Kamo žuriš? Hová sietsz? Állj meg egy pillanatra, érdemes megcsodálnod mindazt, mi körülvesz. 

Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: SZERETED ŐKET anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál. :)

2015. augusztus 22-én a bátor érdeklődőket és a visszatérő rajongókat nem riasztotta el a borús időjárás a 39. éve megrendezett agárdi Popstrandtól, ahol ezúttal a Senso Magico és a Magna Cum Laude debütált. Tudtad, hogy a Senso Magico egyet jelent a feel alright, érezd jól magad, másik értelmezésben boszorkányszem kifejezéssel? Többek között ezt is megtudhattuk Rota Francescotól, aki 2007-ben alapította a soul/funk zenekarát Ujvári Péterrel. Az együttes további tagjai: Tusor Péter, Szalóczy Miklós és Harmati Máté. Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai versenyén is induló csapat immár 5 albumot maguk mögé tud, amiből három nagylemez: Sensoul, Senso Unico, Sensomatico.

A közönség ezúttal is tartotta a távolságot, de ez a tartózkodás apránként kezdett oldódni, főleg a Magenta ajándékutalványok dobálásánál, amit az egyes számok alatt a legaktívabban szórakozó hölgy kapta. Az előzenekar többek között olyan átdolgozásokat játszott, mint a De nehéz az iskolatáska, Sunshine day, Daft punk: Get lucky. Utóbbi számra már nem csak az idősebbek perdültek táncra, hanem a fiatalok is kiléptek a komfortzónájukból. Az Emlékút című dalt Turbók János főrendező úrnak játszották el, ezzel felköszöntve őt születésnapján. A szám alatt gyerekek szaladgáltak a murvás részen. Őket nézve és közben a dalszöveget hallgatva elkalandozhattunk a nosztalgia mezején. Személy szerint először voltam Senso Magico koncerten, barátkoztam a stílussal.

Senso Magico

Én jobban el tudom képzelni a zenekart egy romantikus vacsora közben, ahogy játszik, vagy egy bárban, esetleg lagziban. A műfajra maga a gitáros-vokalista is tett egy vicces megjegyzést: Többször is indultunk az Eurovízión, de ez a soul nem igazán jön be az embereknek. Hivatalos oldalukon is olvasható „az egyetlen kortárs magyar soul zenekar, aki lemezeket készít”. Pont ezért szép ez a műfaj és kihívás számukra is a hazai közönséggel megszerettetni, amihez maguk az érdeklődők befogadóképessége is szükséges.

A zenekar tagjai kellemes, lágy hangzású dallamaival elköszöntek, majd megköszönve a lehetőséget átadták a stafétát az 1999-ben alakult, mostanra már a Pálinka dalt védjegyének mondható Magna Cum Laude pop/funk rock együttesnek, akik a Túl későn című dalukkal üdvözölték a rajongókat. A személyes kedvencemmel, a Színezd újra számukkal gördült tovább az este. A koncert elején Mező Mihály énekes feltett egy kérdést: „Ki az aki „ős Magnás”? És ki az, aki először jár Magna Cum Laude koncerten?” Körbe nézve inkább voltak többségben a rajongók, mint a kíváncsi érdeklődők, mégis majdnem minden egyes szám címét elárulta Misi, amit köszönök szépen. Mező Mihály énekes, Szabó Tibor gitáros, Kara Mihály basszusgitáros alkotta csapattól olyan számokat hallhattunk még, mint a Gesztenye, Minden állomás, Kegyvesztett papírsárkány, Köszönet.

„Nem csak az audio, de a vizuális élmény is fontos”, éppen ezért a Te légy most című szerzeményük alkalmával „kioltották” a fényeket és csak a közönség magasba tartott keze maradt, benne a világító telefonnal, amivel jobbra-balra lassúztak. Mintha a csillagos ég szállt volna le a rajongók közé. Egyszerre ugrált mindenki az Ugorj! számra, tehát sikerült megmozgatnia a közönséget a mára már népszerű együttesnek. Közvetlenségből sem volt hiány, Mező Misi felhívta figyelmünket arra, hogy ne felejtsük el soha, honnan jöttünk, majd a színpadról lejőve a Vidéki sanzon dalt a rajongók között énekelte el, sokakkal lepacsizva. Az este szerintem legszebb része az volt, mikor az Akkor is a barátom maradsz dal előtt a frontember kérdéssel fordult felénk: „Baráti társasággal jöttél? Akkor most fordulj oda a melletted lévőhöz és mondd neki: Köszönöm, hogy a barátom vagy!” Örömkönnyeket és összeborulásokat lehetett látni amerre csak szem ellátott. Írnom sem kéne, hogy a legismertebb muzsikára, a Pálinka dalra igazi buli hangulat jött létre, ki hol épp volt, táncra perdült sörrel a kezében, ha még eddig nem tette, mosolyból sem spóroltak a lelkes emberek egymás nyakában ülve. Öröm volt részese lenni.

Magna Cum Laude zenekar

Ha pár szóval jellemezhetem csak az együttest, olyan szavak jutnak róla eszembe, mint szenvedélyesség, barátság, zene és közönség iránti tisztelet, közvetlenség, humor, buli hangulat.

Az esti mesék TV macija zenével „lőtték a pizsamát”, ezzel befejezve a 39. évad koncertjeit. Turbók János főrendező beszéde ezúttal sem maradhatott el, mindenkit maradásra invitált és az együttesek dedikálására, valamint javasolta a perceken belül kezdődő retro bulit a strand területén. „Találkozunk jövőre és télen a Velencei tó biztonságos jegén. Sziasztok!” – köszönt el.

A retro parti valóban hamar megkezdődött, szép számmal maradtak is. A mikrofonba Turbina hangját hallani: „A jobbak itt maradtak és kihasználják a jó időt. Szombat este van itt, a Velencei tó partján.” Ezzel átvette a szót Michael Jackson, a twist, vagy épp az Abba Dancing queen-je.

Mező Mihály szavaival élve: „Köszönjük! Na így kell mulatni!”

Találkozunk Agárdon, a Popstrandon további nagyszerű fellépőkkel 2016-ban is!

Ivanits Annamária

2015. augusztus 23.

2015. augusztus 21-én, az agárdi Popstrandon három olyan nagyszerű zenekar lépett fel, mint az 1972-ben alakult Lord, 2008-ban az egykori P. Mobil tagokból újra összeállt Mobilmánia, valamint az Ismerős arcok, akik már 1999 óta nyújtanak igényes rockzenét a rajongóknak.

A Fejér Megyei Hírlapban is egy kerek egész oldalon hirdetik az agárdi Popstrand fellépőinek listáját. Személy szerint is invitálok mindenkit, hogy aki még nem tette, látogasson el a Velencei tó partjára, ugyanis a mai napon, 2015. augusztus 22-én fellép a többek között Pálinka daláról ismert Magna Cum Laude és a Senso Magico. Ha ezt kihagyod, már csak jövőre lesz alkalmad!

Pár száz fős hallgatóság, kegyes időjárás, remek hangulat, vízpart, sör és lángos, ami már-már a 39. éve megrendezett agárdi Popstrand védjegye.

A korosztály ezúttal is vegyes volt. A hangoláskor Lord a Nem kell című számukat épp csak próbálta, de a lelkes, ám a színpadtól jó pár méterre megálló közönség már erre nagy tapsot adott. A Lord nevű szombathelyi együttesről érdemes tudni, hogy 1972 óra koncertezik aktívan számos nagylemezt maguk mögé tudva a zenekar tagjai: Pohl Mihály énekes, Erős Attila gitáros, Gidófalvy Attila billentyűs, Gyurik Lajos dobos, Apró Károly basszusgitáros.

Közönségszerető Lord

„Első figyelmeztetés. Második figyelmeztetés. Hölgyeim és Uraim, színpadon a Lord!” A Kisfiú című számmal indult a buli, és a rajongók távolságtartása is kezdett megszűnni, egyre közelebb merészkedtek a színpadhoz. Egy élénk rajongó oda is futott a színpadhoz lepacsizni az énekessel, Pohl Mihállyal. A kézfogás „lavinát” indított, ugyanis mindig akadtak rajongók, akik fel-felugrottak a színpadhoz a fáradhatatlan frontembert üdvözölni. A koncert folyamán olyan dalokat énekelhetett együtt az énekes a pörgős közönséggel, mint a Miért jó, ami nem jó, Tépett álmok, Megváltás nélkül, Itthon vagy otthon, Szállj Szabadon, Engem ne várjatok.

A Neked soha nem elég című számuk volt az a pont, amikor végre ellazult a közönség és teljesen a színpadhoz merészkedett ugrálni, énekelni, tapsolni és önfeledten táncolni. Ez a családias „lelki béke” tovább gördült a Próbáld meg újra című dallal, ahol teli torokból ordíthattuk: „Ná-ná, ná-ná-ná-ná, ná-ná-ná-ná…” A Virágdal számuk alatt rózsákat nyújtottak fel a zenekar tagjainak, amit nagy szeretettel el is fogadott a frontember. Szólt a rock Gidófalvy által, amikor is énekes-billentyűs váltás történt egy szám erejéig. Ováció, vastaps keretében tapsolta vissza a közönség a remek együttest a Kifutok a világból búcsú dalra.

(Lord) Vándor című dal közben már hagyomány a guggolás

Személy szerint úgy éreztem a koncert alatt, hogy otthon vagyok…”Próbálj meg mindent megtenni azért, hogy mindig azt érezd, hogy szabadon élsz!” Nos, szerintem ez a dalszöveg részlet maximálisan tükrözte a tegnapi koncert hangulatát. FEZEN fesztiválon is mindent beleadott a zenekar, vastapsot kaptak, mégis, itt az agárdi Popstrandon egy olyan észrevételem volt, hogy közvetlenebb, szabadabb, élettel telibb, interaktívabb volt minden, azaz átjött a zenekar pezsgése és a közönség iránti szeretete, amit fotóim is bizonyítanak.

Kisebb csúszással ezúttal a Lordot a Mobilmánia követte a színpadon. Évről évre egyre nagyobb rendezvénnyé növi ki magát az agárdi Popstrand. Turbók János főrendező úr köszöntötte a látogatókat. „Mindig az a lényeg, hogy a közönség megkapja a magáét.” – mondja.

Nekem ez volt az első Mobilmánia koncertem és azt kell, hogy írjam fenomenális volt! Zeffer András minden soron következő számot felkonferált a billentyűk mögül, ha épp nem ő énekelt a színpad legelején „reflektorfényben”. Mint már feljebb említettem, a 2008-ban Székesfehérváron, a Fezen klubban debütált, egykori P. Mobil tagjaiból az együttes, amit jelenlegi felállásban Zeffer András, Kékesi László, Molnár Péter, Kispál Balázs, Csintalan Márk, Csintalan György képvisel.

Az együttes legújabb albumával és számaival, így a Nem vagyok szikla, Fénypokol szerzeményekkel robbant a színpadra. Volt itt minden, ami kellett. Összhang, gitárszaggatás közbeni – az érzést átélő – arcmimika, pezsgés és zsongás, barátság és tisztelet, humor, soroljam még? Ami számomra zseniális látványt nyújtott, hogy idősebb zenész a fiatal zenésszel együtt, egységben játszik. A zene és egymás iránti tisztelet, komolyságot, de mégis lazaságot közvetítették felénk. Többek között P. Mobil és saját számokat is hallhattunk tőlük, így a Menj tovább, Embered voltam, Miskolc, Metálmánia, Az ördög belebukott, Metálmánia, Kétforintos, Amikor zene szól számokra tombolhattunk.

Mobilmánia

A színpadról Horváth Attila dalszövegírót is köszöntötték, ezzel megtisztelve munkáját, amit a születésnaposok követtek. Zeffer András monológjában kijelentette: Mindannyian szeretjük a szeretetet. Mindannyian szeretjük a rock zenét és mindez nem valósulna meg technikus nélkül, majd felhívta saját technikusukat, akinek egy torát nyújtottak át.

„A legjobb közönség díja ma Agárdé!” – kiáltotta az énekes-billentyűs a mikrofonba, amit hatalmas ováció kísért, majd bevonta a közönséget egy játékba. Mindenkit megkért, hogy legyen a küzdőtéren csend. Természetesen, mint mindenhol, most is voltak kivételek, akik egy másodpercre nem bírtak elhallgatni. A játékszabály: „Férfiak ordítsatok! Lányok sikítsatok!”

Számomra nagyon megnyerő volt Zeffer András elköszönése a színpadról, miután bemutatta a zenekarát: „Szeressétek egymást, vigyázzatok egymásra, az Isten áldjon benneteket! Viszontlátásra!” Bölcs tanács, nemde?

Mobilmánia után a színpadról Turbók János felkonferálta az este utolsó fellépőjét, az Ismerős arcokat, majd adott egy remek program ötletet másnapra: holnap is agárdi Popstrand, fellép a Magna Cum Laude és a Senso Magico. Sokaknak, - így nekem is – gátat szabott az, hogy indult a legutolsó vonat hazafelé, így csak a legelső számot sikerült elcsípni a már 1999-ben megalakult zenekartól. Nyerges Attila, Práder Vilmos, Galambos Nándor, Kovacsik Tamás, Leczó Szilveszter, Tánczos István munkája folytatódik, ősszel egy újabb albummal készülnek. Egy magyar nemzeti rock együttesről beszélünk, „aki nélkül nincs agárdi Popstrand program. Ők a színvonal. Ők az én barátaim. A színpadon az Ismerős arcok és a szuper közönség!” – tette hozzá Turbina, majd átadta a szót az együttesnek.

Ismerős Arcok Hegyeket nézek című muzsikájával én köszöntem Agárdról, a Popstrandról.

Ivanits Annamária

2015. 08. 22. 

„Ezt már a múltkor megállapítottam, hogy az első sorban még nem löknek fel, szóval oda kell állnunk.” – hangzott a mondat egy nő szájából, mikor elugrándozott mellettem izgatottan. Szép jó estét Mindenkinek! Ez már nem a fűben hanyatt fekvős kategória, ahol biztonságban tartod kezedben a söröd. Üdvözöllek a punk rock, hard rock, heavy metál mezején, ahol a kulturált táncolásé (??), pogóé a főszerep, no és persze az agárdi Popstrandon fellépő ACid/DC előzenekaré, amit a már sokszorosan visszalátogató 1989-ben alakult 26 éves Tankcsapda követett. Tankcsapdáról érdemes megemlíteni, hogy a kezdetben punk stílust képviselő, majd hard rock vizekre evező bandát Lukács László énekes, Fejes Tamás dobos és a Zanzibár egykori tagja Sidlovics Gábor alkotja. 13 stúdióalbumot magukénak tudva a szakma elismert és közismert bandájáról beszélünk, akiknek a 2015-ös turnéállomásai között szerepel Agárd, Veszprém, Budapest, de még külföldön is várják őket, így például Prágában, New Yorkban, Las Vegasban, San Franciscoban, Los Angelesben, majd végül megalakulásuk helye, Debrecen zárja a sort.

Az ACid/DC vokálosa „Remélem senkit nem fog meglepni, hogy egész este AC/DC dalokat fogunk játszani?” mondatára azonnali pozitív érdeklődést tapasztaltam a közönség soraiban, amikor megkezdték maguk bemutatását.

Baricz Gergő, Fülöp Bence, Horváth Laci, Faggyas Ádám, Zsoldos Dávid alkotta AC/DC tribute zenekartól többek között olyan AC/DC számokat hallhattunk, mint a Shoot to thrill, Back in black, TNT, Big gun, Hells Bells, Thunderstruck, amit szemmel láthatóan élvezett a közönség. Köszönhető ez annak is, hogy maga az együttes is szívből adott koncertet, teljes beleéléssel és odaadással. Szerintem sikerült megvalósítaniuk maguk és a közönség önfeledt szórakoztatását, elvégre a tapsvihar és ordítások arról árulkodtak, eljutott az „üzenet”. Baricz Gergő, ha épp nem énekelt, léggitározott, Fülöp Bence pedig a legtöbb számot gitárral a kezében felugorva, az utolsó akkordot kitartva nyomatékosította.  A zenekar legközelebbi koncertjét is bejelentette a színpadról, ami 2015. augusztus 25-én, Balatonfüreden lesz. „Nagyon jó közönség voltatok! Találkozunk Balatonfüreden. Jó bulit!” – köszöntek el.

„Tankcsapda, Tankcsapda! Gyere elő!” Távolabbról szintén ordítást hallani. „Buli van! Meg van a pogó körzet is!” Már a dob és a gitárhangolásnál is izzott a levegő. Vagy az a pirotechnikától volt, amit próbálgattak?

Mint mindig, ezúttal is Turbók János az agárdi Popstrand főszervezője köszöntötte a társaságot. „De jó itt Agárdon. Jó bemelegítő zene volt!” Közben elszabadult egy sör a színpadra, amire külön felhívta a rendező Úr a figyelmet, „Ezt azért srácok, ne!” ,majd jó kedvvel folytatta tovább: „Ma nagyon nagy bulit kaptok. Egy dögös, kemény rock zene. Érezd jól magad Agárdon, a Velencei tó partján.”

Pár száz fős, adrenalinnal túltengett vegyes korosztályú rajongó tábor gyűlt össze Tankcsapdára, akik már a két koncert közötti rövid szünetben is aktívan kiabálták az együttes nevét. Észrevételeim alapján az idősebb korosztálynak a Tankcsapda régebbi számai jöttek át igazán, ellenben a fiatal korosztállyal, akiknek az új album volt a favorit… befejezésre várnál, ugye? Nem feltétlenül. Például több korombeli is a környezetemben inkább a régebbi számokra tombolt, néha csukott szemmel, a zeneszöveget kívülről fújva és nem egyszer egymástól kérdezgették, hogy „Figyuzz, ez most melyik szám is az új albumról?” Természetesen rájöttek, kis fáziskéséssel.

A felkonferáló zene és a lesötétített színpad már teljesen felcsigázta a rajongókat, aztán hirtelen megfertőzött a „Legjobb méreg”, megalapozva ezzel az első pogót, amit a Mindig péntek című szám követett. A személyes kedvencemmel az 1994-es évjáratú Jönnek a férgek számmal gördült tovább az este, amit többek között a Gyűrd össze a lepedőt, Urai vagyunk a helyzetnek, Egyedül a világ ellen, Ez az a ház, Vörös rúzs, Köpök rátok, Rock a nevem, Rio, A zene betemet számok követtek. Johnny a mocsokban című számuk alatt a biztonsági őrök is jobban igénybe lettek véve, néhol elszabadult a pokol, akarom mondani a pogó.

Zenei élmény mellett látvány és- pirotechnika

„Nem igazán látom, hogy ki érzi jól magát. Szóval, aki jól érzi magát, tegye fel az egyik kezét, és aki nagyon jól érzi magát, a másikat is és akkor taps!” – inspirálta a rajongókat Lukács. A közönség részéről megvolt az összhang, legtöbbünk egyszerre tapsolt, beindítva ezzel a Rock and roll rugója című számot.

„Nem tudom eldönteni, hogy esik-e vagy sem.” – kérdezett körbe a színpadról Lukács, amire aktívan ordítottak is a rajongók. A szemerkélő eső és a pirotechnika kombinációja még jobban felspannolta a hangulatot, nem is beszélve az Adjon az ég című számukról, valamint a kommersz kifejezéssel élve az egyszerű, de mégis nagyszerű Egyszerű dal számukról, amivel felköszöntötték a születésnapos Turbók János főszervezőt is, aki már 39 éve vezeti a Popstrandot és szervezi a strand programját. Merész kijelentéssel élve, szerintem nincs ember, aki ne hallotta volna már legalább egyszer a banda Mennyország tourist című számát. Az este folyamán, sokak örömére, erre is tombolhattunk. Volt, aki a másik nyakában ülve, voltak, akik egymást karöltve ugráltak le s föl, ordítva a szöveget, harminckettes vigyorral az arcukon.

A tagok nem sajnálták dobálni a közönség soraiba a pengetőket sem, amiért rendszerint a harc ment, főleg a búcsúzáskor, amikor Fejes Tomi a dobverőitől is megszabadult. Ezúttal mind a fénytechnika megfelelő volt, és a hangtechnika is a helyén volt, nem beszélve a két fellépő együttesről, akik egy eget rengető koncertet nyújtottak a lelkes „népnek”. A zenei élményen túl vizuális élményben is részünk volt, így a látványtechnika és pirotechnika megoldásait is megtapasztalhattuk ezúttal is.

Ha szemfüles voltál, most bizonyára Neked is van egy hasonló pengetőd 

„Mindent megteszünk, hogy mindenki jól érezze magát.” Ezzel a mondattal kezdte Lukács Laci a koncertjüket, ami igazolta kijelentését. Részemről tartotta a szavát. Ti hogy vagytok vele?

Ivanits Annamária

2015. augusztus 19.

A már tavaly „nagykorúvá” érett FEZEN fesztivált ezúttal tizenkilencedik alkalommal rendezték meg amely fogadta a vegyes zenei ízlésű közönséget. Több visszajelzés érkezett arról, miszerint az idei fesztivál rendkívül ütősre sikeredett. Ez a kijelentés valóban igaz arra, hogy ezúttal változatos stílusú előadókat hívtak meg, így a közönség köreiben is minden típus megfordult, nem csak a rock zenei műfaj kedvelői, a rockerek. Ugyan több ember igényének eleget tettek a változatossággal, az előző évek színvonalát sokak szerint nem érte el. Vonatkozik ez a metál és hard rock bandák kevés felhozatalára, amit idén lényegében a Judas Priest és a Sabaton képviselt.

Idén elmaradt a nulladik nap, így már a legelső napon tombolhattunk az együttesre, akik annak idején először nyilvánították ki magukról, hogy ők heavy metalt játszanak. Judas Priest énekese, a 63 éves Rob Halford egy interjúban így nyilatkozott a műfajról: „Az izgalom, az erő, és hogy olyan szinten felszabadul az ember, hogy bátran tombol mások előtt.” Ez történt FEZEN fesztiválon is. Ha körbe nézett az ember – jobb esetben valaki nyakában ülve – láthatta a hullámzó, lelkesedő tömeget.  Az első napon olyan említésre méltó előadók léptek fel, mint a mostanság közkedvelt Wellhello vagy Halott pénz, de ne feledkezzünk meg a Punnany Massifról, Brainsről vagy a napot a nagyszínpadon kezdő Gus G-ről sem.

Második napon az Ocho Macho ébresztette a sátrazókat, fesztiválra látogatókat a Tele élettel színpadon, ahol rendesen meg is táncoltatták az ott lévőket. Őket követte a Kiscsillag, Vad Fruttik és Hiperkarma, ám akiket a kemény zene vonzott ezúttal is, őket joggal lehetett invitálni a nagyszínpad felé, ahol olyan külföldi együttesek mutatták be magukat, mint a kanadai Danko Jones vagy a svéd Soilwork és az egyszerre zúzós ámde dallamos power metal kategóriába tartozó, történelmi harcokat feldolgozó Sabaton banda. Ágyúdörrenés jelezte Sabaton koncert kezdetét. Nagyon kitettek magukért, kezdve azzal, hogy a színpadon egy magukat és zenéjüket tökéletesen bemutató harci tank volt felállítva, amiből kilövellt a tűzijáték az egyszerre ugráló rajongók felé, nem is beszélve a látványos pirotechnikáról, amitől szinte már „felrobbant” a légkör. Az egyetlen olyan együttes volt az idén, ahol érzékelhető volt a kapcsolat az énekes és a rajongók között. Értem ezt arra, mikor a közönség azt kiabálta: „Pálinka, pálinka!”, a frontember, Joakim Brodén pedig csak annyit mondott, egészségünkre és már meg is húzta a magyar lélekerősítőt. Őszinte mosollyal, karját széttárva magyarul fejezte be a koncertet: „Köszönöm Fezen!”

A harmadik nap azt a különlegességet tartogatta a koncertezők számára, hogy egy magyar napot tartottak a szervezők, kizárólag magyar együttesekkel, így például az Arany Dobverő díjat megnyerő Pythagoras együttes indította a délutánt, a Fezen csarnokban fellépett a Cadaveres, ezzel párhuzamban a Tele élettel színpadon a Kalapácsra lehetett zúzni, vagy épp a Nagyszínpadnál lazulhattunk Hooligansra, akik egyértelműen nem playback-eltek. Biztosra lehet utóbbit állítani a Szabadon c. számuk elrontása miatt, amit csak az vett észre, aki jól ismeri az együttest. Idén is fellépett Magna Cum Laude. Az est folyamán a már régóta minden évben visszatérő Depresszió koncerten zúztunk, ami ezúttal sem okozott csalódást. A banda énekese, Halász Feri által kulturált táncolásnak nevezett pogóban most is felsegítették egymást az emberek, ha elestek. Aki kevésbé akart vadulni, ő Ákos koncertre látogathatott el, vagy a számtalan sörös és étel standhoz, ami idén is színvonalas és változatos volt. Nem voltak hosszú sorok, ami plusz jó pont. Ez nem mondható el a mosdók és tusolók számáról, amiből idén jelentősen kevés volt.

„Elhiszed, hogy már vége három napnak? Élvezzük ki az utolsó napot is!” – ment el mellettem egy lány, akinek a pólóján a HIM felirat állt. Sokan a szerelemről és halálról szóló melankolikus finn HIM zenekart várták, így a mellém fűbe lehuppanó férfi is, aki csak ezért az együttesért utazott el Budapestről. Aki kicsit szélsőségesebb műfajra vágyott, csak elsétált a Fezen csarnokba hörögni a székesfehérvári bandára a magukat death metalnak nem elismerő Sleeplessre. Ezúttal sem volt panasz Roadra. A csapat a változatosság kedvéért a Nagyszínpadon zúzott, a közönség pedig vele együtt. Ha valaki reggae, hip-hop, rock, pop keverékre vágyott, megtalálhatta a mellette lévő színpadon az Irie Maffiát, ahol az énekesnő újfent lehengerlő kisugárzást nyújtott tollal a hajában, no és persze hangjával. Fontos megemlíteni az 1972-ben alakult Lordot, ahol ezúttal is vegyes korosztály gyűlt össze. Ha a koncertek utáni rock dicot és karaokét nem vesszük figyelembe, akkor az utolsó napot a Hollywood Rose tribute zenekar zárta feldolgozott Guns n roses számaival. Megkérdeztem pár fesztiválozó véleményét az idei FEZEN fesztiválról. E kép vélekedtek:

„Sabaton egy felejthetetlen élmény volt. Már az is, hogy itt voltak, és hogy olyan műsort csináltak, amitől eldobtam az agyam.”

„Az idei fesztivállal nagyon elégedett vagyok. A koncertek jók és változatosak voltak, az italok és ételek ára is elfogadható volt. Az egyik nagy pozitívum hogy a kempingért nem számoltak fel külön költségeket.”

„Voltak pozitív és negatív csalódások. A mellékhelyiségek száma jelentősen kevés volt. Kalapács zenekar, az Ocho Macho nagyon jó volt. Depresszió koncerten iszonyúan jól éreztem magam.”

„Szerintem maga a hangulat nagyon jó volt az idei Fezenen is, ezt bizonyította a jó fellépők, nyereményjátékok. Kempingezés is nagyon jól sikerült. Tetszett, hogy sokan össze gyűltünk egy jó csapatot tudtunk alkotni. Nekem az előző FEZEN jobban tetszett. Szervezettebb volt. Voltak olyan koncertek ahol az emberek dulakodtak előre és volt mikor verekedtek, amiért nem engedik előre őket, a biztonsági őrök pedig nem csináltak semmit. Az árak korrektek voltak. Nem volt most annyi szórakoztató stand például guitar hero.

„Jövőre több metált, több hard rock bandát, ’please’!”

Aki már többször volt FEZEN fesztiválon ő megérzi, hogy ez az idei gyengébbre sikerült. Részemről a színvonalat a Judas Priest és a Sabaton érte el. Elvégre lényegében egy metal és rock fesztiválról van szó, ahol érdekes jelenség volt például a Wellhello. Természetesen biztosan utóbbinak is megvan a varázsa, csak egy másik fesztiválon. Azzal, hogy minden féle kategóriában hívtak együtteseket, sikerült elérni, hogy olyanok is megismerjék a FEZEN fesztivált, akik lehetséges, hogy még sosem látogattak el a helyre.

2016-ban is FEZEN fesztivál! 2016-ban is kulturális élmény! 2016-ban is egy közösség! 2016-ban is rock and roll! 

Ivanits A.

2015. augusztus 15-én, egy szombat este lehetőségem nyílt részt vennem az agárdi Popstrandon megrendezett koncerteken. Érdemes tudni, hogy ez évben 39. alkalommal rendezték meg a minden nyáron visszatérő fergeteges esemény sorozatot, amikor is hetente más zenekarok és a koncertek után a strandon bulival várják az oda látogatókat. Az idén többek között olyan fellépőkkel találkozhattunk, mint Vastag Csaba, Edda, R-GO, Bereczki Zoltán, Irigy Hónaljmirigy, Radics Gigi, Demjén Ferenc, de augusztus 19-én fellép még a közkedvelt és már évek óta visszatérő, helyét kibérlő Tankcsapda is, valamint a következő hetekben a Lordra és a Magna Cum Laude együttesre is válthatunk jegyet. Amiért aug.15-én összegyűltek az érdeklődök, és nem másra kapcsolódtak ki, mint a fiatal tehetségre, Vastag Tamásra, akit a Hooligans banda követett.

Vastag Tamás

A parton a viharjelző villogott, a felhők gyűltek, a szél erősebben fújt, de az időjárás mégis csak megkegyelmezett a rajongóknak, akik szép számmal gyűltek össze a színpad előtti füves részen, - amit a házigazda elmondása szerint maga rendezget már évek óta. Sokan sörrel a kezükben feküdtek. A relaxálásból egyhamar kizökkentette a társaságot az X-faktor tehetségkutatójában fellépő, valamint az Eurovíziós dalfesztivál nemzeti elődöntőjéig eljutó, 24 éves, veszprémi Vastag Tamás és Sunny Dance zenekara. A Keep in movin című számmal indított, amit egy rock and roll klasszikus, a Bad, Bad Leroy Brown című szám követett, amire szívesen táncolt a közönség.

„Az első benyomás nem jön kétszer” – idézte fel az énekes édesapja tanácsát, majd az első sorban ugráló lányok nagy örömére egy sármos mosollyal énekelni kezdte az Idegenek az éjszakában című dalt, amihez nagyszerűen passzolt, hogy a fiatal férfi elegáns öltönyben jelent meg az est folyamán.  A közönséget elnézve sokkal aktívabb is lehetett volna, amit Tamás is észrevett, hiszen következő mondatával – „Felvehetjük a ritmust és az ütemet.” - épp a közönséget inspirálta.

Többféle műfajban hozott magával dalokat Tamás és zenekara, de ha az összképet nézem, a letisztult és férfias hangjával a jazz kategóriájú zenéket volt a legkellemesebb hallgatni általa.  „Ha túl vagyunk a bemelegítés részén…” – és itt félbemaradt a mondat. Szavak helyett szólt Robbie Williams Let me entertain you című száma, amire már szép számban felpattantak a fűből fekvő emberek és ugrálni, énekelni kezdtek, valamint a faarcok is megszűntek. A „batyuból” előhúzta még a Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm című dalt is, amire majd megőrültek az első sorban levő lánybúcsúztatós csajok. Elvis Presley-re Rockyzhattunk, ha úgy tetszett, de az őrült, dilis szerelmeseknek szólt Queen is.

Vastag Tamás és a Sunny Dance zenekar

Őrizd az álmod, míg élsz című saját szerzeménye is felcsendült, amit testvérével, az X-faktor első győztesével, Vastag Csabával énekel eredetiben. Ez utóbbit gyakran hallani a rádióban. A közönség kinyílt, tapsolt, integetett, ugrálva mosolyogott. Meglátásom szerint vagy nagyon sokan a Hooligansra jöttek, vagy Tamásnak érdemesebb lett volna több saját szerzeményt, illetve ismertebb számot előadnia a közönség lelkesedése érdekében. „Sziasztok! Most kezdődik még csak a buli. Engem is megtaláltok a fröccsös pultnál.” – köszönt el Tamás.

Éppen annyi idő volt a két zenekar között, hogy az ember elmehetett egy korsó sörért, amiért jár a jó pont, ugyanis megfizethető áron árulták. E közben a színpadról Nickelback számokkal festettek alá. Sajnos utóbbi együttesnek le kellett mondania a 2015-ös turnét Chad Kroeger hangszálgyulladása miatt, így az októberi magyarországi állomása is elmarad.

A sikítások jelezték, a Hooligans berobbant a színpadra a Mindörökké számukkal. Aki eddig aludt, felébredt. A rajongók ugrálni kezdtek, igazi bulihangulat jött létre. Aki még nem volt a banda koncertjén, megtapasztalhatta a dinamikát, pezsgést és zsongást. Az énekes kifogyhatatlan energiával ugrált egyik állványról a másikra, vagy épp a rajongókhoz futott ki a színpad szélére. Éneklés közben még a dedikálástól sem fosztotta meg az őrjöngő lánybúcsús lányokat, akik felemelték a menyasszonyt a színpadhoz.

Lánybúcsú a Hooligans koncerten – a menyasszony páholyból élvezi a kilátást –

Látszott a zenekaron, hogy élvezik, amit csinálnak és személyes meglátásom szerint ezúttal jobban oda tették magukat, mint a FEZEN fesztiválon. Külön kiemelném a többszörös vissza tapsot a mostani koncertjük végén. Egyszerűen nem akarta elengedni a „nép”, és ők pedig eleget tettek az igényeknek.

A fénytechnika megfelelő volt, ellenben a hangtechnikával. Legalábbis elég sokan panaszkodtak koncert után arra, hogy nem hallanak. Nekik talán még sosem volt ilyenben részük? 

„Tapsolni csakis egyformán! Isten éltesse a szülinaposokat!” – kiáltja a mikrofonba az örök izgága frontember, Ördög Tibor (Csipa). A jövőre 20 éves, Szerencsen alakult zenekar a rockosabb szálakat megtartva egyre populárisabb téren mozog, könnyebben befogadható zenéiket a rádiókban is játszák. Évekkel ezelőtt, esetleg gyerekkorodban többször megesett, hogy Hooliganst hallgattál és így a régebbi számaikat ismerted, ellenben az újakkal? Éppen ezért örülhettek, mikor meghallották a Királylány, Szabadon, Küzdj az álmodért, Félember, Játszom, Legyen valami, Ringass el! számaikat. Szerintem írnom sem kéne, hogy ezeket a dalokat együtt énekelte és integette a közönség. Az amúgy is meleg nyári estén rendezett forró hangulatú koncerten a közönség soraiban néha sörrel vagy vízzel locsolták egymást, amiért szerintem senki nem hibáztatta a másikat, sőt, külön jól is esett a felüdülés tőle. A katonaságot is megjáró Csipát humorral is fűszerezték. Értem ezt arra, mikor egy zúzósabb gitárszólót adtak a srácok, ő, mint egy balerina, feltett kezekkel piruettezett, ami meglehetősen ambivalens érzéseket váltott ki az emberekből. A férfiak erre a látványra éppoly passzívak voltak, mikor azt „játszotta” a rajongókkal Csipa, hogy külön üvöltsenek a férfiak és külön a nők. Nem kicsit háromszoros túlerőben voltak a női hangok, amire Csipa csak elismerően bólogatott, a férfiaknak pedig csak annyit javasolt: „Ha szégyenlős vagy, csukd be a szemed és úgy kiálts. J  

A Huligánok állványokról ugráltak le s föl

A legutolsó másodpercekig „remegett a föld”, és a temérdek energiadömping szinte már-már kézzel fogható volt. Személy szerint a koncert kiemelkedő részét az utolsó negyedóra, a ráadások képezték, amikor is zúzósabb vizekre eveztek és Kiss Endi dobszólóját, valamint a két gitáros húrszaggatásait hallhattuk, láthattuk. Körbe nézve ez már kevésbé ment át a tömegnek, akik inkább a lágyabb dallamokra esküsznek.

Kiss Endi a nagyszerű zongoraművésszel, Havasi Balázzsal 2011-ben megalapította a „hangszerek csatáját”, a Drum & Piano Projektet, amit jellemez a stílusok összecsapása ám mégis összhangja. Ezt a világon egyedülálló intenzív zenei világot 2015. december 5-én láthatja is a nagyérdemű a Papp László Sportarénában. Személy szerint mindenkit invitálok rá, aki a rock dob és klasszikus zongora mesteri kombinációjára, valamint egyedi színpadi koreográfiára kíváncsi.

Hölgyeim és Uraim, a basszus gitárnál Késmárki Zsoltot, a gitárnál Tóth Tibort, a doboknál Kiss Endrét hallhattuk és láthattuk. Énekelt: Ördög Tibor. Ma este a Hooligans szórakoztatta Önöket. Először. Agárdon, a Popstrandon! „Köszönjük az elfogyhatatlan tapsot!” – üvöltötte a mikrofonba Csipa.

„Legyen valami pezsgés!

Legyen valami mozgás!

Legyen valami pengés megoldás!

Legyen valami rezgés!

Legyen valami zsongás!

Soha ne legyen csend és csalódás!” szól a Legyen valami című számuk refrénje. Nos, ezúttal ezt maximálisan átadta a koncertjével a zenekar, és mint egy tükör, a közönség vissza is tükrözte.

Ivanits Annamária

A szerdai nap is a jazz-ről szólt. Délután 5 órától ismételten megindult az élet mind a két helyszínen. A Kossuth udvarban a program: Pozsár Trio, Duola, és Borbély Műhely, ezzel egy időben a Hotel Magyar Király szálló előtti téren pedig az In Line zenekar kezdett a műsor szerint. Őket követte az amerikai Eric Essix’s Move Trio, majd este 9 órától a sokak által Hősök együttes énekesnőjeként ismert Vörös Janka és csapata a Vörös Janka e- Series kápráztatta el a nagyérdeműt.

Mits Marcell a szaxofonnál, Fövenyi Máté a gitárnál, Bögöthy Ádám a bőgőnél játszott, Potesz Balázs helyett ezúttal Szabó Dániel Ferencet hallhattuk a doboknál. Vörös Janka által 2011-ben alakult zenekar nem a tradicionális jazz irányt képviseli, ellenben szívesen kísérleteznek a jazz – blues- soul – elektronikus hangszerelési technikával, amiből az est folyamán a megyeszékhely is kapott egy kis ízelítőt. Sok együttesnél lehet azzal a szóval élni, hogy egysíkú, az összes számában felfedezhető ugyanaz a vonulat. Vörös Janka e- Series dalait jellemzi a precízség, változatosság, fordulatosság, játékosság, de legfőképp az egyediség, a szövegek angolul hallhatóak. Nagyszerűen összekomponált dallamvilágról árulkodik.

A jelenleg Kodolányi János Főiskolán tanuló és Budapest Zeneművészeti Tanárképző Főiskola jazzének szakán végzett Janka teljességgel beleélte magát az éneklésbe, ami arcára is kiült, ezáltal átadta a dal könnyedségét, fordulatosságát. Általa átjött a jazz iránti szeretet és tisztelet a műfaj iránt.

Személy szerint nem sorolom magam a jazz zene hallgatói és kedvelői közé, ám ez a csapat olyat nyújtott, ami magával ragadott. Egyszerre volt lágy, vad és szenvedélyes hangzásvilág, amihez remek fénytechnika párosult. Az Electro Deluxe a jazz fesztivál első napján a lábakat mozgatták meg, velük szemben az e- Series a szíveket. Többek között felcsendült a 2014. évi Jazzy Dalverseny döntős dala, a You're Not The Only Man, Hear me, Erykah badu c. számuk is. A koncert pikantériája volt, amikor épp Mits Marci szaxofonos szenvedélyes szólóját hallhattuk, majd a dobos Szabó Dani ritmikus dobverését éreztük át, később Janka és Fövenyi Máté gitáros közös szólóját élvezhettük, végül ők a közönség elismerő tapsát.

„Aki úgy érzi, lehet tapsolni. Felrakom magamra ezeket a szadomazo eszközöket. Mindig mondják, hogy ne konferáljak fel. Nem tudom miért. Tök jó humorom van ” – humorizál Janka az utolsó daluk előtt, majd belekezdett tiszta énekhangjával. A nagyérdeműnek mosolyt csalt viccelődésével az arcára és tapssal fogadják a záró számot. „Köszönjük a felkérést. Köszönjük a figyelmet.” – Köszön el Janka, majd a tagokkal átkarolva meghajolnak és lemennek a színpadról. Fél füllel figyelem a közönséget és kihallok pár mondatot.

„A kettő közül melyik tetszett jobban? Természetesen Jankáé, valami isteni hangja.”

„Hogy tetszett ez az utolsó koncert? Nagyon tetszett, remélem jövőre is meghívják.”

És ha már a jazzről van szó, egy pillanatra megemlítem Louis Daniel Armstrongot, a világhírű amerikai énekest és jazztrombitást, aki most ünnepelné a száztizennegyedik életévét. Nagy példa a mai jazz muzsikusoknak, hiszen Armstrong munkássága nagymértékben befolyásolta és lefektette a jazz alapjait, valamint kiharcolta az emberek tiszteletét a fekete bőrűekért. Az időjárás ezúttal is kegyes volt az előadókhoz, valamint a kíváncsi látogatókhoz. Tegnaphoz viszonyítva kevesebben voltak a belvárosban, ám a taps nem maradt el.

Reméljük jövőre még többen kilátogatnak az Alba Regia Jazz fesztiválra, ugyanis érdemes egy esélyt adni neki. Nagyszerű közösség összehozó erejével egy kellemes délutánt és estét tölthettünk el három napon keresztül, amire a fehérváriak, vidékiek és külföldiek egyaránt érdeklődéssel jöttek, sokan egy pohár finom borral vagy frissítő sörrel a kezükben. Ezt a hagyományt jövőre is folytatni kell.

2015. aug. 6.

Ivanits A.

A tegnapi nappal megkezdődött az Alba Regia Jazz fesztivál, ami augusztus 3-tól 5-ig, három napon át tart. Két színpadon várják a színes előadókkal a jazz zenei műfaj érdeklődőit, illetve azokat, akik csak szeretnének a munka után egy kellemes estét eltölteni. A koncerteket a Kossuth udvarban és a Hotel Magyar Király Szálló előtt felállított színpadokon rendezik meg. Sokak örömére és kikapcsolódására Székesfehérvár városunk támogatásának köszönhetően a fesztivál ingyenes. A Kossuth udvarban részt vehettünk a Fehérvár Big Band, valamint a Loop Doctors műsorán. Velük párhuzamban a nagyszínpadon délután 5 órától a Syrius Legacy zenekar lépett fel, őt követte a Peet Project, sőt, hétfőn este a soul-funk zenei kategóriában a francia Electro Deluxe is ellátogatott hozzánk. Sokan összegyűltek, és még az időjárás is kegyes volt az emberekhez. A „We are the Electro Deluxe. Wanna?” James Copley kijelentését ováció kísérte, majd épp, mikor nem ő táncolt az aktív közönség tette ugyanezt a helyén ahol volt, vagy épp a színpadon. A francia banda zenéi nagyon fülbemászóak és kellemesek voltak, szemlátomást tetszett a nagy számmal összegyűlt közönségnek, ahol mindenféle korosztály jelent volt. Hogy még aktívabb legyen a közönség, a basser, Jérémie Coke leugrott a színpadról, végig szaladt az ülő nézők között és arra invitált mindenkit, hogy álljon fel a térre kihelyezett székekből és táncoljon, ugráljon, tapsoljon együtt. Nem kellett sokszor mondania: „Get up!” (Állj fel!), a Stay alive! Című dalra mindenki felpattant a helyéről.

Már tavaly is, de idén még több közösség összehozó kulturális program várja Székesfehérvár lakosait, valamit csalogatja a más városokból érkezőket. A következő napokban is érdemes lesz kilátogatni a városközpontba, hiszen egy finom bor vagy egy jól eső hideg sör mellett olyan jazz zenekarokat hallgathatunk, mint a Hot Jazz Band, Balázs Elemér Group és este 9 órától szeretettel várja a nagyérdeműt a nagyszínpadon a Pribojszki Mátyás Blues Band. Ugyanígy a Kossuth udvarban is este 18 órától a Z-Sharp, 19 órától Vörös-Gudics-Szumper Trio és 21:00-tól a Kelemen Angelika Trio lesz hallható, látható.

Vajon újraéled a régi jazz fesztiválok hangulat, mint az 1970-es években?

 2015.augusztus 3.

Nucu                                   

„A Bölcsesség, Boldogság és Bátorság nem várnak valahol túl a láthatáron, egy nyílegyenes út végén; egy állandó körkörös folyamatnak a részét képezik.”

Benjamin Hoff: Micimackó és a tao

E két regény, így a Micimackó és a tao és a Malacka és a tao regények elolvasása után szívesen írok inkább olyan esszét, ahol a komolysággal párhuzamban megjelenik a gyermeki játékosság is. Igyekszem a figyelemfelhívásra mind a mellett, hogy bevonom az olvasót is soraimba, azaz szólok hozzájuk, hogy álljanak meg egy-két percre a nagy rohanó világban és szánjanak a saját testi és lelki egészségükre időt. „A rohanó életmód, az "egyik lábam itt, a másik ott" természetellenes, és megakadályoz bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat és boldogok lehessünk.” Saját szubjektív véleményem szerint a szerző nagyszerűen lavírozik a komolyság, gyermeki ösztönösség, a pszichológia és a keleti taoizmus, azaz a kínai ősi vallás között. A két könyv elolvasása előtt nem foglalkoztam a taoizmussal, ám ezúttal ismét megerősödött bennem a tény, hogy a keleti népek, - jelen esetben a kínaiak – filozófiája, vallása, politikája, irodalma, zenéje, orvoslása, harcművészete merőben eltér a nyugati kultúrától és éppen ezért még inkább kedvelem. A taoista bölcsek azt vallják, hogy összhangban és harmóniában érdemes együtt élni a természettel és fölösleges bármiféle ellenállás, továbbá erőszak. A tao szó jelentése utat, ösvényt jelent, amin végighaladva elérjük céljainkat. Ha már taoizmusról van szó, fontos megemlíteni három nevet, akik elválaszthatatlan részét képezik az ősi kínai taoizmusnak és e két elemzett könyvben is olvashatunk tőlük bölcsességeket. Lie-ce és Csuang-ce mellett a legkiemelkedőbb Lao-ce, aki Kr. e 4. században élő (vagy nem élő?) legendás filozófus, akinek a nevéhez tulajdonítjuk a Tao Te Kinget, a taoizmus alapművét, melynek mai formája két könyvből és nyolcvanegy fejezetből áll. Mint ahogy már feljebb említettem, dolgozatomba a szerzőéhez hasonlóan belecsempészek egy csipetnyi játékosságot.

• Jól van, most már leírtad a bevezetést. Kezdj el végre mesélni a könyv szereplőiről, hogy mit csinálnak minden nap és a tanulságokat se felejtsd ki!
• Rendben, Püsi, akkor huppanj fel a kis párnádra.
• Hányszor mondjam már, hogy a nevem Magor. Fajtatiszta fehér puli kutya vagyok, és ami a leg szemet kitágítóbb, hogy beszélek is.
• Oké, Püsi, de nem is vagy fajtatiszta.

Gyerekkoromban a nézett meséim közül meghatározó részét képezte a Micimackó. Akkoriban egyszerűen csak élveztem a mesét, mert mindig lekötött. Malacka volt a kedvenc szereplőm, Micimackót nem igazán kedveltem, Tigrist látva mindig kedvem támadt táncolni, Nyuszi közömbös volt számomra Bagollyal együtt, Ürge mindig megnevettetett, Kangát és Zsebi babát kedvesnek tartottam és a sokak által unszimpatikusnak vélt Fülesen mindig megesett a szívem. Mostanra már tudom, ez nem csak egy mese, annál sokkal mélyebb mögöttes tartalma van, amire Benjamin Hoff két könyve is nagyszerűen rávilágított.

A mesében minden szereplő emberi tulajdonságokkal van felruházva. Saját meglátásom szerint Hippokratész által tanulmányozott érzelmi viszonyulás alapján, ha nem is mind a 4 féle embertípust testesítik meg a mesefigurák, de akad közülük pár.

• Ez nem túlzott belemagyarázás már?
• Lehetséges, de mégis ez volt az első gondolatom, kiskutyám.
• Kikre gondolsz? – kérdezi Püsi.

Például az örökké pesszimista, kedélytelen, visszahúzódó, szeszélyes és józan Fülesre. Ő az a – még ha nincs is olyan, hogy tiszta típus – az a tipikus melankolikus fajta. „…Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.” – mondja Füles. Erről a mondatról egy idézet jut eszembe, miszerint: „Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.” Azaz éljük meg a mindennapjainkat a lehető legpozitívabban, örömtelien és szeretettel.

• „Érjen ma sok öröm téged, csak egy percig gondolj rám, kérlek. Ne feledd, hogy a barátod vagyok. S néha-néha én is itt vagyok. Végén a soroknak szívemből kívánom, életed minden napja legyen egy valóra vált álom.” – vakkantott közbe Magor.
• Nahát, Püsi, ez nagyon szép volt. Köszönöm!

Tehát… ahogy Benjamin Hoff könyvében is olvashatjuk, a Füles effektus vezérlő filozófiája: „Ez nem működik, hát miért próbálkozzam?” Mindenkit érnek csalódások az életben, de rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk hozzá. Összeroskadunk, avagy még ha nehézkesen is, de talpra állunk belőle. Mindenkit érnek boldogtalan dolgok, de mindez csak átmeneti állapot. Viszont ha az előttünk álló dolgokat akadálynak, mintsem lehetőségnek tekintjük, hajlamosak vagyunk képzeletbeli problémákat szülni, ami beleivódik tudatunkba, negatív irányba formálja azt és vele együtt tetteinket, amiből valódi probléma születhet és legrosszabb esetben az életünk erőszakos megrontása. Létezik úgynevezett női füles effektus, ami meglátásom szerint azóta létezik, mióta a nők kiharcolták maguknak a női emancipáció jogát és sokszor a férfiak fölé akarnak kerekedni minden téren, ezzel elvesztve nőiességüket. Egyfajta elférfiasodott viselkedést húztak magukra. Malacka és a tao könyv szerint ezek a típusú nők utánozzák a legalacsonyabb rendű férfiviselkedést, amit ők maguk viszont kritizálnak. Szex centrikussággal vádolják a férfiakat, de ők is ekképp viselkednek. „Azt állítják, hogy érzékeny férfiakat akarnak. Amikor aztán összetalálkoznak efféle férfival, akkor meg ellökik maguktól.” Sajnos ezzel a leírással egyet értek a mai világot felmérve. Számtalan kapcsolatot látok magam körül, ahol a materiális dolgok kerülnek előtérbe ahelyett, hogy felfedeznék napról napra egymás értékeit. Sok nő panaszkodik amiatt, hogy durva szavakkal illette partnere vagy nem úgy bánt vele, ahogy azt megérdemelné. Itt felmerül a kérdés: valóban csak a férfi a hibás? Természetes, hogy ezt a mostani állapotot maguk a nők is „kiharcolták” maguknak. „Hová lesz a nők tisztelete?” Teszi fel a kérdést Hoff a könyvében. Egy normális esetben, ha szeretettel beszélünk a másikhoz, az a másik fél is szeretettel reagál rá. Ha flegma, „ki, ha ő nem”, durva hangnemben közlünk vagy kérünk a másiktól valamit, ne várjunk tőle különbet. Fontosnak tartom kiemelni a könyvből azt a részt, amikor a lovagiasságról is a füles amazonok vonatkoztatásában, miszerint jelen tulajdonság kiveszendő félben van, és ha jellemzi is a férfiakat, a nők leereszkedőnek tartják. Pedig részben ez az, ami megkülönbözteti a két nemet egymástól.

• Kisgazdám, te erről miképp vélekedsz?
• Magorkám, hál’ Isten szinte nap, mint nap megtapasztalom a baráti társaságomban ezt a fajta lovagiasságot. Emlékszel Gaborura? Ő, mikor találkozunk, mindig kézcsókkal üdvözöl. Manapság nem gyakran találkozol ilyen férfiakkal. Régen természetes volt.

 Kedvemre van e két könyv, mert minden egyes oldala elgondolkodtat. A szerző játékosan vezeti rá a mindennapi életünkkel kapcsolatos fontos fejtegetéseket Micimackó és társain keresztül, amit megszínesítenek az eredeti Micimackó történetek, továbbá a mesekarakterekkel folytatott párbeszédek.

• „Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz.” – vágott elmélkedésem közepébe Püsi.
• Püsi! Ezt a jó tanácsot kapta Malacka is, a termetre legkisebb, szívre legnagyobb állatka. Várj. Te olvasni is tudsz kutya létedre? – zökkenek ki gondolatmenetemből meglepődve.

Ez esetben folytassuk Malackával. Ha valakit igazán jószívű, segítőkész, érdeklődő és barátaiért félelmeit legyőző karakternek mondhatunk, akkor róla van szó. Mint mindenkinek, Malackának is vannak negatív tulajdonságai, amik közül a félelmet emelem ki, ami a legnagyobb gátló tényező. Félelem egy elképzelt dologtól, ami meg sem történt, félelem a boldogtalanságtól, félelem a vágyaink elérése miatt, félelem a „mi lett volna, ha” kérdés alatt értett dolgok miatt vagy félelem az értéktelenség miatt? Mindezzel Malacka is küzd, talán éppen ezért tartja magát olyan picinek, amit egy képzeletbeli súly csak nyom egyre jobban lefelé. A félelem egy olyan szemléletet hoz létre, amitől Malacka elhitte magáról, hogy erőtlen és képtelen dolgokra. Feltehető itt egy kérdés: Mi a legrosszabb, ami történhet? Nézzünk szembe a tényekkel és oldjuk meg őket tudásunkhoz mérten a legjobban. Ha tisztában vagyunk az előttünk álló feladatokkal, akkor az erőnk is meglesz hozzá, hogy megoldjuk, csak higgyük is el, hogy képesek vagyunk rá.

• Megengedsz egy hosszabb véleményt mindezzel kapcsolatban? – ült fel a Párnán Püsi, majd belekezdett.

Ha nem érezzük jól magunkat abban az élethelyzetben, amiben vagyunk, változtatnunk kell rajta, rajtunk áll. Egyáltalán van egy terv, amit követünk? A döntéseinkre alapozódik az életünk! Az alapnak kell erősnek lennie, és ha az nem elég erős, összedőlnek a dolgaink. Tegyük fel itt a kérdést, vajon miben van magabiztosságunk? A pénzünkben? Egy személyben? A szellemi tehetségünkben? Amikor valamelyik dolog meginog, képesek leszünk azt feldolgozni? Létezik a bölcs ember és a nem bölcs ember. A bölcs ember sziklára építette a házát, a nem bölcs homokra. A végkimenetel evidens… A kis döntések szokásokká válnak, a szokások beépülnek a mindennapjainkba, általuk formálódunk olyanná, amilyenek most vagyunk és leszünk. Értékes vagy! Ugye tudsz róla?! Nem az határozza meg a jövődet, amit mások mondanak neked, hanem az, amit Te gondolsz saját magadról. Az elme olyan, hogy amit elültettél benne, az meg fog teremni. Nem tudsz magabiztos lenni, amíg azt mondogatod magadnak, hogy nem vagy elég jó. A lehetőség ott van mindenkiben, így benned is. Ahhoz, hogy sikeres életed legyen fontos, hogy meglegyen benned három dolog. Tűzz ki egy célt, amit minden nap szem előtt tartasz. Tegyél minden nap az ügy érdekében a magadba vetett bizalom segítségével. Fontos a kitartás, hogy ha akadályba ütközöl, esetleg elesel, talpra tudj állni. Meghatározóak a gondolataink és a gondolatmeneteink. Vannak ismerőseitek, akik mindig negatívan gondolkodnak? Mi történik az ilyen gondolkodású emberrel? Bevonzza a rosszat. Egy pozitív gondolatnak háromszor nagyobb hatása van, mint egy negatívnak. Amennyi időt belefektetünk a mérgelődésbe és szomorkodásba, azt töltsük inkább jó dolgokkal el, így vegyük észre az élet apró örömeit, amikkel nap, mint nap találkozunk. Ereje van a gondolatainknak, ami hatással van fizikai létünkre is. Az elménk a szellemi háborúk csatatere. – mondta egyszer egy kedves barátom. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább Te győzd le a rosszat jóval!” – üzeni nekünk Máté evangélista a Bibliából. Nem könnyű életre lettünk elhivatottak, ezért azt ismételgessük magunknak, amit szeretnénk és ne azt, amit nem szeretnénk, mert úgy lesz, bárhogy is gondoljuk. Ha valamiről tudjuk, hogy rossz, ne engedjünk neki! Többszöri csatáról van szó, ez egy életen át tart, amit elsősorban magad alakítasz. Gazdi, te min gondolkodsz mostanában?

• Hogy nekem milyen egy kiskutyám van! Gyere ide, hadd öleljelek meg! – kaptam fel.
• Jó, tudom, hogy a szeretet néha fáj, de már megfulladok! – morgott Magor, majd hozzátette, hogy meséljek arról a híres-nevezetes mackóról, kinek neve Mici.

Micimackó. Egy igazi híresség. Alan Alexander Milne a producere a XX. század elején. Viccet félretéve Micimackót mutatja be a legsokoldalúbban az író. Egy szintén emberi tulajdonságokkal felszerelt plüss medvéről van szó, akinek olyan jellemzői vannak, mint szeretetreméltó, kedves, játékos, életrevaló, ám eltitkolja, ha valamit nem tud, torkos, de mégsem irigy, segítőkész és élénk. Mintha egy 5-6 éves kisgyereket jellemeznénk. Micimackó egy napon úgy döntött, hogy Benjamin Hoff barátunkat végig kalauzolja a Százholdas Pagonyban és vele együtt nekünk is bemutatja mindennapos életét barátaival együtt. Az egész napos túra, a virágok andalító illata beszippantása, zöld füves réteken való szaladgálás után Nyuszi házában pihent meg Hoff egy-egy forró csésze tea társaságában, majd a karosszékben hátradőlve figyelmesen hallgatta Micimackóék történetét. Vagy inkább bölcseletüket?

Mi a különbség az ősi nyugati és a keleti kultúra között? A mostani nyugati civilizáció azt közvetíti felénk, hogy késében vagyunk, ezért aztán rohanunk ide, rohanunk oda. Egy felpörgetett világról szó, ahol nem éljük meg a jelenünket. Egy elhatalmasodott fogyasztói társadalmat alakított ki, ahol már maga a nyelv is felgyorsult. Egyes amerikai filmeket szinte alig lehet követni, nem lehet felfogni, annyira hadarnak benne – többnyire értelmetlen fecsegéseket -. Elanyagiasodó szemlélet alakult ki az emberek között. Azt teszik a társaikkal, amit a tárgyakkal. Eldobják őket. Az elmélyült megismerés szakasza fontos egy jó kapcsolathoz, de sajnos sok esetben a párok nem szánnak egymásra időt.  Él itt egy Dógomvan nevű alak, de még senki sem látta személyesen. – meséli Nyuszi. Mindig rohan valahová, teszi a dolgát, sikeres és mindenki rá szeretne hasonlítani. Valóban így lenne? Kanyarodjunk vissza egy pillanatra egy átlagos amerikai polgár kertvárosba, ahol mindenki műveli a kis kertjét, látszólag mindenki a tökéletes család képét nyújtja, ám belül rohad valami, amitől némán üvöltenek. Amerikát a gyorséttermek jellemzik, Kínát viszont a teaházak. Mindegyik üzen számunkra valamit. Mit üzen egy nyugati hamburgeres bódé? „Nem számítasz! Húzd el a csíkot!” „A teaház igazi üzenete: „Fontos vagy! Pihenj és érezd jól magad!” „Nem lehet időt spórolni. Csak eltölteni valahogy. (…) bölcsen vagy ostobán.”

• Alszol, Püsi?
• Dehogy alszok! Sőt! Kérdésem van. Az a nagyobbik hímnemű egyed, ami rajtad kívül itt kószál…
• A bátyámra gondolsz?
• Igen, rá. Szóval, nem ő szokta mindig azt szajkózni a túrázásokon, hogy az idő elvesztette jelentőségét és csak lazítsunk?
• De! Ő aztán ki tudja zárni a környezetét és a természetes csöndre összpontosítani a mezőn elnyúlva. Most viszont visszatérek a Pagonyba.

Füles megint szomorú. – vette észre Malacka, majd megkérdezte a többieket: hogy lehet megvigasztalni egy szomorú Fülest? Bagolyból előtörtek a bölcsellő gondolatok, melyet még egy Dr. Bagdy Emőke előadáson hallott. Ha valami gond ér, elmondani és elmondani kell, beszélni kell a bajról, mert van egy „szelep”, amin keresztül kijön a gőz. Gondozni kell minden traumát, mert megölhet. Nem csak túlélni kell, hanem megélni is és azáltal fejlődni. A problémák elfojtása csak szelektív felejtés, ami saját kárunkra megy, ugyanis elfojtjuk, de attól még a mérgező hormonok károsítják a szervezetünket. A sírással stressz mérgeket mosunk ki, ezért azt javaslom, vagyis Bagdy Emőke azt javasolja – teszi hozzá Bagoly -, hogy keressünk valakit, akivel fel tudjuk dolgozni az érzést, amik azt kívánják, hogy ne fojtsuk magunkba. Rendben, Bagoly, de hogyan közeledjek Füles felé? Mit mondjak neki? – kezdett már aggodalmaskodni Malacka. Olyanokat ne mondj, hogy nyugalom, szedd össze magad, ne sírj, mert ezekkel nem hogy megnyugtatod, inkább még jobban ideges lesz. Mondd inkább ezeket neki: veled vagyok, öntsd ki a szíved, szabadítsd fel a lelked, együtt érzek veled, a barátod vagyok, vagy egyszerűen csak ülj le mellé, maradj csendben és öleld át szeretettel. Pár percnyi teázgatás után Füles is visszacsatlakozott a társasághoz. Nahát, Füles! Hogy-hogy visszajöttél? – kérdezi Zsebi baba. Jött a csöppnyi szeretet és én átadtam magam neki. Ritka pillanatok egyike volt, mikor az öreg csacsi szája szélén egy mosolyt lehetett elcsípni.

Tulajdonképpen mit is jelent az a szó, hogy hálaadás? – kérdezi Füles Mackótól.

Számtalan módon meg lehetne fogalmazni. Számomra egyet jelent azzal, hogy bármit, amit az élettől kapok, azt a valamit, vagy valakit teljes szívemből megköszönöm és őszintén örülök neki. Az emberek arcáról lehet talán a legjobban információkat szerezni, hiszen kiül rá az öröm és a bánat is egyaránt. Ösztönösen jobban vonzódunk egy olyasvalakihez, akinek a szája széle inkább felfelé, mintsem lefelé görbül. Nem igaz, Füles? Javaslom, hogy örüljünk az élet apró kis ajándékainak, amik nap, mint nap az orrunk előtt vannak, csak hajlamosak vagyunk elsétálni mellette. Hogy még mire jó a hálaadás? Amikor épp van egy kis időd ülj le egy forró teával a mancsodban, vagy menj el sétálni a természetbe és szánj magadra időt. Gondolod végig, hogy mi minden pozitív dolog történt veled. Rádöbbensz, hogy minél többször köszönsz meg valamit, annál hálásabb leszel. – fejezte be mondandóját Micimackó. Akkor én most hálás vagyok Malackáért. – mondta Füles. Micimackó megosztotta az ún. Micimackó módszert a „Vu Vej”-t, ami egyet jelent azzal, hogy nem cselekszünk valamit szándékosan, nem szegülünk szembe a természet erejével, azaz nem érdemes okoskodni és megbolygatni a dolgokat, majd dalolászni kezdett.

Minél inkább havazik,

(Zik-zik!)

annál inkább hull a hó,

(Halihó!)

Minél inkább hull a hó,

(Halihó!)

annál inkább havazik.

(Zik-zik!)

Reggel, amikor Hoff felébredt, a saját otthonában találta magát és meglepődve fürkészte plüss barátait. Egyre csak egy lágy dallam járt a fejében: „Minél inkább havazik…”. Azonnal tollat és papírt ragadott, amiből a jelenlegi Micimackó és a tao, majd a Malacka és a tao könyvek készültek.  Természetesen ez már a mese része a történetnek. Vagy mégsem? J

• A meséd elején megígérted, hogy beillesztesz rólam egy képet az esszédbe. – vakkantja Püsi, majd kiugrott a házból macskákat kergetni.
• Már csinálom is. – kiabáltam utána.

     PÜSI

Ivanits Annamária