A már tavaly „nagykorúvá” érett FEZEN fesztivált ezúttal tizenkilencedik alkalommal rendezték meg amely fogadta a vegyes zenei ízlésű közönséget. Több visszajelzés érkezett arról, miszerint az idei fesztivál rendkívül ütősre sikeredett. Ez a kijelentés valóban igaz arra, hogy ezúttal változatos stílusú előadókat hívtak meg, így a közönség köreiben is minden típus megfordult, nem csak a rock zenei műfaj kedvelői, a rockerek. Ugyan több ember igényének eleget tettek a változatossággal, az előző évek színvonalát sokak szerint nem érte el. Vonatkozik ez a metál és hard rock bandák kevés felhozatalára, amit idén lényegében a Judas Priest és a Sabaton képviselt.

Idén elmaradt a nulladik nap, így már a legelső napon tombolhattunk az együttesre, akik annak idején először nyilvánították ki magukról, hogy ők heavy metalt játszanak. Judas Priest énekese, a 63 éves Rob Halford egy interjúban így nyilatkozott a műfajról: „Az izgalom, az erő, és hogy olyan szinten felszabadul az ember, hogy bátran tombol mások előtt.” Ez történt FEZEN fesztiválon is. Ha körbe nézett az ember – jobb esetben valaki nyakában ülve – láthatta a hullámzó, lelkesedő tömeget.  Az első napon olyan említésre méltó előadók léptek fel, mint a mostanság közkedvelt Wellhello vagy Halott pénz, de ne feledkezzünk meg a Punnany Massifról, Brainsről vagy a napot a nagyszínpadon kezdő Gus G-ről sem.

Második napon az Ocho Macho ébresztette a sátrazókat, fesztiválra látogatókat a Tele élettel színpadon, ahol rendesen meg is táncoltatták az ott lévőket. Őket követte a Kiscsillag, Vad Fruttik és Hiperkarma, ám akiket a kemény zene vonzott ezúttal is, őket joggal lehetett invitálni a nagyszínpad felé, ahol olyan külföldi együttesek mutatták be magukat, mint a kanadai Danko Jones vagy a svéd Soilwork és az egyszerre zúzós ámde dallamos power metal kategóriába tartozó, történelmi harcokat feldolgozó Sabaton banda. Ágyúdörrenés jelezte Sabaton koncert kezdetét. Nagyon kitettek magukért, kezdve azzal, hogy a színpadon egy magukat és zenéjüket tökéletesen bemutató harci tank volt felállítva, amiből kilövellt a tűzijáték az egyszerre ugráló rajongók felé, nem is beszélve a látványos pirotechnikáról, amitől szinte már „felrobbant” a légkör. Az egyetlen olyan együttes volt az idén, ahol érzékelhető volt a kapcsolat az énekes és a rajongók között. Értem ezt arra, mikor a közönség azt kiabálta: „Pálinka, pálinka!”, a frontember, Joakim Brodén pedig csak annyit mondott, egészségünkre és már meg is húzta a magyar lélekerősítőt. Őszinte mosollyal, karját széttárva magyarul fejezte be a koncertet: „Köszönöm Fezen!”

A harmadik nap azt a különlegességet tartogatta a koncertezők számára, hogy egy magyar napot tartottak a szervezők, kizárólag magyar együttesekkel, így például az Arany Dobverő díjat megnyerő Pythagoras együttes indította a délutánt, a Fezen csarnokban fellépett a Cadaveres, ezzel párhuzamban a Tele élettel színpadon a Kalapácsra lehetett zúzni, vagy épp a Nagyszínpadnál lazulhattunk Hooligansra, akik egyértelműen nem playback-eltek. Biztosra lehet utóbbit állítani a Szabadon c. számuk elrontása miatt, amit csak az vett észre, aki jól ismeri az együttest. Idén is fellépett Magna Cum Laude. Az est folyamán a már régóta minden évben visszatérő Depresszió koncerten zúztunk, ami ezúttal sem okozott csalódást. A banda énekese, Halász Feri által kulturált táncolásnak nevezett pogóban most is felsegítették egymást az emberek, ha elestek. Aki kevésbé akart vadulni, ő Ákos koncertre látogathatott el, vagy a számtalan sörös és étel standhoz, ami idén is színvonalas és változatos volt. Nem voltak hosszú sorok, ami plusz jó pont. Ez nem mondható el a mosdók és tusolók számáról, amiből idén jelentősen kevés volt.

„Elhiszed, hogy már vége három napnak? Élvezzük ki az utolsó napot is!” – ment el mellettem egy lány, akinek a pólóján a HIM felirat állt. Sokan a szerelemről és halálról szóló melankolikus finn HIM zenekart várták, így a mellém fűbe lehuppanó férfi is, aki csak ezért az együttesért utazott el Budapestről. Aki kicsit szélsőségesebb műfajra vágyott, csak elsétált a Fezen csarnokba hörögni a székesfehérvári bandára a magukat death metalnak nem elismerő Sleeplessre. Ezúttal sem volt panasz Roadra. A csapat a változatosság kedvéért a Nagyszínpadon zúzott, a közönség pedig vele együtt. Ha valaki reggae, hip-hop, rock, pop keverékre vágyott, megtalálhatta a mellette lévő színpadon az Irie Maffiát, ahol az énekesnő újfent lehengerlő kisugárzást nyújtott tollal a hajában, no és persze hangjával. Fontos megemlíteni az 1972-ben alakult Lordot, ahol ezúttal is vegyes korosztály gyűlt össze. Ha a koncertek utáni rock dicot és karaokét nem vesszük figyelembe, akkor az utolsó napot a Hollywood Rose tribute zenekar zárta feldolgozott Guns n roses számaival. Megkérdeztem pár fesztiválozó véleményét az idei FEZEN fesztiválról. E kép vélekedtek:

„Sabaton egy felejthetetlen élmény volt. Már az is, hogy itt voltak, és hogy olyan műsort csináltak, amitől eldobtam az agyam.”

„Az idei fesztivállal nagyon elégedett vagyok. A koncertek jók és változatosak voltak, az italok és ételek ára is elfogadható volt. Az egyik nagy pozitívum hogy a kempingért nem számoltak fel külön költségeket.”

„Voltak pozitív és negatív csalódások. A mellékhelyiségek száma jelentősen kevés volt. Kalapács zenekar, az Ocho Macho nagyon jó volt. Depresszió koncerten iszonyúan jól éreztem magam.”

„Szerintem maga a hangulat nagyon jó volt az idei Fezenen is, ezt bizonyította a jó fellépők, nyereményjátékok. Kempingezés is nagyon jól sikerült. Tetszett, hogy sokan össze gyűltünk egy jó csapatot tudtunk alkotni. Nekem az előző FEZEN jobban tetszett. Szervezettebb volt. Voltak olyan koncertek ahol az emberek dulakodtak előre és volt mikor verekedtek, amiért nem engedik előre őket, a biztonsági őrök pedig nem csináltak semmit. Az árak korrektek voltak. Nem volt most annyi szórakoztató stand például guitar hero.

„Jövőre több metált, több hard rock bandát, ’please’!”

Aki már többször volt FEZEN fesztiválon ő megérzi, hogy ez az idei gyengébbre sikerült. Részemről a színvonalat a Judas Priest és a Sabaton érte el. Elvégre lényegében egy metal és rock fesztiválról van szó, ahol érdekes jelenség volt például a Wellhello. Természetesen biztosan utóbbinak is megvan a varázsa, csak egy másik fesztiválon. Azzal, hogy minden féle kategóriában hívtak együtteseket, sikerült elérni, hogy olyanok is megismerjék a FEZEN fesztivált, akik lehetséges, hogy még sosem látogattak el a helyre.

2016-ban is FEZEN fesztivál! 2016-ban is kulturális élmény! 2016-ban is egy közösség! 2016-ban is rock and roll! 

Ivanits A.