol egy hungaricum borfajtát vagy pálinkát és tizenöt pecsét után megajándékozzák egy palack badacsonyi borral. Jó játék, nemde? :)

Ha különleges szuvenírt szeretne valaki hazavinni, érdemes körbenézelődni a vásársoron. Mikulka Ferenc saját készítésű fülbevalóit és ékszereit is megvásárolhatjuk, amik közül külön említésre méltóak a mini badacsonyi borosüvegek, rajtuk a Badacsony vagy épp a Kéknyelű felirattal. Tulipán Műhely facebookos oldalán többet is megtudhatunk.

Ha egy igazán különleges élményre vágyik valaki, akkor nem csak Badacsonyban nézelődik az ember, hanem ellátogat a Folly Arborétum-és Borászatba Badacsonyörsre, ami két vonatmegállóra van Badacsonytól. Az arborétum különlegessége, hogy öt generációra visszamenőleg foglalkoznak a különleges cédrusok és fenyők ültetésével, illetve a borászattal. Nem hiába örvend nemzetközi elismertségnek. A Kisörsi hegy nyugodt oldalában szeretettel várnak mindenkit például egy levendulaszörpös rosé fröccsre vagy más borkülönlegességekre, miközben megcsodálhatják a balatoni panoráma mellett a számtalan fenyőfélét és azok tobozait. Talán az „erdő” fő érdekessége a pinus coulteri, azaz az óriástobozú fenyő, ami Kaliforniából származik. Tobozai elérhetik a 45 cm-es hosszúságot és az 5kg-ot. Nem lenne kellemes érzés, ha a fejünkre pottyanna egy ilyen… :) Toboza, mikor megérik, nagy csattanással zuhan a földre, - olvashatjuk az arborétumban a fa mellett kihelyezett táblán.

Tehát július 30-ig még van lehetőség ellátogatni a badacsonyi borhetekre, viszont ha ebből kimaradnál, nemsokára, azaz szeptember 8-10-ig szeretettel vár a Badacsonyi Szüret, ahol részt vehetsz a szüreti felvonulásban, borászati gasztronómiai és kulturális programokban, ahol a szabadtéri koncertek keretében a Margaret Island és a Zaporozsec szórakoztat majd.

 

Ivanits A.

süti beállítások módosítása