Szórakoztatás fiatalos lendülettel, mindmáig szeretettel és a zene iránti tisztelettel. Ez az 1972-ben Ki mit tud? műsorában is továbbjutó Gorsium zenekar, ami 2017. február 4-én egy szombat estéből vasárnap hajnalig tartó koncertet hozott össze ismét a székesfehérvári Szent István Művelődési Központban.  

Közel ötven éve már, hogy együtt zenél Paizer Gordon György (ének, gitár), Mikó Péter (zongora), Tunkli Mihály (Hammond orgona), Szőke Jenő (dob, ének), Juhász Gyula és Rácz Gyula (szóló gitár), Lendvai József (basszusgitár) a fiatal Tunkli Mónika és Turóczi Tünde vokalistával, illetve a szaxofonos Erős Péterrel kiegészülve. Már ennél a felosztásnál is jó látni, hogy a generációk közötti különbségek nem jelentenek problémát és a közös munkájuknak gyümölcse van.

Őszintén megvallva ez volt az első Gorsium koncertem D. Nagy Lajossal kiegészítve és nem számítottam arra, hogy akkora tömeg gyűl össze, hogy egy tűt sem lehet leejteni. Bár a hangtechnika olykor-olykor „visszanyalt” a Beatles és Rolling Stones számok mellett számos ismert nóta felcsendült, ami a középkorú és idősebb korosztálynak visszaidézte a fiatalságát. Annak ellenére, hogy az első pár percben kívülállóként tekintettem a közönségre, akik jóval tapasztaltabbak, nagyon hamar megolvadt a jég, ugyanis olyan fiatalos légkör teremtődött, mindenki együtt tapsolt, énekelte a zeneszámokat a zenekarral, hogy ezt az egységet és energiát a fiatalok is megirigyelhették volna. Jó volt ránézni az idősebb generációra és együtt Rockyzni azokra a zenékre, amik ma már történelem. Most ők voltak a táncparkett ördögei és turbékoló galambpárjai. Belegondolva ők jobban bírták a pörgés-forgást, mint manapság a fiatalok nagy része, ahol sokszor az érték nem a bugizásban van, hanem az ivászatban. De ez egy másik téma, mint ahogy az is, hogy ezek után egy szavuk sem lehet a felnőtteknek, ha hajnalig kimarad a gyerek. :)

Gorsium zenekar és D. Nagy Lajos a képen

Minden egyes hétvégén szükség lenne egy ilyen igényes helyen, megfelelő kulturális közegben egy koncertes és táncos estre, ahol batyubál szerűen összegyűlnek helyiek és vidékiek, ezzel egy közösséget kovácsolva, régi és új kapcsolatokat ápolva.

Bár rá kellett hangolódnom az elején, mert velem egykorú nem igazán volt, igyekeztem más aspektusból megközelíteni az adódott lehetőséget. Részese lehettem annak, hogy a csapat ismét összeállt a közönség kedvéért és így rájöttem, varázsa van az egésznek. Ahogy fentebb is említettem már, egyfajta közösség összekovácsoló erővel bírt a hely. Az a pár fiatal, aki gondolt egyet és „megtisztelte” jelenlétével az eseményt, szintúgy jól érezte magát a „bölcsebb” korosztályban. Legalábbis az arcukról ez rítt le. Sokan nem adnak esélyt a másik generációnak, pedig egy pozitív hozzáállással sok érdekességet tapasztalhatunk belőle, no meg boldog pillanatokat.

A jól felépített est folyamán a Gorsium zenekar és D. Nagy Lajos mellett Charlie is fellépett, akarom mondani ült és úgy kívánta egészségünkre a jeget dupla whisky-vel. Előző napokban megcsúszott az úton és a koncert napján is még fájlalta lábát.

A Gorsium zenekarra visszakanyarodva nagyon közvetlenek voltak a rajongókkal, ami nem is csoda, mint ahogy az sem, hogy mind a két terem megtelt az alkalom végett és így több száz lelkes ember tapsolhatta meg nekik a körülbelül ötven éves munkájukat. Köztük én is, hogy kaptam egy újabb értéket.

Úgyhogy Művelődési Központ, több Rockys, táncos estet, kérem szépen!

Ivanits A.