Hogy is fogalmazhatnám meg a legpontosabban, honnan származik és mi az a magyar nyelv?

A magyar nyelvtankönyvek szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike.

Nekem erről az egy fogalomról számtalan gondolat eszembe jut. Többek között a magyar nyelv, a kommunikáció egyfajta információ közlése a másik felé a közös nyelvünkkel, a magyarral. Nemrégiben utána olvastam, hogy a magyar nyelv az öt legnehezebb nyelv közé tartozik, a külföldieknek nagy kihívás megtanulni az igeragozások miatt.

Honnan számítjuk a magyar nyelv kezdetét?

Kr.e. 1. évezred közepétől, amikor szétvált az ugor közösség.

Több korra tagolódik. :

1.Ősmagyar kor, ami a honfoglalásig tart. Innen nincsenek nyelvemlékeink.

2.Ómagyar kor, ahonnan már vannak írásos emlékeink, kódexek.

3.Közép-magyar kor, ami a könyvnyomtatás terjedésének időszaka.

4.Új-magyar kor, ami 1772, a felvilágosodás kezdetétől napjainkig szól, ahol egységes a magyar nyelv, létezik helyesírási szabályzat és egészen pontosan 1844-ben hivatalos nyelv lesz a magyar.

Idővel tudatosan be kellett avatkozni a magyar nyelv életébe a nyelvújítás érdekében.

Itt fontos megemlíteni Kazinczy Ferencet, mivel az ő nevéhez fűződik a nyelvújítás.

Kiemelkedő eredménye lett az újításoknak, ugyanis kb. tízezer, ma is élő szó került be a nyelvünkbe, mellyel bármilyen gondolatot és érzést ki tudunk fejezni.

Az első helyesírási szabályzat 1832-ben meg is jelent.

A mai világban sajnos, vagy nem sajnos, elvárt követelmény, hogy az ember beszéljen egy, vagy két nyelvet, annál jobb, minél többet, de főleg a világnyelvet, az angolt.

Ezzel én magam is egyet értek. Szeretem a nyelveket mind hallgatni, mind tanulni, mind alkalmazni, de ahhoz, hogy ezt megtehessem, ismernem kell a saját nyelvemet. Tudnom kell először az anyanyelvemen megfogalmaznom, amit mondani szeretnék és aztán lefordítani.

Ehhez az kell, hogy magyar nyelven helyesen tudjak beszélni. Sokszor szoktunk azzal viccelődni, hogy azt mondjuk: „Ezt még magyarul sem tudom, nem hogy angolul/németül…”

Nos, igen, itt jön elő az, amit az elején írtam, a magyar nyelv nem könnyű. Színes nyelv. Ezt értem úgy, hogy van egy szó, aminek számtalan szinonimája van, azaz egy dolgot többféleképpen elmondhatok, ezzel érzékletesebbé téve az adott dolgot, amit épp ki szeretnék fejezni.

Pont ettől szép a mi nyelvünk. Pl. Esik, szakad, csepeg, szemerkél, zuhog az eső. Ettől függően öltözök fel és viszek magammal esernyőt.

Talán a magyar nyelvben lehet a legszebben kifejezni a szülőket, pl. édesanyám, édesapám.

Egyszerre érződik ki belőle a szeretet és a tisztelet.

Egyre kevesebben élnek ezzel a kifejezéssel, helyette inkább a többi országból átvett mama és papa szavakat alkalmazzák. Nem is régen pont e miatt a szóhasználat miatt értettük egymást félre egy barátommal, aki az anya szó helyett a mamát alkalmazta és én pedig néztem meglepődve, mikor kiderült, ő nem a nagymamáról beszélt, hanem az édesanyáról.

Ami számomra pedig már szinte rémisztő, mikor azt hallom, hogy a 8 éves gyerekek úgy kiabálnak oda a szülőkhöz, hogy: Szevasz, fater, szevasz, muter! Fater? Muter? Nem vagyunk mi németek! Igenis, meg van a szép magyar megfelelője. Vagy egy másik példa. Ismerőseimnél voltam, mikor a velem egykorú srác köszönt az éppen hazaérkező anyukájának, így: Csőváz, feka! Vissza a válasz: Csá, nigger! Csak ültem ott és tágra nyíltak a szemeim. Egyszerre volt számomra szórakoztató és letaglózó a hallottak. Azon tűnődtem, vajon hová fajul ez a világ? Miért hagyja a felnőtt nő gyerekének, hogy ilyen stílusban szóljanak hozzá? Valószínűleg náluk itt van a szint.

Hogyan lehet a szókincsünket bővíteni? A fogalmazásunkat még pontosabbá fejleszteni? Lehetséges a gyorsabb gondolkodás? Saját tapasztalatom szerint természetesen igen.

A legegyszerűbb módja, ha sokat olvasunk. Nem kell azonnal a szakirodalmakkal és lexikonokkal kezdeni. Előveszem a jelenlegi kedvenc regényemet és azt olvasom. Minél többet olvasok, annál többet tudok majd rövidebb idő alatt elolvasni, felfogni és értelmezni.

A könyvolvasás által – legyen az bármilyen könyv – mindig találkozok olyan szóval, amit azelőtt még nem hallottam, vagy már elfelejtettem és nem használtam, de ilyenkor mindig igyekszem beépíteni a mindennapjaimba, ezzel is különlegesebbé téve a nyelvet.

Tudósok vitatkoznak arról, hogy amit az ember olvas, néz, hallgat, nagyban befolyásolja a gondolkodást, a nézeteket, közérzetet, társadalomba való beilleszkedést, stb.

Ezzel kapcsolatosan is van egy tapasztalatom. Nemrégiben egy majd 800 oldalas vulgáris japán regényt olvastam, ami 1999 óta vezeti a sikerlistákat. A címe Battle Royale, Takami Kósun műve. Maga Takami is így nyilatkozott a könyvről: „Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet nem lesz benne sok köszönet.” Hogy is fogalmazzak? Ez a sztori is gyarapította a szókincsemet és a tudásomat. Megtanultam legalább 10 féle fegyver nevét, amiről eddig még nem is hallottam, de a hangulatom minden egyes oldal után egyre feszültebb lett attól, miként fordulnak egymás ellen a diákok és ölik meg egymást, hogy a végén csak egy maradjon, egy, aki a győztes.

Minél több tudományos könyvbe böngészünk bele, annál több témához tudunk hozzászólni, leredukálva laikusságunkból. Épp ma beszélgettem barátnőmmel telefonon, aki gyógyszertári szakasszisztensnek tanul. Mikor elköszönt tőlem, azt mondta le kell raknia, mert mennie kell expediálni. Számomra érthető volt, amit mondott, mivel már volt a kezemben gyógyszertan könyv, de aki laikus a témában, annak el kell magyarázni, hogy Ági gyógyszert ment kiadni a betegeknek a patikában. A minap fordítva történt a helyzet. Valamivel kapcsolatosan kérdezett tőlem valamit, mire ez volt a válaszom: Nem prognosztizálható előre. Ő csak nézett nagy szemekkel és mosolygott, tudatva felém, hogy fogalma sincs, miről hadoválok neki.

Úgy gondolom ezek a pozitív hatása a szókincs bővítéséhez, de nem feledkezhetünk el a negatív részéről sem, ami mostanság alakult ki.

Ahogy egyre jobban fejlődik a világ, már fogyasztói társadalomról beszélünk, ahol elmaradhatatlanok a technikai fejlődések és a Facebook.

Bár én magam is fent vagyok ezen a Facebook nevezetű közösségi hálón, a véleményem róla mégis inkább negatívba hajló, mint pozitívba. Pozitív, mert gyorsan és egyszerűen, ingyen leszervezem rajta a barátaimmal való találkozásokat. Negatív, mert, ahogy észrevettem, az emberek nagy része már nem tud elszakadni tőle. Fent élnek az interneten. Kibeszélik a személyes dolgaikat, ami nem tartozik másokra. Mindenki tudja, mégis megteszik. Külön nyelvezete alakult már ki ennek is, kezdve a „lájkolom”-mal. Lájkolom… Mit jelent ez? Ha 3 generációt kérdezek meg, valószínűleg az idős embernek halványlila fogalma nem lenne róla. Ha egy középkorúval beszélgetek, úgy vélem egy része tudna rá választ adni, egy része nem, de mihelyt egy fiatalnál érdeklődöm mi ez a szó, tíz esetből minimum kilenc rávágná:

- Hát ilyet nem tudsz? A lájkolni azt jelenti (csúnyán fordítva) tetszikelni, azaz tetszeni, kedvelni valamit/valakit.

Az angol like (kedvel) szóból ered, átmagyarosított formája, ami szép lassan, de kezd beépülni az emberek szótárába. Pontosabban a szleng szótárba.

Tehát mint mindent, ezt a közösségi oldalt is okosan kell használni!

Magyarország valamilyen szinten kezdi egyre jobban felvenni és a nyugati stílust, hajszolni az amerikai szokásokat. Azért valahol egy határnak lennie kell. Ha már magyarnak születtünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk, hogy igenis, nekünk is vannak szép magyar hagyományaink, szokásaink, énekeink, történeteink, nem csak nyugatnak.

Természetesen mindenki maga dönti el, hogy mennyire hagyja magát befolyásolni a külföldi hatásoknak, de ahogy mindenhol, szerintem ebben a helyzetben is érvényes a következő mondat: A helyes út az arany középút. Egy kis halloween parti novemberben, de nem feledkezek meg arról sem, hogy a hozzátartozóimat meglátogassam a temetőben, azaz nem feledkezek meg a származásomról.

Az egyik félévemben tanult prezentáció és íráskészség óra tananyaga úgy vélem hasznos volt számomra. Megtanít a precizitásra, a pontos fogalmazásmódra, pl. arra, hogyan írjunk szakmai önéletrajzot, mellékelve egy motivációs levéllel.

Még ha sok mindenre nem is fog emlékezni az osztály, - főleg akik még ilyenkor is a facebook-on élik társadalmi életüket – de arra biztosan, hogy fontos egy levélnél, dolgozatnál, önéletrajznál és egyéb hivatalos iratoknál a formai követelmény, a tagoltság, a szöveg érthető megfogalmazása, amit minden hivatalos helyen elvártnak tekintenek.

Összességében úgy gondolom a magyar nyelvvel kapcsolatosan, hogy eddig szép eredményeket ért el kis országunk nyelve, de még van hová fejlődnünk.

Értem ezt arra, hogy még ha túlságosan haladunk is az árral, nem szabad elhatalmasodni a túlzott civilizációt magunk fölött, hiszen gondoljunk csak bele. Milyen kevesen írnak manapság levelet és adják fel postán, mint régebben. Helyette könnyebb és gyorsabb megoldás a mobiltelefon és az SMS. Régen mindenki átment a másikhoz és becsöngetett anélkül, hogy felhívta volna a másikat és legalább háromszor le nem egyeztették volna az időpontot. Elgépiesedik ez a világ. Mindenki előtérbe helyezi az internetet, és ott beszélgetnek, mint a személyes találkozót, ahol már nem is tudnak miről beszélgetni az emberek. Egy rohanó világban élünk, tele rövidítésekkel és szlenggel.

Az angolok a „you” helyett már csak „u”-t írnak, és hasonlóképp teszünk mi is, főleg SMS-ben, ahol a holnap már csak „hnap”, a vagyok helyett „vok”, nem tudom helyett „nemtom”-ot írunk.

Anno, ha valamiről anyagot kellett gyűjteni egy adott kidolgozandó témakörhöz, mindenki ment a könyvtárba és sorra vette ki a könyveket. Manapság mi vette át a helyét? Az internet. Az internet, amitől az emberek nem tudnak elszakadni. Számtalan hasznos és jó információt tartalmaz, de teljesen nem tudja helyettesíteni a könyveket. Sokszor már túl sokat is tartalmaz, mint amennyit kéne. Honnan ismerjük meg a legújabb trágár szavakat? Nagy eséllyel a világhálóról.

Véletlen egybeesés lenne, vagy Einstein, aki a 20. században élt, előre látta a 21. század problémáját? 

Egy híres idézetében ez áll: „I fear the day that technology will surpass our human interaction. The world will have a generation of idiots.”- Azaz „Attól félek, hogy egyszer a technológia fontosabb lesz, mint az emberi kapcsolatok. Lesz a világon egy generációnyi idióta.”

Nos, még ha ez irányba tart is ez a világ, reménykedjünk, hogy ismét tévedni fog Einstein. Miért írom, hogy ismét? Mert ugyebár a relativitás elmélete is megdőlt.

Hogyan óvjuk meg a romlástól nyelvünket? Első körben gondolok itt a színházra. Minden korosztályhoz szólnak darabok. Sajnos a mostani fiatalok keveset járnak el művelődni. Pedig amellett, hogy művel és tanulságos, látványban is gazdag. Pl. Budapesten játszott Mary Poppins, ami nem csak, hogy kikapcsol egy-két órára, hanem bemutatja a második világháború idejét, az akkori kultúrát, beszélgetéseket. Inspirál arra, hogy akárhány évesek is vagyunk, a gyerekkort elfeledni nem lehet, bizonyos részben gyermek szellemben kell maradnunk. Betekintést nyerhetünk abba, hogyan tartsuk össze a családod és szeretteinket és új, eddig nem használt kifejezésekkel találkozhatunk. Ilyen pl. szuperfenofrenetikomaxikapitális. Többször elolvasva akár még ki is lehet érteni mit jelent. Én úgy értelmezem, hogy a tökéletesnek is a tökéletessége. Egy jó nyelvtörőnek is használható. Az én szótáramban már szerepel, és ha valami túlontúl tetszik, ezzel az újonnan megismert szóval fejezem ki. Általában jön a kérdés, hogy: - Ezt hogy mondtad? Érdekes egy szó, ami még nem mostanában fog bele kerülni a magyar szókincstárba, de színes és egyedi.

Második körben, a színház mellett érdemes kulturális könyvekkel foglalatoskodni, tudományos könyvekkel, lényeg, hogy minél változatosabb legyen. Hiszen inkább legyen széles látókörű az ember.

Változtatni mindig lehet. Csak egy cél kell, egy pozitív hozzáállás és a siker elképzelése.

Magyar nyelv volt és lesz ezután is.

Nucu