Egy év csúszással, de sokak örömére megérkezett a mozikba a Halálkúra. A film egy útvesztőhöz képest rendkívül egyértelmű, tele közhellyel és bármire is számítasz, azt fogod kapni, nem tévedsz el a sztori közepén, jó pár főszereplő kiiktatásával az élen. Ennek ellenére akció dús, jól felépített egészestés film kerekedett, amit érdemes megnézni.

Attól tartottam, hogy amilyen erősen kezdett a modernkori Legyek Ura, amit egy sablonosabb második rész követett, hogy a folytatást már csak egy „jól van, zárjuk le” hozzáállás követ majd, mint például a Beavatott sorozat befejező része, ami meg is bukott a mozikban. Alaptalan volt a félelmem…

Január 25-től megtekinthető a film a mozikban. Az Útvesztő trilógia befejező részét is Wes Ball készítette. Az alap sztori, hogy a VESZETT társaság elől menekülő Thomas és barátai mindent kockára téve elindulnak az Utolsó (megmaradt) városba, hogy bajtársukat, Minhot (Ki Hong Lee) megszabadítsák az emberkísérletektől. Mindeközben Thomas érzéseit befolyásolja a tudat, hogy Teresát is ott találja majd a központban, a nőt, akit szeret és a nőt, aki elárult mindenkit a gyilkos betegség ellenszerének létrehozása érdekében. A film végig azt az érzetet kelti, hogy hiába vannak megannyian szorult helyzetben Thomas és csapata csak a barátaikat igyekeznek menteni. Mondjuk ilyenkor főhősünk még mit sem sejt arról, hogy a vére a megoldás, a gyógyír a végleges pusztulás ellen.

Egy-egy, a fizika törvényeit meghazudtoló jelenetnél tátva maradhat a szánk. Látványos és összességében szórakoztató filmre számíthatunk. A „szórakoztató” szóval élnék akkor is, amikor filmes bakikat, vagy épp abszurd jeleneteket vélhetünk felfedezni. * pici SPOILER*

Például máris az első 5-10 percben Thomas egyik bajtársa átugrik az autóról a vonatra, amit úgy teljesít, hogy jó pár méteren keresztül a lábával a vasúti síneket „szántja”, mind e közben a vonat szélsebesen zakatol. Mondanom sem kell, a lábszára még csak porosnak sem mondható, pedig ebben az esetben az a minimum, hogy a száguldástól szétroncsolódik. Helyette inkább felpattan a vagon hátuljára.*SPOILER VÉGE*. Ha minden igaz, akkor viszont ez volt az az ominózus jelenet, mikor Dylan O’Brien színész valójában is megnehezítette a stáb dolgát, ugyanis hónapokra lesérült, emiatt késett majd’ egy évet a mozifilm.

A 142 perces filmben az operatőri munkákat ezúttal is Pados Gyula látta el, hogy egy kis magyar vonalat említsek. A filmzenét eltalálták, a cselekmény ugyan kiszámítható volt, de egyszer mindenképpen megnézős, még akkor is, ha totálisan kiszámítható, nem úgy, mint egy útvesztő.

Ivanits A.