Dennis Gansel rendező 2008-as filmje egy értelmiségi német mű. Egy sajátos tanulási technikai hét keretében a Ramones együttest kedvelő Rainer Wenger tanár úr az autokráciát választotta témának, viszont célja nem az előadás volt, mind inkább a csoportos aktivitás kiprovokálása. Elgondolása jó az órával kapcsolatban, csak a kivitelezés sül el balul. Felborul a rend és a kontroll a gimnázium diákjai között és elszabadulnak az állatias ösztönök, amit Wenger már nem tud időben kezelni. A mozgalom kitör az osztály falain túlra, mint egy hullám és el akarja sodorni az egész várost.

Remekül fel van építve a film, a kezdeti pozitív hatás fordulópontot vesz. Percről percre fokozódik a hangulat, ami a végén pattanásig feszül és egy hét leforgása alatt a teljes káosz uralkodik. Bemutatja, hogy a széthúzott, motiválatlan egyénekből miként vált egy közösség, ahol a csapatmunka és az összefogás a kulcsszó. Most már lehet miért lázadni. Hiszen „a generációk fő baja, hogy nincs közös cél, ami összetartaná őket.” Legalábbis a Hullám megalakulása előtt így volt.

Vegyük szép sorban a történéseket, amik úgy vélem elemzésre szolgálnak. Épp csak, hogy elkezdődik a film, máris három konfliktust láthatunk. Ellentét és feszültség alakul ki a két tanár között, hogy ki tartsa a diákoknak az autokrácia órát. Megjelenik a lenéző és a magaslaton pöffeszkedő metakommunikáció is. A következő jelenetben színházi előadást gyakorolnak a gimnazisták, sikertelenül, mivel mindenki a saját igazát akarja beteljesíteni. Ellennézetek alakulnak ki az úszómedencében is vízilabdázás közben diák-diák és diák-tanár között. Hogy mi a közös mindháromban? Megoldás keresése nélkül, félbeszakítva maradtak a dolgok, a győztes-győztes állapotot nélkülözve, az érzelmi intelligencia hiányáról nem is beszélve.

És akkor most térjünk ki az autokrácia fogalmára. Jelentése önkényuralom. Valaki uralkodik a többi felett, megváltoztatja azok gondolkodását és hozzáállását, világnézetét. Velejárója a fegyelem, ami vezér nélkül elképzelhetetlen. A filmben demokratikus szavazással megválasztották Wengert Führernek. Természetesen voltak támogatók, ellenszavazók és tartózkodók is. Szóba jön Hitler és tettei, ami további válaszra váró kérdéseket feszeget. „Miért lennék bűnös azért, amit meg sem tettünk?” „A történelmünk lévén mindannyian felelősek vagyunk.” Wengernek következő a kérdése a diákok felé: mitől alakulhat ki a diktatúra? Munkanélküliség, szociális gondok, magas infláció, politikai tudat, nemzeti öntudat. – jöttek a válaszok.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy a filmben jók a képvágások. Például, mikor a Christiane Paul alkotta Anke Wenger karaktere megkérdezi párjától, Wengertől, milyen napja volt, nem a férfi válaszol, hanem Tim-re vált a képkocka, amint lelkesen mesél szüleinek, ám ők tudomást sem vesznek róla. Már itt kezd kirajzolódni, hogy ez Timnek mélységes fájdalma, hogy nem kap minőségi időt a legközelebbi hozzátartozóitól. Később fény is derül rá, hogy a végzős fiú súlyos pszichikai problémákkal küszködik. A kép átvált Karora (Jennifer Ulrich), akit anyja szintén rosszul kezel, szívesebben „hetyeg” inkább párjával kisebb gyereke előtt is. Morális kérdéseket is feszeget a történet. A mellett sem mehetünk el, hogy Karo kisöccse már tizenegynéhány évesen cigarettázik, káromkodik, negatív irányba formálódik. Vele ki törődik…? Marco nemtörődömségét és motiválatlanságát pedig megmagyarázza, hogy „édesanyja” egy körülbelül Marcoval egykorú fiatal suhanccal ápol intim viszonyt. Ez Marcoban egyfajta fájdalmakkal küzdő megbocsátatlanságot eredményez, ami rámegy a teljesítményére az edzéseken. Ettől dekoncentrált.  

A továbbiakban érdemes két részre bontani a történetet a Hullám mozgalom megalakulása után: kezdetlegi jó állapot és a folytatólagos rossz állapot. Vegyük sorba!

„A Hullám jelent valamit. Egy közösséget.” Ami pozitívet a Hullám előidézett:

1. A közösség ereje, amire mások is felfigyeltek.
2. Megszűntek a klikkek, együtt erősebbek lettek. Wenger rendszert hozott az ülésrendben. A gyengébb diákot az okosabbhoz ültette, ezáltal jobban is koncentráltak. A cél: a segítségadás és jobbá válás.
3. Fehéringes, farmer nadrágos egyenruha a csapatszellemért. Elrejti a szociális különbségeket. (Vagy tán véka alá rejti a személyiséget?)
4. Létrejött egy közös név, közös logó, közös online oldal, „marketing cuccok”, no meg a közös jel, a kézzel elmutogatott hullám jel, mint üdvözlési- vagy kódforma.
5. Kiállás a másikért, a Hullám csapattagért. A jelenetben az anarchisták rászálltak egy fehéringes srácra, amit észrevett két másik fehéringes. Egy percig sem tűnődtek azon, mi a helyes.

„Aki az utunkba áll, azt a Hullám elsodorja.” Ami negatívot a Hullám előidézett:

1. Belső vívódások. Karo képtelen volt a közösség része lenni. Mivel nem hordta az egyenruhát, eltávolodtak tőle. És, hogy miért nem vette fel a fehér inget? Részben hiúsági okokból, másfelől „kényelmetlenül” érezte magát a helyzetben.
2. Párkapcsolati vívódások, hanyatlások, tettlegességig fajulás (Marco megüti Karot). Megcsalások. Marco hűtlen volt Karohoz. Az érdekesség itt az, hogy Karo barátnőjével csókolózott Marco, aki a Hullám előtt egy önbizalom hiányos lány volt, de a mozgalom által kicserélődött, felbátorodott.
3. Vandálkodások a városban, extrém esetek, anarchistákkal való összetűzés, pisztoly használat.
4. Teljes manipuláció, behódoltság és követés.

Az utolsó pár percben egy minutumra azt hihetnénk, hogy Wengernek teljesen elborul az agya és maximálisan hagyja kibontakozni a vérfagyasztó helyzetet, amikor megparancsolja a diákoknak, hogy fogják el Marcot, amiért ellentmondott, s közben azt üvölti: „Velünk vagy ellenünk? Mit csináljunk az árulóval? Megkínozzuk?” A katartikus helyzetet egy pillanatra csend váltja fel, majd Wenger tanár úr lehiggadt hangja. „A diktatúrában is így működik. Felfogtátok mi történik?” Ezzel az elrettentő példával szembesítette a diákseregletet, hogy túl messzire ment a csapat, éppen ezért fel kell oszlatni. A végkifejlet itt tornyosodik, Tim nem bírja feldolgozni, hogy elveszíti az egyetlen támogató közeget, ahol fontosnak érzi magát, így dühében lelövi társát, aki anno terrorizálta, majd magával is végez.

A hatás kedvéért lassított jelenetekben látja a néző, ahogy Rainer Wengert elviszik a rendőrök és már a média is kivonult a helyszínre. Minden tekintet a tanárra helyeződik. Az utolsó képkockában őt és a tökéletesen kivehető „Mit tettem?” arcát látjuk közeli plánban, ezzel is nyomatékosítva a történések súlyosságát.   

És, hogy mit jelent ez a Hullámra nézve? Vége van.

Ivanits A.