„A Bölcsesség, Boldogság és Bátorság nem várnak valahol túl a láthatáron, egy nyílegyenes út végén; egy állandó körkörös folyamatnak a részét képezik.”

Benjamin Hoff: Micimackó és a tao

E két regény, így a Micimackó és a tao és a Malacka és a tao regények elolvasása után szívesen írok inkább olyan esszét, ahol a komolysággal párhuzamban megjelenik a gyermeki játékosság is. Igyekszem a figyelemfelhívásra mind a mellett, hogy bevonom az olvasót is soraimba, azaz szólok hozzájuk, hogy álljanak meg egy-két percre a nagy rohanó világban és szánjanak a saját testi és lelki egészségükre időt. „A rohanó életmód, az "egyik lábam itt, a másik ott" természetellenes, és megakadályoz bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat és boldogok lehessünk.” Saját szubjektív véleményem szerint a szerző nagyszerűen lavírozik a komolyság, gyermeki ösztönösség, a pszichológia és a keleti taoizmus, azaz a kínai ősi vallás között. A két könyv elolvasása előtt nem foglalkoztam a taoizmussal, ám ezúttal ismét megerősödött bennem a tény, hogy a keleti népek, - jelen esetben a kínaiak – filozófiája, vallása, politikája, irodalma, zenéje, orvoslása, harcművészete merőben eltér a nyugati kultúrától és éppen ezért még inkább kedvelem. A taoista bölcsek azt vallják, hogy összhangban és harmóniában érdemes együtt élni a természettel és fölösleges bármiféle ellenállás, továbbá erőszak. A tao szó jelentése utat, ösvényt jelent, amin végighaladva elérjük céljainkat. Ha már taoizmusról van szó, fontos megemlíteni három nevet, akik elválaszthatatlan részét képezik az ősi kínai taoizmusnak és e két elemzett könyvben is olvashatunk tőlük bölcsességeket. Lie-ce és Csuang-ce mellett a legkiemelkedőbb Lao-ce, aki Kr. e 4. században élő (vagy nem élő?) legendás filozófus, akinek a nevéhez tulajdonítjuk a Tao Te Kinget, a taoizmus alapművét, melynek mai formája két könyvből és nyolcvanegy fejezetből áll. Mint ahogy már feljebb említettem, dolgozatomba a szerzőéhez hasonlóan belecsempészek egy csipetnyi játékosságot.

• Jól van, most már leírtad a bevezetést. Kezdj el végre mesélni a könyv szereplőiről, hogy mit csinálnak minden nap és a tanulságokat se felejtsd ki!
• Rendben, Püsi, akkor huppanj fel a kis párnádra.
• Hányszor mondjam már, hogy a nevem Magor. Fajtatiszta fehér puli kutya vagyok, és ami a leg szemet kitágítóbb, hogy beszélek is.
• Oké, Püsi, de nem is vagy fajtatiszta.

Gyerekkoromban a nézett meséim közül meghatározó részét képezte a Micimackó. Akkoriban egyszerűen csak élveztem a mesét, mert mindig lekötött. Malacka volt a kedvenc szereplőm, Micimackót nem igazán kedveltem, Tigrist látva mindig kedvem támadt táncolni, Nyuszi közömbös volt számomra Bagollyal együtt, Ürge mindig megnevettetett, Kangát és Zsebi babát kedvesnek tartottam és a sokak által unszimpatikusnak vélt Fülesen mindig megesett a szívem. Mostanra már tudom, ez nem csak egy mese, annál sokkal mélyebb mögöttes tartalma van, amire Benjamin Hoff két könyve is nagyszerűen rávilágított.

A mesében minden szereplő emberi tulajdonságokkal van felruházva. Saját meglátásom szerint Hippokratész által tanulmányozott érzelmi viszonyulás alapján, ha nem is mind a 4 féle embertípust testesítik meg a mesefigurák, de akad közülük pár.

• Ez nem túlzott belemagyarázás már?
• Lehetséges, de mégis ez volt az első gondolatom, kiskutyám.
• Kikre gondolsz? – kérdezi Püsi.

Például az örökké pesszimista, kedélytelen, visszahúzódó, szeszélyes és józan Fülesre. Ő az a – még ha nincs is olyan, hogy tiszta típus – az a tipikus melankolikus fajta. „…Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.” – mondja Füles. Erről a mondatról egy idézet jut eszembe, miszerint: „Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.” Azaz éljük meg a mindennapjainkat a lehető legpozitívabban, örömtelien és szeretettel.

• „Érjen ma sok öröm téged, csak egy percig gondolj rám, kérlek. Ne feledd, hogy a barátod vagyok. S néha-néha én is itt vagyok. Végén a soroknak szívemből kívánom, életed minden napja legyen egy valóra vált álom.” – vakkantott közbe Magor.
• Nahát, Püsi, ez nagyon szép volt. Köszönöm!

Tehát… ahogy Benjamin Hoff könyvében is olvashatjuk, a Füles effektus vezérlő filozófiája: „Ez nem működik, hát miért próbálkozzam?” Mindenkit érnek csalódások az életben, de rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk hozzá. Összeroskadunk, avagy még ha nehézkesen is, de talpra állunk belőle. Mindenkit érnek boldogtalan dolgok, de mindez csak átmeneti állapot. Viszont ha az előttünk álló dolgokat akadálynak, mintsem lehetőségnek tekintjük, hajlamosak vagyunk képzeletbeli problémákat szülni, ami beleivódik tudatunkba, negatív irányba formálja azt és vele együtt tetteinket, amiből valódi probléma születhet és legrosszabb esetben az életünk erőszakos megrontása. Létezik úgynevezett női füles effektus, ami meglátásom szerint azóta létezik, mióta a nők kiharcolták maguknak a női emancipáció jogát és sokszor a férfiak fölé akarnak kerekedni minden téren, ezzel elvesztve nőiességüket. Egyfajta elférfiasodott viselkedést húztak magukra. Malacka és a tao könyv szerint ezek a típusú nők utánozzák a legalacsonyabb rendű férfiviselkedést, amit ők maguk viszont kritizálnak. Szex centrikussággal vádolják a férfiakat, de ők is ekképp viselkednek. „Azt állítják, hogy érzékeny férfiakat akarnak. Amikor aztán összetalálkoznak efféle férfival, akkor meg ellökik maguktól.” Sajnos ezzel a leírással egyet értek a mai világot felmérve. Számtalan kapcsolatot látok magam körül, ahol a materiális dolgok kerülnek előtérbe ahelyett, hogy felfedeznék napról napra egymás értékeit. Sok nő panaszkodik amiatt, hogy durva szavakkal illette partnere vagy nem úgy bánt vele, ahogy azt megérdemelné. Itt felmerül a kérdés: valóban csak a férfi a hibás? Természetes, hogy ezt a mostani állapotot maguk a nők is „kiharcolták” maguknak. „Hová lesz a nők tisztelete?” Teszi fel a kérdést Hoff a könyvében. Egy normális esetben, ha szeretettel beszélünk a másikhoz, az a másik fél is szeretettel reagál rá. Ha flegma, „ki, ha ő nem”, durva hangnemben közlünk vagy kérünk a másiktól valamit, ne várjunk tőle különbet. Fontosnak tartom kiemelni a könyvből azt a részt, amikor a lovagiasságról is a füles amazonok vonatkoztatásában, miszerint jelen tulajdonság kiveszendő félben van, és ha jellemzi is a férfiakat, a nők leereszkedőnek tartják. Pedig részben ez az, ami megkülönbözteti a két nemet egymástól.

• Kisgazdám, te erről miképp vélekedsz?
• Magorkám, hál’ Isten szinte nap, mint nap megtapasztalom a baráti társaságomban ezt a fajta lovagiasságot. Emlékszel Gaborura? Ő, mikor találkozunk, mindig kézcsókkal üdvözöl. Manapság nem gyakran találkozol ilyen férfiakkal. Régen természetes volt.

 Kedvemre van e két könyv, mert minden egyes oldala elgondolkodtat. A szerző játékosan vezeti rá a mindennapi életünkkel kapcsolatos fontos fejtegetéseket Micimackó és társain keresztül, amit megszínesítenek az eredeti Micimackó történetek, továbbá a mesekarakterekkel folytatott párbeszédek.

• „Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz.” – vágott elmélkedésem közepébe Püsi.
• Püsi! Ezt a jó tanácsot kapta Malacka is, a termetre legkisebb, szívre legnagyobb állatka. Várj. Te olvasni is tudsz kutya létedre? – zökkenek ki gondolatmenetemből meglepődve.

Ez esetben folytassuk Malackával. Ha valakit igazán jószívű, segítőkész, érdeklődő és barátaiért félelmeit legyőző karakternek mondhatunk, akkor róla van szó. Mint mindenkinek, Malackának is vannak negatív tulajdonságai, amik közül a félelmet emelem ki, ami a legnagyobb gátló tényező. Félelem egy elképzelt dologtól, ami meg sem történt, félelem a boldogtalanságtól, félelem a vágyaink elérése miatt, félelem a „mi lett volna, ha” kérdés alatt értett dolgok miatt vagy félelem az értéktelenség miatt? Mindezzel Malacka is küzd, talán éppen ezért tartja magát olyan picinek, amit egy képzeletbeli súly csak nyom egyre jobban lefelé. A félelem egy olyan szemléletet hoz létre, amitől Malacka elhitte magáról, hogy erőtlen és képtelen dolgokra. Feltehető itt egy kérdés: Mi a legrosszabb, ami történhet? Nézzünk szembe a tényekkel és oldjuk meg őket tudásunkhoz mérten a legjobban. Ha tisztában vagyunk az előttünk álló feladatokkal, akkor az erőnk is meglesz hozzá, hogy megoldjuk, csak higgyük is el, hogy képesek vagyunk rá.

• Megengedsz egy hosszabb véleményt mindezzel kapcsolatban? – ült fel a Párnán Püsi, majd belekezdett.

Ha nem érezzük jól magunkat abban az élethelyzetben, amiben vagyunk, változtatnunk kell rajta, rajtunk áll. Egyáltalán van egy terv, amit követünk? A döntéseinkre alapozódik az életünk! Az alapnak kell erősnek lennie, és ha az nem elég erős, összedőlnek a dolgaink. Tegyük fel itt a kérdést, vajon miben van magabiztosságunk? A pénzünkben? Egy személyben? A szellemi tehetségünkben? Amikor valamelyik dolog meginog, képesek leszünk azt feldolgozni? Létezik a bölcs ember és a nem bölcs ember. A bölcs ember sziklára építette a házát, a nem bölcs homokra. A végkimenetel evidens… A kis döntések szokásokká válnak, a szokások beépülnek a mindennapjainkba, általuk formálódunk olyanná, amilyenek most vagyunk és leszünk. Értékes vagy! Ugye tudsz róla?! Nem az határozza meg a jövődet, amit mások mondanak neked, hanem az, amit Te gondolsz saját magadról. Az elme olyan, hogy amit elültettél benne, az meg fog teremni. Nem tudsz magabiztos lenni, amíg azt mondogatod magadnak, hogy nem vagy elég jó. A lehetőség ott van mindenkiben, így benned is. Ahhoz, hogy sikeres életed legyen fontos, hogy meglegyen benned három dolog. Tűzz ki egy célt, amit minden nap szem előtt tartasz. Tegyél minden nap az ügy érdekében a magadba vetett bizalom segítségével. Fontos a kitartás, hogy ha akadályba ütközöl, esetleg elesel, talpra tudj állni. Meghatározóak a gondolataink és a gondolatmeneteink. Vannak ismerőseitek, akik mindig negatívan gondolkodnak? Mi történik az ilyen gondolkodású emberrel? Bevonzza a rosszat. Egy pozitív gondolatnak háromszor nagyobb hatása van, mint egy negatívnak. Amennyi időt belefektetünk a mérgelődésbe és szomorkodásba, azt töltsük inkább jó dolgokkal el, így vegyük észre az élet apró örömeit, amikkel nap, mint nap találkozunk. Ereje van a gondolatainknak, ami hatással van fizikai létünkre is. Az elménk a szellemi háborúk csatatere. – mondta egyszer egy kedves barátom. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább Te győzd le a rosszat jóval!” – üzeni nekünk Máté evangélista a Bibliából. Nem könnyű életre lettünk elhivatottak, ezért azt ismételgessük magunknak, amit szeretnénk és ne azt, amit nem szeretnénk, mert úgy lesz, bárhogy is gondoljuk. Ha valamiről tudjuk, hogy rossz, ne engedjünk neki! Többszöri csatáról van szó, ez egy életen át tart, amit elsősorban magad alakítasz. Gazdi, te min gondolkodsz mostanában?

• Hogy nekem milyen egy kiskutyám van! Gyere ide, hadd öleljelek meg! – kaptam fel.
• Jó, tudom, hogy a szeretet néha fáj, de már megfulladok! – morgott Magor, majd hozzátette, hogy meséljek arról a híres-nevezetes mackóról, kinek neve Mici.

Micimackó. Egy igazi híresség. Alan Alexander Milne a producere a XX. század elején. Viccet félretéve Micimackót mutatja be a legsokoldalúbban az író. Egy szintén emberi tulajdonságokkal felszerelt plüss medvéről van szó, akinek olyan jellemzői vannak, mint szeretetreméltó, kedves, játékos, életrevaló, ám eltitkolja, ha valamit nem tud, torkos, de mégsem irigy, segítőkész és élénk. Mintha egy 5-6 éves kisgyereket jellemeznénk. Micimackó egy napon úgy döntött, hogy Benjamin Hoff barátunkat végig kalauzolja a Százholdas Pagonyban és vele együtt nekünk is bemutatja mindennapos életét barátaival együtt. Az egész napos túra, a virágok andalító illata beszippantása, zöld füves réteken való szaladgálás után Nyuszi házában pihent meg Hoff egy-egy forró csésze tea társaságában, majd a karosszékben hátradőlve figyelmesen hallgatta Micimackóék történetét. Vagy inkább bölcseletüket?

Mi a különbség az ősi nyugati és a keleti kultúra között? A mostani nyugati civilizáció azt közvetíti felénk, hogy késében vagyunk, ezért aztán rohanunk ide, rohanunk oda. Egy felpörgetett világról szó, ahol nem éljük meg a jelenünket. Egy elhatalmasodott fogyasztói társadalmat alakított ki, ahol már maga a nyelv is felgyorsult. Egyes amerikai filmeket szinte alig lehet követni, nem lehet felfogni, annyira hadarnak benne – többnyire értelmetlen fecsegéseket -. Elanyagiasodó szemlélet alakult ki az emberek között. Azt teszik a társaikkal, amit a tárgyakkal. Eldobják őket. Az elmélyült megismerés szakasza fontos egy jó kapcsolathoz, de sajnos sok esetben a párok nem szánnak egymásra időt.  Él itt egy Dógomvan nevű alak, de még senki sem látta személyesen. – meséli Nyuszi. Mindig rohan valahová, teszi a dolgát, sikeres és mindenki rá szeretne hasonlítani. Valóban így lenne? Kanyarodjunk vissza egy pillanatra egy átlagos amerikai polgár kertvárosba, ahol mindenki műveli a kis kertjét, látszólag mindenki a tökéletes család képét nyújtja, ám belül rohad valami, amitől némán üvöltenek. Amerikát a gyorséttermek jellemzik, Kínát viszont a teaházak. Mindegyik üzen számunkra valamit. Mit üzen egy nyugati hamburgeres bódé? „Nem számítasz! Húzd el a csíkot!” „A teaház igazi üzenete: „Fontos vagy! Pihenj és érezd jól magad!” „Nem lehet időt spórolni. Csak eltölteni valahogy. (…) bölcsen vagy ostobán.”

• Alszol, Püsi?
• Dehogy alszok! Sőt! Kérdésem van. Az a nagyobbik hímnemű egyed, ami rajtad kívül itt kószál…
• A bátyámra gondolsz?
• Igen, rá. Szóval, nem ő szokta mindig azt szajkózni a túrázásokon, hogy az idő elvesztette jelentőségét és csak lazítsunk?
• De! Ő aztán ki tudja zárni a környezetét és a természetes csöndre összpontosítani a mezőn elnyúlva. Most viszont visszatérek a Pagonyba.

Füles megint szomorú. – vette észre Malacka, majd megkérdezte a többieket: hogy lehet megvigasztalni egy szomorú Fülest? Bagolyból előtörtek a bölcsellő gondolatok, melyet még egy Dr. Bagdy Emőke előadáson hallott. Ha valami gond ér, elmondani és elmondani kell, beszélni kell a bajról, mert van egy „szelep”, amin keresztül kijön a gőz. Gondozni kell minden traumát, mert megölhet. Nem csak túlélni kell, hanem megélni is és azáltal fejlődni. A problémák elfojtása csak szelektív felejtés, ami saját kárunkra megy, ugyanis elfojtjuk, de attól még a mérgező hormonok károsítják a szervezetünket. A sírással stressz mérgeket mosunk ki, ezért azt javaslom, vagyis Bagdy Emőke azt javasolja – teszi hozzá Bagoly -, hogy keressünk valakit, akivel fel tudjuk dolgozni az érzést, amik azt kívánják, hogy ne fojtsuk magunkba. Rendben, Bagoly, de hogyan közeledjek Füles felé? Mit mondjak neki? – kezdett már aggodalmaskodni Malacka. Olyanokat ne mondj, hogy nyugalom, szedd össze magad, ne sírj, mert ezekkel nem hogy megnyugtatod, inkább még jobban ideges lesz. Mondd inkább ezeket neki: veled vagyok, öntsd ki a szíved, szabadítsd fel a lelked, együtt érzek veled, a barátod vagyok, vagy egyszerűen csak ülj le mellé, maradj csendben és öleld át szeretettel. Pár percnyi teázgatás után Füles is visszacsatlakozott a társasághoz. Nahát, Füles! Hogy-hogy visszajöttél? – kérdezi Zsebi baba. Jött a csöppnyi szeretet és én átadtam magam neki. Ritka pillanatok egyike volt, mikor az öreg csacsi szája szélén egy mosolyt lehetett elcsípni.

Tulajdonképpen mit is jelent az a szó, hogy hálaadás? – kérdezi Füles Mackótól.

Számtalan módon meg lehetne fogalmazni. Számomra egyet jelent azzal, hogy bármit, amit az élettől kapok, azt a valamit, vagy valakit teljes szívemből megköszönöm és őszintén örülök neki. Az emberek arcáról lehet talán a legjobban információkat szerezni, hiszen kiül rá az öröm és a bánat is egyaránt. Ösztönösen jobban vonzódunk egy olyasvalakihez, akinek a szája széle inkább felfelé, mintsem lefelé görbül. Nem igaz, Füles? Javaslom, hogy örüljünk az élet apró kis ajándékainak, amik nap, mint nap az orrunk előtt vannak, csak hajlamosak vagyunk elsétálni mellette. Hogy még mire jó a hálaadás? Amikor épp van egy kis időd ülj le egy forró teával a mancsodban, vagy menj el sétálni a természetbe és szánj magadra időt. Gondolod végig, hogy mi minden pozitív dolog történt veled. Rádöbbensz, hogy minél többször köszönsz meg valamit, annál hálásabb leszel. – fejezte be mondandóját Micimackó. Akkor én most hálás vagyok Malackáért. – mondta Füles. Micimackó megosztotta az ún. Micimackó módszert a „Vu Vej”-t, ami egyet jelent azzal, hogy nem cselekszünk valamit szándékosan, nem szegülünk szembe a természet erejével, azaz nem érdemes okoskodni és megbolygatni a dolgokat, majd dalolászni kezdett.

Minél inkább havazik,

(Zik-zik!)

annál inkább hull a hó,

(Halihó!)

Minél inkább hull a hó,

(Halihó!)

annál inkább havazik.

(Zik-zik!)

Reggel, amikor Hoff felébredt, a saját otthonában találta magát és meglepődve fürkészte plüss barátait. Egyre csak egy lágy dallam járt a fejében: „Minél inkább havazik…”. Azonnal tollat és papírt ragadott, amiből a jelenlegi Micimackó és a tao, majd a Malacka és a tao könyvek készültek.  Természetesen ez már a mese része a történetnek. Vagy mégsem? J

• A meséd elején megígérted, hogy beillesztesz rólam egy képet az esszédbe. – vakkantja Püsi, majd kiugrott a házból macskákat kergetni.
• Már csinálom is. – kiabáltam utána.

     PÜSI

Ivanits Annamária