Eltűnt rockdiscós lehetőségek, belvárosi rock szórakozási opciók hiánya, újra felpezsdítésre váró Rocktogon Budapesten és egész Magyarországon. Több esélyt a dolognak!

Jelenleg témám egy bizonyos réteghez szól, legalábbis egy adott réteget érint a problémának ugyan nem nevezendő, de mégis, szomorú megállapítás, melyben a marketingesek sokat tudnának segíteni, így tehát őket is meg szeretném szólítani ezzel. Az írásommal arra hívom fel a figyelmet, hogy igenis, a rock/metál közösségnek is van igénye a koncertek utáni táncolásra. Pláne jó pár sör után a hangulat is oldottabb lesz, a férfiak bátrabban „kérnek fel” egy nőt, amiből máris következik a közös kommunikáció, ismerkedés és éjjelig tartó kikapcsolódás, barátok szerzése, párkapcsolat-teremtés.

A rock/heavy metal rajongótábor szórakozási lehetőségei legtöbb esetben a városközpontokon kívülre esik, ha egyáltalán van ilyen. Ugyanis legtöbb esetben nem is beszélünk konkrét rock és metál szórakozóhelyről, hanem csak olyan klubokról, ahol néha-néha tartanak zúzósabb esteket. Miért van ez? A keményebb zenét kedvelők tábora jelentősen csökkent volna a 70-es, 80-as évekhez képest? A mostani modern klubok már nem a nagy rock and roll slágereket nyomatják, hanem átnyergeltek az elektronikus és a pop vonalra. Végül is ez az a stílus, amire a legtöbben el tudnak táncikálni hajnalig.

No, de ez arra is érvényes volna, mikor az ember elmegy egy Rammstein tribute koncertre headbangelni és amint lelép a zenekar a színpadról máris muszáj benyomni a tuc-tuc és nyálgép zenéket?!  Egész pontos példa erre a 2019. március 14-i, Fogasházban tartott esemény, ahol a Rammsturmé volt a pálya.

Aki még nem járt a helyen, érdemes tudni, hogy egy elég nagy szórakozóhelyről beszélünk, ami rendelkezik óriási földszinti táncterekkel, emelettel, és ahol még egy labirintus-szerű pincerendszer is található telis-tele termekkel, ahol mindenki megtalálhatja a számára kedvező stílusú zenét, amire táncolhat. Mondjuk jobban belegondolva végig sétálva a helyet, mindenhol két féle zene szólt. Populáris mai és hiphop-rap. Hol marad a rockdisco? Pontosabban, visszakanyarodva az elejére, miért nem kezdtek el rockzenéket játszani abban a teremben, ahol előtte a tematikájában megegyező együttes tombolt? Talán mondanom sem kell, hogy tele volt a terem rockerekkel, akik a kemény zene miatt jöttek és egészen biztos maradtak volna tovább pár régi klasszikusra, ellenben, mikor a koncert véget ért és helyét átvette a populáris hisztéria, kiürült a terem, amit felváltott egy teljesen új közönség, a „tömeg”.

Újra és újra végig sétálva a helyen a legeldugottabb részben, a legkisebb teremben egy ideig szólt (szólt?!) üvöltött a metáldisco. Na, most…ebben az esetben sem rockdiscoról beszélünk, ahol az ismertebb nótákra táncra perdíthet egy fiú egy lányt, hanem az igazán keménymagról, ahol már a saját hangodat sem hallod, csak a hallásod károsodik. Nem is tartott sokáig, elnémult ez a „műsor is”, majd jó idő elteltével újra folytatták, néhol egy-egy lágyabb finomsággal, de a terem kongott az ürességtől hajnali fél kettőkor is.

Szóval, miért is kell az egész épületet megkerülni ahhoz, hogy egy metál zenekar után metál rockzenékre szórakozhassunk tovább egy totálisan más teremben…?

Ha jobban belegondolunk a belvárosban nincs is konkrét rock tematikájú szórakozóhely. Rocktogon volt, ahol a hétvége egyik napján rock buli volt, a másik nap metál. Sajnos csak múlt időben beszélhetünk róla. Bármikor látogatunk el a helyre, csak lézengenek az emberek.

Mi lett veled, Rocktogon? Itt jönne a szerepe a marketingnek. Igenis, vissza kéne hozni az „élők sorába” a helyet! Miért nincs rendszeres tribute zenekar meghívás, amit aztán egy rockbuli követ? Miért nem térnek vissza a régi oda járó törzsvendégek? Nem szükséges elkönyvelni a helyet egy lezárt történetnek. Még nem csukta be kapuit! Arra vár, hogy a szubkultúrába tartozók visszataláljanak hétről hétre!

A Dürer kert ugyan kijjebb esik a centrumtól, és nem is kifejezetten rock/metál szórakozóhely, de ha már egyszer metál előadók lépnek fel, akkor ott aznap éjjel a táncteret a metálosok lepik el és táncolnak a jobbnál jobb rock-és metál zenékre hajnalig. Igen. Keményebb zenékre. Nem pop dívák nyávogásaira. 

Egy szó, mint száz, teret kérünk a rockzenének a szó szoros értelmében is.

Ivanits Annamária