Előre bocsátom, hogy írásom, a Dübörög a szív című filmet első körben nem filmművészeti szempontok alapján mutatja be, sokkal inkább a témára és annak tanulságára igyekszem rámutatni. A filmet A bárányok hallgatnak és a Philadelphia rendezője, Jonathan Demme készítette, főszerepben Meryl Streepet láthatjuk, akinek filmbéli lánya nem csak a vásznon a lánya. Mamie Gummer egy igazán őszinte, a válás szomorúságától megfáradt komikus karaktert testesít meg, egy-egy szarkasztikus hozzászólásával tovább görgeti a cselekményeket.

Meryl Streep és igazi lánya Mamie Gummer együtt szerepel

A 2015-ös film trailere bemutatja a lényeget. Meryl egy örök rocker nőt testesít meg, aki fiatalkorában a karriert, így a rock zenei pályát és koncertezést választotta, ezzel hátrahagyva családját, férjét és gyerekeit. Számításai ugyan nem jöttek be, hogy meggazdagodjon, hatalmas színpadok helyett kisebb bárokban kap reflektorfényt. Idővel a családi „tragédia” visszaszólítja őt a maga után hagyott életébe, ekkor döbben rá anyai kötelességeire. Vagy csak saját önzése készteti az útra? Úgy vélem eleinte biztosan, hiszen szemmel láthatólag nyűggel indul útnak és csak aztán csillan fel a szeme, mikor meglátja azt a luxus körülményt, ahol volt férje él. Mind e mellett az anya egyáltalán nem érzi lánya helyzetének súlyát, amit próbál elviccelődni. Talán pont ez a játékos felfogás segített hozzá ahhoz, hogy újra visszanyerje lánya szívét és bizalmát?

Meryl Streep nagyszerű karaktert nyújtott például a Mamma Mia! című musical filmben, ahol a feldolgozott ABBA számok tovább görgették az esemény szálakat, ellenben ezzel a filmmel, ahol személy szerint inkább az unalom irányába tendáltam egy-egy szám felcsendülése alatt. Említésre méltó Meryl Streep számos sikere, ugyanis a híres színésznő háromszoros Oscar-díj boldog tulajdonosa, amit joggal érdemelt ki. Az alakítással ezúttal is minden rendben volt, színesítette megjelenésével a filmet, ám maga a sztori sablonos, egyszer nézhető, egyszóval nem tartom egy sikerdarabnak.

Ha az ember egy zenés vígjátékra vágyik, némi drámával, ajánlom ezt a mozit esti kikapcsolódásként, de többet nem érdemes tőle várni. Megragad a felszínen és nem feszegeti a mélyebb témákat. Az idei évben hasonló sztorival már kiadták a Danny Collins című filmet, ami egyes értékelők szerint erősebbnek bizonyult és szórakoztatóbbnak, mint a jelen vesézett társa, ahol férfi főszereplővel zajlanak az események. Hogy dübörgött-e a szívem a film nézése alatt? Hogy mennyire mozgatta meg az érelmeimet és nyújtott mély elgondolást? Őszintén szólva, az utolsó 5 percben éreztem kicsit, hogy megindult egy csöppnyi energialöket, amikor Merylt alakító Ricki és bandája felcsendült a színpadon fia lagzijában, ahol már száz fős tömeget táncoltatott meg.

Ami átjött a filmből, hogy Ricki és Flash bandája szívvel-lélekkel zenél, még ha csak 1-2 embernek is nyújtanak vele örömöt egy kis klubban. A poénok szerintem erőltetettek voltak. Az egyetlen, amit fel tudok idézni, mikor az esküvőn megkérték Rickit, kapcsolja ki mobiltelefonját, amire a válasza: Kikapcsolnám én szívesen, de a szolgáltató már megtette helyettem. Ebből is látszik, hogy Ricki élete nem éppen tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Azt gondolom, hogy ha egy film hatással van ránk, legyen az pozitív vagy negatív inger, már megérte és jó, mert impulzust kapunk általa. Erről a filmről ezt csak kis mértékben lehet elmondani. Ezt azért írom, mert ha már egy zenés vígjátékról beszélünk, akkor ott legyenek a dalok jól megkomponáltak és kösse le az ember figyelmét az utolsó akkordig, ahol nem az ásításainkkal kell felvennünk a küzdelmet. Lady Gaga Bad romance című számát kifejezetten nem is értettem, mi szükség volt vele megspékelni a filmet.

Az örök rockert alakító Meryl Streep

Amiben viszont elgondolkodtató volt, hogy üzenetet hordozott magával, amit épp csak megmutatott, majd a mélyebbre ásó részét a nagyérdeműre hagyták. A mai világban a fogyasztói társadalom és a túlhajszolt emberek korát éljük, amikor mindenki rohan és a nők is kiharcolták ugyebár maguknak az emancipációt, így már nem csak a háztartásban és családösszetartásban van szerepük, de a munkahelyen is helyt kell állni. Valaki a karriert választja a család helyett. Így volt ez a filmben is. Megéri? Természetesen itt is két igazság van. A vígjáték arra próbál rámutatni, hogy az élet értelme mégis csak a család, szeretet, törődés és összetartás és a bajban egymás segítése egy jó szóval, támogató cselekedetekkel vagy egy szimpla öleléssel, ami „arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.".

Jonathan Demme mostani műve és Meryl Streep jelenlegi alkotását lehet kulisszahasogató ripacskodásnak tekinteni, de ugyanúgy nézhetjük más szemszögből is a dolgokat. Ergo, ha épp egy zenés filmre van kedved beülni a moziba, nyugodt szívvel ajánlom. 

Ivanits A.