Újabb tudósítás következik az Agárdi Popstrand élettel teli mindennapjaiból. Immáron a negyvenedik évad vége felé közeledünk. Mint ahogyan tavaly, idén is ugyanazon a napon lépett színpadra a már jól ismert Magna Cum Laude és a Senso Magico együttes, akik tavaly ezen a helyen építettek ki baráti viszonyt. Rajtuk kívül még Király Viktor is a Popstrand vendége volt, így 2016. augusztus 19-én ők szórakoztatták a közönséget.

Sokan közvetlenül a színpad előtt táncoltak

Pénteken három előadó nyújtott kifogástalan koncertet a Velencei tó partján, Turbók János főrendező által negyven éve gondosan ápolt és rendezett zöldövezetben. Jöhetett a sör, bor, pálinka, ha utóbbi máshogy nem is, de a Magna Cum Laude védjegyeként ismert Pálinka dal által biztosan.

Turbina zenei értéke és érzékenysége tükröződik a fellépőkön is, hiszen rendszerint olyan előadókat hív a legnagyobb múlttal rendelkező szabadtéri színpadára, akik maguk is szívük-lelkük beleadják a műsorba, ezzel a néha visszahúzódó közönséget felrázva. Az estet a soul/funk stílusban otthonosan mozgó és a zene iránt tisztelettel levő Rota Francesco, Tusor Péter, Szalóczy Miklós és Harmati Máté alkotta Senso Magico indította, akiknek ezúttal is a műsoruk elmaradhatatlan részét képezte a Rossetti ékszer ajándékozása, amire Karácsony János (Locomotiv GT) énekest, gitárost kérték meg.

A Senso Magico Karácsony Jánossal a színpadon

Francesco Presser Gábor szavaival meginvitálta a közönséget, hogy köszöntsék tapssal a napot, később pedig Turbina hívta fel a strandra látogatók figyelmét a lemenő Nap szépségére, majd hozzátette, a hangbeállítással gondok voltak. – Megjegyzem, a hangtechnika ezúttal is pont jó volt. – Felkonferálta az est fellépőit, majd megköszönte az Égnek, hogy az esőt eltolta. Az időjárás tehát úgy gondolta, hogy megkegyelmez. Pár másodperces szívhez szóló csönddel tisztelte meg a közönség a nemrégiben elhunyt Laux Józsefet és Somló Tamást, akik nem csak közismert emberként, de barátként távoztak el.

A nemrég a 94.2, Trend FM-en, Rota Francesco által vezetett Soul History adásában is vendég Király Viktor folytatta az estét, aki előző nap tért vissza Los Angeles-i fellépéséről. A New York-i születésű, a magyarországi Megasztár zenei tehetségkutató negyedik szériáját megnyerő, pop/soul/funk énekes már többször bebizonyította a zene iránti elszántságát és szenvedélyét, amit ezúttal Agárdon élhetett át a nagyérdemű. Ki sörrel a kezében táncolt, voltak, akik pokrócon üldögélve a zene ritmusára rágták a perecet vagy a lángost.

Király Viktor megtáncoltatta a lelkes rajongótábort

 A Mező Mihály énekes, Szabó Tibor gitáros, Kara Mihály basszusgitáros, Lesták Marci billentyűs, Török Máté dobos alkotta Magna Cum Laude csapattól egy igazi audiovizuális élményt kaptunk, valamint koncert utáni dedikálási lehetőséget. Mező Misi szokásához híven nem csak a közönség soraiban sétált, miközben a Vidéki sanzon című számot énekelte, de ha épp arról volt szó, a színpadon hanyatt fekve dalolt tovább. A Senso Magico zenekarhoz hasonlóan ők is felhívták a főrendezőt a színpadra, hogy felköszöntsék születésnapja alkalmából. Nem mellesleg Karácsony János is pont ezen a napon született, így dupla „koccintást” tartottak. A koccintás szó talán nem is fedi összegészében a történteket, ugyanis Mező Misi egy hatalmas pezsgővel lepte meg Turbinát. Nem maradt el az igazi rock ’n’ roll hatás sem, a pezsgő tartalmát egy vagány koncerthez híven a közönség soraiba spriccelte.

Francesco felköszöntötte Karácsony Jánost és Turbók Jánost születésnapjuk alkalmából

A jelentősen interaktív fellépés folytatódott az első sorban táncoló lánybúcsús lányok köszöntésével, amellyel kapcsolatban érdemesnek tartom megemlíteni Misi mondatát: „Isten áldjon meg benneteket és becsüljétek meg azt az embert, aki mellettetek van.”

Mező Misi hanyatt fekve is énekelt a közönségnek

Mobilmánia, Republic, Edda, Skorpió, Omega, Neoton, Demjén Ferenc, csak, hogy pár idei fellépőt megemlítsek az idei műsorok közül. Mindannyian elkötelezett előadók. Szenvedély, dinamika, látvány, természetes környezet a vízparton igényes zenével, a koncertek utáni táncolással és discoval. 

40 éve töretlenül, idén az érdi Egrokorr Festékipari Zrt mellett alapvető támogatások nélkül, a közönség éltető erejével virágzik a Popstrand továbbra is.

Mindezt látni kell és megtapasztalni. Szeretnél családias környezetben lenni? A szépet és a jót meglátni? Gyere el a következő eseményre is, hogy ismét baráti hangulatban töltsd az estéd! Szeptember 3-a, szombat, Rácz Gergő és az R-GO várja szeretettel az Agárdi Popstrandra látogatókat, így Téged is!

A Magna Cum Laude együttes a koncert után dedikált is

Ivanits Annamária

A kellemetlenségek elkerülése végett nem fogom nevén nevezni az együttest, akinek a fellépésén történtek a frusztráló dolgok. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez az elektronikus/hip-hop/rock banda egyre nagyobb ismeretségnek örvend, hogy a IX. Campus fesztiválon –melyet 2016. július 20-24-e között rendeztek meg- is meghívott vendégelőadó volt.

Pozitívumnak tudható be, hogy kimagaslóan nagy számban érdeklődtek a banda koncertje iránt, buzgó rajongók és a stílusban még „szüzek”, ám meg volt a rendezvény hátulütője is. Maga a fesztivál a hatalmas területű debreceni Nagyerdőben volt tartva, több nyitott téri színpaddal és pár zárt téri fellépő helyiséggel. A nevén nem megnevezett együttes is egy fedeles, oxigénhiányos épületben lépett fel, amit úgy is fogalmazhatnánk, hogy maga volt a pokol. A levegőtlenség hamarosan úrrá lett a teremben, az erősítés rossz beállítása miatt az első sorokban zakatolt az emberek mellkasa, torka, a fülük pedig csengett. Tudtuk meg egy fantól. A fellelkesült, illuminált állapotban levő rajongók lökdösődése már-már egy kisebb pánikot váltott ki. Még a koncert legelején többen igyekeztek kipréselni magukat a tömegből, amit meg kell hagyni, nem volt könnyű a sorozatos gúnyos és agresszív beszólások miatt. A sörök „repkedtek” a levegőben. Kit felidegesített, kit pedig fellélegzésként ért a hideg alkohol érkezése. A pogó is kezdetét vette, amitől szintén csak megcsappant az oxigén a már amúgy is harmincöt fok hőségben.

„Nem kapok levegőt! Álljunk odébb!” – hangzott a pánikszerű megnyilvánulás egy lány szájából, amire megérkezett a hasonló reagálás. „Mi is a levegőtől élünk!”

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mielőtt bárhova megy az ember szórakozni, mérje fel a hely helyzetét, menekülő útvonalakat, abban az esetben, ha pánik törne ki. Ilyenkor fontos, hogy higgadt fejjel, a lehető legrövidebb úton távozzunk, és ha tehetjük, a tömeget kerülve.

Bár a mentőautó az épület előtt állt, első meglátásra a legnagyobb „problémát” a ruhákból szinte már kicsavarni való izzadtság jelentette – beleértve az előadókat is, akik ezúttal is egy nagyszerű koncertet adtak – és nem egyéb valódi baj.

Szóval csak mindent óvatosan és körültekintően!

Ivanits A.

…hogy a magyar származású Korda Sándorról, a brit filmipar nyomatékos alakjáról lett elnevezve, de tulajdonképpen ennyi és nem több? Ugyanis a Filmstúdió Demján Sándor nagyvállalkozóé? Hogy Korda Sándor becsületes neve Kellner Sándor László és a „Korda”, mint „szív” jelző az iskolájában meglátott latin, a Sursum corda (Emeljétek fel szíveteket!) szentmise részletből származik? Hogy, ha filmforgatás van, és véletlenül benyitsz az egyik terembe, súlyos pénzbírsággal számolhatsz? Vagy, hogy ha tűz ütne ki egy forgatáskor, olyan hab tölti ki a teret, amiben az ember kap levegőt és később víz formájában távozik, így a díszleteket többé-kevésbé egyben hagyva?

Az etyeki filmkomplexum 2007-ben jött létre és azóta olyan filmek forgatási helyszínéül szolgált, mint például a Hellboy második része (Pokolfajzat), The Borgias filmsorozat, vagy a Valami Amerika második része. A forgatás úgy történik, hogy különböző nemzetiségű filmstábok jönnek felmérni a terepet, és ha úgy döntenek, hogy kell nekik egy adott díszlet, saját maguk ízlésére alakíthatják, természetesen a saját költségvetésükön.

Valahol az illúziók tárháza is a hely, ugyanis a díszletek csak az alapot adják meg a filmeknek, a nagy részét, - mint azt tudjuk – számítógépes technikával egészítik ki. Példának okáért a Hellboy II, Az Aranyhadsereg című filmben, amikor meghal a zöld szörny, az épület oldalán távozik a világból, aminek zöld paca maradványai a mai napig látszódik a New York-i utcarészben. Az 1930-as éveket idéző utca részlet New York azon szakaszát láttatja, amiből a Brooklyn híd is látszik és a falakon levő firkák az akkori kezdetleges graffitik, amiket a stúdióba külön New Yorkból érkező „fal firkász művészek” örökítettek meg.

Nem kifejezetten szándékom minden különlegességről lerántani a leplet, éppen ezért a továbbiakban javaslom, győződj meg róluk saját magad!

Érdekességként egy-két programajánló. Filmes nyári program keretében megismerkedhetünk többek között a stúdió történetével, a forgatás érdekességeivel, a szereplőválogatás titkaival. Kipróbálhatjuk a szinkronhangozást vagy épp ellátogathatunk a díszletek közé. Egy másik különleges program, a filmbuilding keretében az erre jelentkezők részt vehetnek filmforgatáson, ahol szakemberek segédkezésével egy adott forgatókönyv alapján elkészítik saját filmjüket, amit végül DVD-n kapnak meg.

A Korda Filmpark bejárata egy szimbólum. Rájössz mit jelképez?

Ha a Wild tracks programot választod, saját magad utó szinkronizálhatod hangmérnök pártfogásában a már elkészült filmeket az arra kijelölt hangstúdióban. Vagy kaszkadőr show-ra vagy kíváncsi? Időközönként lehetőség nyílik rá, hogy az odalátogatók megtekintsék a kaszkadőrök munkáját, ezzel belekóstolva veszélyes feladatukba. Izgalmasan hangzik, nemde bár?

Ivanits Annamária

A kultúra fellegváraként emlegetett csodálatos Győr városában, immár nyolcvanhetedik alkalommal rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet 2016 június 9 és 11-e között. A Baross Gábor úton szeretettel várta a könyvvásár az oda látogatókat, valamint színes programokkal tették fűszeresebbé a három napot. Többek között a rossz időre való tekintettel a Generációk Házában lépett fel a The Bits zenekar, amely már három éve hűen eleveníti fel a The Beatles együttes jól ismert számait.

 Érdekességként megemlítendő, hogy Forgács Péter rendező a Győri Nemzeti Színházban megrendezte a The Beatles című két felvonásos musical darabot, amiben a nagyérdemű teljesen elmélyülhet. Nagyszerűen, valamint hiteles feldolgozással, képekkel, eredeti filmekkel a háttérben átfogja azt a körülbelüli tíz évét az angol bandának, amikor tevékenykedtek zenei „ámokfutásukban”.  Szinte magával ragadja nézőjét és az akkori Beatles koncert atmoszférájába csöppenhet, ahol izzik a levegő. Bátran lehet kijelenteni, hogy a Beatles zenekar maradandóan megalapozta a jövő zenéjét és minden irányzatot.

A Derecskei Zsolt, Bakó Balázs, Kasléder Albert, Bárth János alkotta négyes a hirtelen jövő vihar ellenére egy egész sátrat megtöltöttek a Beatlesben érdekeltekkel és egy igazán jó kedélyű, egy órás akusztikus műsort adtak John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr dalaikból feldolgozva.

Ami már azonnal feltűnt akár a decemberi Budapest Sportarénában, Fenyő Miklós elő zenekarként, vagy az agárdi fellépésükkor, hogy nem az eredeti Beatles stílust majmolva, mindinkább saját magukat viszik bele szereplésükbe, ami a megjelenésükön látszik főleg.    

A jövőben a Sziget Fesztiválon is fellépő együttes olyan ismert számokat játszott a Beatlestől a délután folyamán, mint a Don’t let me down, vagy a jól ismert Let it be, amire már jobban „megmozdult” a közönség. Örömmel és élvezettel adták elő az Eleanor Rigby, Get back számot is. Természetesen nem maradhatott ki a legtöbbet feldolgozott Yesterday című szerzemény sem.

Balról jobbra: Kasléder Albert, Bárth János, Bakó Balázs, Derecskei Zsolt

„És akkor következzen egy gyors rock and roll a korai évekből, nehogy elaludjanak a jelenlevők.” – lelkesítette az egyre csak „jégcsapból kiolvadó” érdeklődőket Bárth János. A pergősebb dal megtette a hatását, járt az emberek lába a székek alatt. Úgy is fogalmazhatnám, bennük volt a bugi. Játszi könnyedséggel adták vissza a liverpooli négyes All my loving szerzeményét is, amit a zenekar egyik tagjának szavaival élve „három éves kortól százhárom éves korig mindenki ismer.”  

A koncert felénél már az eseményre látogatók is teljesen feloldódtak, sőt, még ritmusos tapsolásukkal közre is működtek egy-egy felcsillanó mosoly keretében, amit a gyerekek is nagyon élveztek.

A műsor után többen gratuláltak a közvetlen tagoknak, valamennyien CD, póló és könyv vásárlással is éltek, mivel arra is volt lehetőség.

A Beatles kultúra ezután is működni fog, hiszen mindig lesznek emlékzenekarok, akik visszahozzák és élettel töltik fel a régi örök klasszikust, éppúgy, mint a The Bits zenekar.

Ivanits Annamária

Immáron tizenhatodik éve rendezték meg a nagyszabású hívő találkozót a Papp László Sportarénában 2016. június 4-én, szombaton, ahova ezúttal is nagy számban összegyűltek harminc nemzetből az odalátogatók, hogy mint egy nagy család, együtt dicsőítsék Istent.

Tulajdonképpen mi az Ez az a Nap célja? Egy nap, amikor az ország/világ bármely részéről keresztények érkeznek, hogy közösen dicsőítsék Jézus Krisztus eljövetelét és feltámadását. Ez egyfajta tanúságtétel Jézus Krisztusról, hogy él és létezik, akit még közelebb érzünk magunkhoz a modern keresztény együttesek dicsőítő dalainak éneklése által. Egy hely, ahol élvezeti- cikk-mentesen vannak együtt, és felszabadultan imádkoznak a generációk a nemzetért valamint egymásért, ahol mindennek az alapja a Biblia.

2016 témájaként a szélre esett a választás, ami a Szentlélek megjelenésekor történő jelenség. A pénteki huszonnégy órás dicsőítést követően szombaton, a Keresztkérdés, a Hanna Projekt, a Dics-Suli Band, Andelic Jonathan, Abbe Lewis, Mike Sámuel, az East rock zenekar, akik csak az Ez az a Nap! alkalmából álltak újra össze, a már jól ismert és közkedvelt Pintér Béla, Dave Bilbrough és a várva várt kaliforniai Jesus Culture együttes, valamint Martin Smith vendég előadókat, zenészeket hívták meg. Általuk még teljesebbé lett téve Jézus közelségének érzése. Ahogyan máskor, ezúttal is több száz önkéntes segített be a munkába, hogy a mozgalom létrejöhessen.

Az ökumenikus elhivatottságú katolikus közösség, az Új Jeruzsálem Közösség alapjait lerakó László Viktor és Kunszabó Zoltán köszöntött minden egybegyűltet. László Viktor „Köszöntsük fő VIP vendégünket. Ki az?” – kérdésére hangzott a morajló kiáltás: - Jézus!

Jesus Culture: „There is power in the name of Jesus

Break every chain”

Június 4-e lehetne akár a gyász napja is, ugyanis 1920-ban ezen a napon csatolták el Magyarországnak a kétharmad részét. Viszont pont ez a felemelő esemény bizonyítja az ellenkezőjét, miszerint az Ez az a Nap! az összetartozásról szól. Itt meg is ragadták a főszervezők az alkalmat és köszöntötték konkrétan a magyar városokból és a környező, valamint a távolabbi országokból az eseményre látogatókat, akik közül még litvánok is voltak.

Ahogy az el is hangzott az est folyamán az Ez az a Nap! minden generációt átfog és minden korosztály felé egy híd. Mike Sámuel lelkipásztor arra buzdított mindenkit, hogy szeretettel legyünk egymás iránt és lelkesítsük is egymást, hogy átadjuk embertársainknak a jót.

Martin Smith lelkesítő üzeneteit tolmács fordította

Pintér Béla nem csak nagyszerű énekhangjával és magasztaló dalaival járul hozzá már a kezdetektől a rendezvényhez, hanem értékes és építő kijelentéseivel is. „Ha nem tudod ki vagy Jézusban, szívből kívánom, az este végére tudd meg, mi az identitásod Jézusban.” – kívánta mindenkinek. Mindenki Isten áldott gyermeke, éppen ezért ha nem halljuk az Ő hangját, akkor olvassuk az igéjét, töltekezzünk az imádságokkal és legyünk türelmesek.

„A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és merre megy.” János 3,8

Az est egyik érdekessége és talán legmeghatóbb pillanata az volt, mikor egy egész stadionnyi ember egymás kezét megfogva, mintegy egységet, láncot felépítve, közösen imádkozta el a Pater nostert, azaz a Miatyánk imát.  

Zárásként a Dics-Suli Band egyik, a rendezvényen elhangzott mondatával élnék: „A legjobb rész még hátra van, és nem csak ezen az estén, hanem az életetekben is!”

Ivanits A.

Szokásos halál előtti monológ, egy pisztolydörrenés és a vég. Az első egy percben a néző elé tárul az egész sztori. Vagy talán mégsem?

Florian David Fitz által rendezett néhol keszekusza film, melyet 2016. május 26-tól játszanak a magyar mozik nem az a szokványos halálos betegeket alakító sztori, habár aki trailer alapján ítéli meg, miszerint adjon-e esélyt a filmnek, avagy sem, beleeshet a hibába, hogy kihagyja, ugyanis a már jól lerágott csont köszönt vissza a rövid előzetesben.

Van két fiatal férfi, akinél diagnosztizálták: halálos betegek és huzamos időn belül meghalnak. Éppen ezért hitelt vesznek fel (valóban??), majd a hospiceből megszökve nekivágnak utolsó kalandjuknak. Az úti cél…? Rábökés szintjén.  

Andi karakterét a tehetséges Matthias Schweighöffer, Benno szerepét egyúttal maga a rendező Florian David Fitz alakítja. A filmbéli két eltérő típusú személyiség nehezen kovácsolódik össze. Andi mindentől majrézik, ellenben a lazaságtól szinte már széteső Bennoval, aki azért vág bele a nagy kalandba, hogy egy múltbéli eseményt helyrehozzon. A száztizenhárom perces film egyszerre szarkasztikus humorú és elgondolkodtató. Lépésenként vezeti rá a karaktereket és általuk a nézőt, hogy kezdjünk el végre élni, mozduljunk meg, tegyünk jót, de azt szívvel és örömmel, miközben mindégig hűek maradunk önmagunkhoz. A már többször feldolgozott történetben mégsem voltak érezhetőek a klisék, már csak azért se, mert ezúttal nem egy amerikai, hanem német filmet vittek a vászonra. 

A filmet érintő plusz pontot jelentenek a kameraállások, amit nagyszerűen eltaláltak, ugyanis a közeli fókuszok hatásosabbá teszik a karaktert, magát a jelenetet és a helyzet súlyosságát.

Sok ember szeretne halála után nyomot hagyni és sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz azután miután elmegyünk? Gondol majd valaki ránk? Tettünk olyan érdemleges dolgot, amiért felemlegetik majd nevünk? Nem kell ahhoz nagy dolgokat tennünk, hogy azzal örömet okozzunk magunknak és másoknak, az egészen apró dolgokból és cselekedetekből épülnek fel a másodpercek, percek, és napok, ami rajtunk áll, hogy alakítjuk.

Ha egy filmet nézünk, hajlamosak vagyunk nevetni abszurd morbid dolgokon, amik különben ha velünk történnének az életben, lehet, inkább zokognánk vagy lázadnánk ellene. Ez a film is tele van hasonló jelenetekkel.

Annyi üzenettel ellát minket a mozifilm, hogy - bár többünk nem tudja, mikor éri majd eltávozása a földi létből-, amíg itt élünk, azt ne túlélni akarjuk, hanem átélni. Minden egyes pillanatát, még a nehéz helyzeteket is. Ezúttal a szinkronhangozás is teljes mértékben elfogadható volt, sőt, még derűsebbé varázsolta a sztorit egy-egy Andi sikolynál. J Továbbá azért is érdemes megnézni, mert az erőltetett humorok helyett jó érzékű poénokkal van megfűszerezve a film, aminek karakter fejlődéstörténete elgondolkodtatja a nézőjét. Ez utóbbi kijelentéssel már elérte célját.  Egyszerű, könnyed, bohókás és mégis megható film egyben, tehát ajánlom.  

Ivanits A.

Mint minden évben, idén is elballag sok „vén diák”, hogy nem sokra rá megmérettessen az Érettséginek nevezett sokakra frászt hozó utolsó nagy – középiskolai – szeánszon…

 …hogy aztán a főiskolán, egyetemen vagy más jó hírű intézményben megtanulhassák, mit is jelent a tanulás, avagy kikerülve a nagybetűs ÉLET-be, megkezdhessék felnőtt éveiket.

 Különös érzés járni-kelni ilyenkor a városokban, látni a sok-sok tablót, a tablóról visszaköszönő arcokat, akik megmérkőznek a napokban az olyan nyalánkságokkal, mint a Perzsa Birodalom, meg az ütemhangsúlyos verselés… Sokan vannak köztük, akik bízva-bíznak, hogy hamarosan érettek lesznek – hisz’ jóllehet főzni, vasalni még nem tudnak (??), de hála a derék oktatási rendszernek, a Pitagorasz tételről már mindent tudnak…   

Bevállalósabb társaik úgy döntöttek, halmozzák az élvezeteket, s még egy fórumon megmérettetik magukat. Most pedig vissza a tablókhoz!

Idén is megrendezik tudniillik a KÖZMAG (vagyis a Középiskolások Magazinja) és a Tablók jóvoltából az Országos Tablóversenyt (részletek a www.tablokon.hu-n), mely talán nyereményeivel vonzza a diákokat, talán csak a játék és a verseny izgalmának varázsával kecsegtet. Akárhogy is, üdítő izgalom az érettségik dzsungelében.

https://www.facebook.com/kozmag.hu/?fref=ts

https://www.facebook.com/TablokOn/?fref=ts

Ennek jártunk most utána, melyben kalauzként a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola 12/A. osztályának végzős diákjai is mellém szegődtek. 

Hat közös év után készülnek az érettségire és várják izgatottan a verseny kimenetelét is.

Hogy miért versenyeznek?

 A válasz így hangzott:

„Hat együtt töltött évünk alatt, melyet a német-angol nyelv szakirányon töltöttünk el, rengeteget tanultunk egymástól, kaptunk a közösségtôl, ezért szeretnénk megnyerni ezt a lehetőséget, melynek segítségével eltölthetnénk egy utolsó kirándulást egymás társaságában.”

Véget ér egy szakasz számukra idén tavasszal, de kezdődik valami új és felemelő, amiért érdemes lesz a jövőben is élniük és küzdeniük. Nos, akárhová is veti őket az Élet, a következő hetek-hónapok eseményei örökre bevésődnek emlékezetükbe!

Sok sikert és kitartást nekik az érettségihez és – természetesen – a tablóversenyhez!

A cikket írta: dr. Ivanits Viktor Miklós, közreműködött: Ivanits Annamária

• „Tudtad… hogy másodpercenként 5 centiméter?
• Micsoda?
• Olyan gyorsan hullnak a cseresznyevirág-szirmok.” – hangzott el a dialógus a Másodpercenként öt centiméter című animében

„Atya, Úr, Isten, de gyönyörű ez a fa!”  „Ez szebb, mint az állatkertben!”  - hangoztak el a rácsodálkozó megnyilvánulások a botanikus kertbe látogatók szájából.   

2016. április 9-én és 10-én idén is várta a Japánban nagy kultusznak örvendő, ELTE Füvészkertjében levő csodás cseresznyefa a távol-keleti kultúra iránt érdeklődőket, de azokat is, akik csak bele szerettek volna csempészni egy apró értéket hétvégéjükbe. Számtalan kisgyerekes család érkezett, akik a bambusznád-rengeteg és a tó mentén kiterített vörös szőnyegen piknikeztek a cseresznyefa mellett. Azokat is várta a rendezvény, akik szeretnék felfedezni, milyen szépen nyílik a cseresznyefavirág vagy éppen hull a rózsaszín virág a szellőben.

Japánban ilyenkor az ott élők a fa alá terítik a plédjüket, teázgatnak vagy sörözgetnek, beszélgetnek, és együtt merülnek el a varázslatos virághullásban, aminek minden másodpercét megélik.

Szombaton a rossz idő miatt pár programot átraktak, így az íjászatot vagy a GO játékot. Vasárnapra viszont többen kimerészkedtek a japán kokeshi baba készítésre, zenei bemutatóra, manga rajzolásra vagy éppen a japán gyógyítás egyik módszerére, a kézrátételes reikire. Számtalan japán csecsebecsét vásárolhattunk, de ha valaki még értékesebb ajándéktárgyra vágyott, a kastély emeleti termében nem csak, hogy megcsodálhatta a kert egyik dolgozójának grafikáit és festményeit, de meg is vásárolhatta azokat.

Tudtad, hogy a kokeshi babából nem létezik két egyforma darab? És azt, hogy körülbelül másfél óra alatt készül el? Hogy miért van ez? Ellentétben sok más tárggyal, ebből a babából nincs sorozatgyártás. Mindenki saját maga készíti, a maga személyiségét vagy jellemvonásait belecsempészve. Idén aki ellátogatott a rendezvényre és kokeshi babát szeretett volna készíteni, már csak a következő alkalmon teheti meg, ugyanis ezen a hétvégén olyan sokan regisztráltak, hogy elfogyott az összes hozzávaló kellék. Az egyik szervezőtől megtudtuk, hogy magát a helyet is kinőtték, ahol a baba készítés művelete zajlik, így jövőre valószínűleg nagyobb helyiséget kap. Vásárolni lehetett azonban egy szettet a baba kellékeivel, amit házilag elkészíthetünk.

Kokeshi babák

A Japánspecialista, a „Japán utazások szakértője” fotóversenyt is hirdet. Ha feltöltöd egy képed, amin rajta vagy a cseresznyefával együtt, páros repülőjegyet nyerhetsz Japánba. Fantasztikus lehetőség, nemde bár?

Ha ezen a hétvégén lemaradtál a programokról, akkor már most jegyezd fel, 2016. április 16-án és 17-én ismét vár Rád az ünnep. Az ismert közösségi oldalon hirdetett programok alapján számíthatunk legközelebb is japán kokeshi-baba készítés workshopra, japán gasztronómia workshopra, japán harcművészetre, így az íjászatra és a kardvívásra, Reikire, ami egy keleti gyógymód, anime- és manga foglalkozásokra, valamint zenei bemutatóra.

Ivanits Annamária