Isten hozott Dante poklában! Nos, igen, a mozifilm is maga egy ellentmondás. Lehetetlennek tűnő helyzetek. Árulások. A nagy kérdés: a szeretet nevében mikre vagyunk képesek? A világ megmentésére, vagy inkább annak elpusztítására? Ki miként látja a helyzetet.

Az Angyalok és Démonokhoz, valamint a Da Vinci kódhoz hasonlóan az Inferno is megütötte a szintet. Mondjuk, ez lehet annak (is) tudható be, hogy Tom Hanks alkotta Robert Langdon karakterének a film végéig emlékezetkiesése van, ami a nézőben fokozza az izgatottságot, csakúgy, mint a gyors vágóképek. (Epilepsziás betegnek nem is javaslom.)

A film első húsz perce intenzív audiovizuális effektekkel él. Dante poklát, amit Robert szinte lát és megél, hátborzongatóan adagolnak percről percre. Hogy miről szól a film? Néha érezhetjük azt, hogy biztosra mennek a rendezés szempontjából. Mindig van egy titkos ajtó, amin keresztül menekülnek a karakterek, viszont többszöri fordulattal is él a sztori, ami akkor kiváltképp érdekfeszítő, ha nem olvasta a néző a könyvet. A közeli plánokkal csak még inkább a nagyérdemű arcába vannak nyomva a feszült jelenetek.

Jó pontja a filmnek, hogy az utolsó másodpercig leköti a figyelmünket, mindig történik egy háromszázhatvan fokos fordulat, mindig kiderül valakiről, hogy nem az, akinek gondoltuk, mindezt kb. Langdon szemén keresztül látva. Épp csak annyit tudunk, mint Robert, se többet, se kevesebbet. A mar jól megszokott fejtegetések, kódok és jelek ezúttal is kulcsszerepet játszanak. A történetben Bertrand Zobrist (Ben Foster) egy biológiai fegyvert eszel ki az emberiség ellen, amit rövid időn belül rá akar uszítani. A kérdés már csak az: hogyan? Ugyanis a film első pár percében fenekes változás történik. Tom Hanks színészen már észrevehető az öregedés és ez a filmbeli karakteren is átjön, nyúzott az arca. Mindenesetre az alakítására ezúttal is pozitívan tekinthetünk.

A filmzenét pont eltalálták. Főleg a legutolsó hajrában, amikor az idegek már a pattanásig feszültek és látjuk, amint ráfókuszálnak a hegedű húrjaira, amint azt „nyúzza” a művésznő. Látványban is nagyszerű a film, mind helyszínileg (Olaszország egyes pontjai, és igen… Magyarországon is forgattak jeleneteket), mind a technikai része. És aki nem bírja kivárni Felicity Jones alakítását a Rogue One-ban, megtekintheti az Infernoban, ahol Dr. Sienna Brooks-t alakítja. Gondolkoztál már valaha Dante Poklán, vajon hogy nézhet ki? Minden bizonnyal Ron Howard rendező ezt a részét a filmnek kegyetlenül hatásos módon álmodta meg és vitte vászonra, amit látni érdemes! Feltéve, ha bírod farkasszemmel.

Ivanits A.