Cikkemet Demény Géza előadása ihlette

Mi az oka annak, hogy nehezen, illetve nem szívesen mennek az emberek gyülekezetbe?

A székesfehérvári Keresztény Közösség Egyesület (KKE) vezetője és pásztora ezzel a kérdéssel nyitotta meg az alkalmat. Alapjáraton van két ok – folytatta, majd hozzátette, ezek az indokok nem mások, mint, hogy a gyülekezetek azok a helyek, amelyeket sokan unalmasnak és halott szférának vélnek. Hogy mi a harmadik indok?

A gyülekezet olyan hely, ahol egészen más emberek vannak és teljesen más életet élnek, mint ők, akik így gondolkodnak róla, és akik kívülről szemlélik.

Sokan úgy ítélik meg, miszerint először a saját életüket kell rendbe rakni és utána már tartozhatnak valahova, mint például egy gyülekezetbe. Itt közbelép az az elmélet, mikor anno az egyházak azt érzékeltették az emberekkel, hogy csak akkor lehetnek a közösség tagjai, ha előtte megváltoznak (az egyház felfogása szerinti) jó irányba.

Pont, hogy Jézus volt az a személy, aki kijelentést adott arról, hogy ahhoz, hogy képesek legyenek az emberek hinni, ahhoz először is tartozniuk kell valahová. Tapasztalatokat kell szerezniük.

Akik viszont már huzamosabb idő óta gyülekezet tagjai, nem várhatják el az „újaktól”, hogy ugyanolyan szinten legyenek hitben, mint ők. Géza itt máris „Hitetlen” Tamás tanítvány történetével élt, amikor nem fogadta el, hogy Jézus meghalt és feltámadt, egészen addig, amíg maga Jézus meg nem jelent neki megmutatva sebeit. („Hiszem, ha látom” séma.) Isten nem állít fel szinteket, amit ha megugrunk, akkor, és csak is akkor lehetünk tagjai egy gyülekezetnek.

Április 1-jén a KKE által szervezett Párnacsata rendezvényre, ahova közel százan látogattak el Székesfehérváron, szép számmal érkeztek olyanok is, akik nem a KKE tagjai, barátai. Még egy közel tízfős fekete ruhás, szegecses rocker társaságot sem riasztott el a Jézust hirdető keresztény mozgalom. Sőt, mi több, szívvel-lélekkel beleadtak apait-anyait egymás „püfölésébe.” Megjegyzem, itt közbeszól a sztereotípia, mint fogalom, amikor az ember nem szentel a másikra elég időt, hogy megismerje, helyette ráhúz egy „dobozt” és akképp könyveli el. A rockerekről tudjuk, hogy általában a könnyűzenei műfajnak az extrémebb változatát szeretik, így a rockot, metált. Emiatt azoknak az embereknek, akik nem tartoznak ebbe a szubkultúrába durvának és félelmetesnek tűnhetnek. Pedig sok rocker egy állarcot visel, ami „keménnyé” teszi őket, és ami megóvja őket a csalódásoktól. Éppen ezért nehezen közeledhetnek mások felé, mert félnek a kirekesztettségtől. Géza „lerombolta a falakat” és nyitott a rockerek felé, nagy csodálkozásukra, amiből egy jóízű beszélgetés kerekedett.

Sokan érzik azt, hogy Isten elhagyta őket, mert elrontottak valamit az életben. Ismét a Bibliára hivatkozva Péter is érezte így magát, amikor háromszor elárulta Jézust. Úgy gondolta, elbukott, elrontott mindent. Ennek ellenére Isten nem hagyta őt magára, sőt Rá építette egyházát. „Te Péter vagy és én erre a sziklára építem egyházamat.” Egy szólván mindannyian el vagyunk fogadva úgy, ahogy vagyunk, értékesnek.

Egy másik hiba, hogy nagyon sok ember elvárja azt, hogy Isten segítsen rajtuk, megadjon nekik mindent, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretnék, számon kérik Istentől a hiányosságokat. Mégis mire föl? Vajon mi mindent oda adtunk érte teljes szívből és hitből? Először ezen érdemes elgondolkodni.

„Nem egy biztonságos gyülekezetet építünk!” – zárta le tanítását Géza, majd hozzátette: A KKE-nek az a célja, hogy kinyúljon mindenki felé, kapcsolatot épít ki olyanokkal, akiknek szüksége van egy otthonra, kórházra és hadseregre. A pásztor örül mindenkinek, aki a gyülekezet tagja, kiemelve azokat, akik úgy térnek be, hogy gyógyulásra van szükségük, vagy nem hívő, keresztény családból jönnek.

Ivanits A.